Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-15

1111 Az Országgyűlés 15. ülése, 198 munka alkalmazására, amelyeket gyakran motivál az elkövető munkátlan életvitele. Ilyen bűncselekmények például az üzletszerű kéjelgés, a kitartottság, az üzérkedés, a lopás, a csalás és az orgazdaság. A Büntető Törvénykönyv megalkotásakor gondot fordítottunk a bűncselekményt elkövető alkoholistákkal szembeni hatékony büntetőjogi eszközök megteremtésére. Ennek érdekében vezettük be többek között az alkoholisták kényszergyógyítását is. Most egy újabb veszély fenyeget bennünket, a kábítószerfüggőség terjedése. Kétségtelen, hogy a kábítószerrel összefüggő bűncselekmények miatt elítéltek száma ma még alacsony. Ez azt mutatja, hogy a kábítószerfüggőség a bűnözés helyzetére nem gyakorol olyan hatást, mint az alkoholizmus. A kábítószerfogyasztás kedvezőtlen tendenciája mégis arra késztet, hogy a Büntető Törvénykönyv módosítása terjedjen ki a kábítószerfüggőségben szenvedőkkel szemben meghozható intézkedésekre is. A törvényjavaslat ennek az igénynek azzal tesz eleget, hogy lehetővé teszi azoknak a kényszergyógyítását, akiknek a bűncselekménye a kábítószerélvező vagy kábító hatású anyagot fogyasztó életmódjukkal függ össze, és a bíróság legalább hat hónapi szabadságvesztést szab ki. Ennek az intézkedésnek a végrehajtásához azonban meg kell teremteni a személyi és a tárgyi feltételeket. Ezért célszerű, hogy az erre vonatkozó rendelkezés hatálybalépéséről külön jogszabály gondoskodjék. Lehetnek egyébként olyan esetek is, amikor a kábítószerfüggőségben szenvedő terhelt kényszergyógyítása elrendelésének feltételei nincsenek meg — például a bíróság nem szabadságvesztést, hanem más büntetést szab ki —, de a gyógyítása és gondozása szükséges. Ezért a büntető eljárási törvényt módosító törvényjavaslat az eljáró hatóság kötelességévé teszi az illetékes idegbeteggondozó, illetve egészségügyi hatóság értesítését. Az utóbbi évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a közélet tisztasága elleni, az úgynevezett korrupciós bűncselekmények kedvezőtlen társadalmi megítélése teljesen természetesen erősödik. Különösen a gazdasági élet tisztaságát sértő bűncselekmények súlya nőtt meg és ez joggal nyugtalanítja a közvéleményt. Ezért indokolt a korrupciós bűncselekmények miatti büntetőjogi felelősség fokozása. A törvényjavaslat bűncselekménnyé nyilvánítja azt a jelenleg szabálysértést megvalósító cselekményt, amikor az állami szerv vagy a gazdálkodó szervezet dolgozója, aki nem hivatalos személy, működésével kapcsolatban előnyt kér. Mind gyakrabban fordulnak elő ugyanakkor a bűnszövetségben, illetve üzletszerűen elkövetett korrupciós bűncselekmények. Az ilyen elkövetési módnak a veszélyessége fokozott, ezért indokolt, hogy most a beterjesztett javaslatok szerint súlyosabb büntetések fenyegessék őket. Gazdasági viszonyaink változása szükségessé tette, hogy a hitelezők megkárosításával kapcsolatos szabályozást újból átgondoljuk. A magánvállalkozások szabadságával egyesek ugyanis visszaélnek: a vállalt munkát nem végzik el, a felvett előleget, anyagköltséget, és így tovább, saját céljaikra fordítják. A megrenU. június 25-én, csütörtökön 1112 delők számára viszont nem biztosít kellő jogvédelmet az, hogy a bíróság igazukat elismeri, a vállalkozót a felvett összegek visszafizetésére és kártalanításra kötelezi, amit azonban nem, vagy csak hosszú évek múlva lehet végrehajtani. Ezért a törvényjavaslat a tartozás fedezetének elvonását bűncselekménnyé fogja nyilvánítani. Tisztelt Képviselő Elvtársak! A büntető eljárás gyorsítása és egyszerűsítése már az 1973. évi I. törvény megalkotásakor is alapvető célkitűzés volt. Elég, ha ezzel kapcsolatban a vétségi eljárás bevezetésére utalok. Most ezen a téren további előre lépésre van lehetőség. A jelenlegi törvény több olyan rendelkezést tartalmaz, amelyek még az 1950-es évek közepéből származnak. A törvényesség megszilárdítása érdekében akkoriban ezeknek a viszonylag szigorú és részletező rendelkezéseknek kiemelkedő jelentőségük volt. Ma már azonban egy törvényes joggyakorlat korszakában inkább gátolják, mintsem segítik a büntető eljárás céljainak megvalósítását. Ezek a szabályok egyébként főként a nyomozási határidőkkel és a nyomozó hatóságok határozatainak ügyészi jóváhagyásával kapcsolatosak. A nyomozás szabályai több olyan határidőt állapítanak meg, amelynek a meghosszabbítására az ügyész jogosult. Ezek a határidők a nyomozás törvényessége szempontjából nem nyújtanak kellő biztosítékot, viszont a nyomozó hatóság és az ügyészség munkaterhét egyaránt növeli az iratoknak havonta történő felterjesztése és a havonkénti határozathozatal. Jellemző adat, hogy 1986-ban a rendőrség 204 ezer nyomozást fejezett be, ebből több mint 62 ezer ügyben legalább egyszer meg kellett hosszabbítani a nyomozás határidejét. A bűnözés növekedése folytán nemcsak a büntető eljárások száma emelkedi, de egyre gyakoribbak az olyan ügyek, amelyeknek a tényállása szerteágazó, bonyolult, az ügyben számos gyanúsított szerepel, vagy szakértői bizonyítás teszi szükségessé a nyomozás határidejének meghosszabbítását. A jelenlegi szabályozás fogyatékossága az is, hogy a nyomozás befejezésének a határideje minden ügyben — bármilyen bűncselekmény esetében — 30 nap. Ha ez az egysíkú szabályozás megmarad, a nyomozás határidejének meghosszabbításával kapcsolatos munkateher tovább növekedne, s e nem garanciális jellegű bürokratikus előírások teljesítése egyre inkább elvonná a nyomozó hatóságokat és az ügyészeket az érdemi munkától. Ezért indokoltnak tartjuk a nyomozási határidők jelenlegi szabályainak a kiiktatását. Azt azonban biztosítani kell, hogy a nyomozást mielőbb befejezzék. Ezt szolgálja az, hogy a rendőrségi vezetőknek a nyomozás elrendeléséről szóló határozatban rendelkezniök majd a nyomozás határidejéről. Ez lehet 30 napnál kevesebb is. Az új szabályozás tehát a konkrét ügy jellegéhez igazodik. Azt viszont a törvényben meg kell határozni, hogy mi a nyomozásnak a végső határideje, amelynek elteltével a nyomozó hatóság akkor is köteles az iratot megküldeni az ügyésznek, ha a nyomozást még nem fejezte be. Ezt a határidőt a törvényjavaslat a büntető eljá-