Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-15

1091 Az Országgyűlés 15. ülése, 1 az országos városi átlag alatt vagyunk, még a vendéglátás forgalmában is, csupán a középiskolások és a kórházi ágyak számában járunk az élvonalban. Lakásállományunk, középületeink, intézményhálózatunk, útjaink, közműveink jó része elavult, vagy kiépítetlen, szolgáltató kapacitásaink főként szezonálisan elégtelenek. Nem látszik meg a városon az az országos és nemzetközi idegenforgalmi szerepkör, ami a fejlettebb gazdasággal és nagyobb idegenforgalmi hagyományokkal rendelkező országokban, de még hazánkban is néhány településen azonnal észrevehető. Az elmondottak okozzák a komplex kínálat biztosításának hiányát, egyben sajátos magyarázatát a minősített üdülőhely jelzőnek, hiszen a városba látogatók ezek miatt minősítik a várost a legtöbbször kedvezőtlenül. A helyzet javítása nemcsak helyi érdek, hanem az idegenforgalom országos helyzetét is előnyösen befolyásolná, elsősorban a főváros tehermentesítése miatt. Az említett országgyűlési határozat, valamint az üdülés és idegenforgalom hosszú távú területrendezési és településfejlesztési koncepciója számol is ezzel, csupán azt fájlaljuk, hogy a korábban fürdőiről is híres város - Törökországban még ma is élő népdal emlegeti az Esztergom vára alatti fürdőzést — a termálvizes fejlesztéssel nem számol. Pedig ez egyik legjobb eszköze az idegenforgalom megkötésének. A dominálóan kulturális jellegű kínálat erre nem képes, megfelelő színvonalú intézmények hiányában ezt sem tudjuk minden időben zavartalan körülmények között biztosítani. Itt szeretnék visszatérni az új tanácsi gazdálkodási rend helyi tapasztalataihoz. Sajátos pénzügyi helyzetünkben a jelentős részében elöregedett épületekben működő középfokú oktatási és egészségügyi intézményhálózat működési, fenntartási kiadásai dominálnak. A fejlesztéseket pedig meghatározzák a céltámogatással mintegy kijelölt feladatok, nálunk mindenekelőtt a középiskola építése. Rugalmas döntésekre alig van lehetőség. A kevés, megoldható feladathoz is kölcsönfelvétel, illetve kötvénykibocsátás vált szükségessé, s ezek jelenlegi és főként későbbi terhei már 1990-re is igen erősen beszűkítik az akkorra tervezett fejlesztési lehetőségeket. A fejkvóta rendszer ugyan megyén belül előnyt biztosított a városnak. Ez azonban összegszerűen mindössze az új középiskola sajáterős fedezetét képezi, nagyobb előnyök biztosítása megyén belül a jelenlegi tervelőkészítési és döntési rendszerben véleményem szerint nem lehetséges, de nem is lenne igazságos. Csupán az érdekeltségi bevételek fokozásával pedig nem tudjuk sokasodó gondjainkat megoldani, ehhez a gerjesztő, dinamizáló eszközök is hiányoznak. Az ilyen, korábban háttérbe szorult települések helyzetének javítása csak az e célokat szolgáló elkülönített állami pénzalapok feltöltésével, nyilvános pályázatok útján való még célszerűbb, a jogos igényeket még jobban figyelembevevő visszaosztásával lehetséges véleményem szerint. A múlt hónapban Paks városában járt az Országgyűlés településfejlesztési és környezetvédelmi biztotsága. Némileg hasonló ?7. június 25-én, csütörtökön 1092 gondokat találtunk ott is, mint városunkban, egy kicsit más megközelítésből, hiszen ott az igen gyors és dinamikus iparfejlődés okozza azt, hogy a város relatíve jelentősen elmarad az infrastruktúra fejlesztésében. A jelenlegi elvonási és újraelosztási rendszerben a helyben maradó pénzek az idegenforgalom terén sem arányosak az itt képződő jövedelmekkel. A különféle alapokból visszakerülő és átvett pénzeszközök pedig az idegenforgalmat közvetlenül szolgáló fejlesztésekre célzottak és ehhez is tanácsi pénzeszközök hozzárendelését igénylik. A tanácsnak az idegenforgalom fejlesztését célzó saját forrásból származó kiadásai 1986-ban mintegy 7 millió forintra rúgtak, amelyet a közel 12 millió forintos központi alapokból származó támogatásokhoz koordinált. Ugyanakkor az idegenforgalomból származó közvetlen bevételek közül csupán az üdülőhelyi díjak mérhetők fel pontosan, a magánkereskedés és vendéglátás ebből eredő hasznának adója már csak becsülhető, de ezek messze elmaradnak a fenti összegektől. Az elmúlt időszak legnagyobb idegenforgalmi beruházásához, az Esztergom szálloda építéséhez például több mint 12 millió forint forrást biztosítottunk saját eszközeinkből, ugyanakkor az üdülőhelyi díjakból eddig mindössze 150 ezer forint folyt be. A tanács tehát ebben a helyzetben egy gazdag vállalkozóként viselkedik, noha nem az, s hosszú távra tervez, pedig ezt nem engedhetné meg magának. Sajnos a városunkban nincs olyan üres épület, mint amilyet a miniszter elvtárs említett, s aminek átadásával többlet eszközök biztosítása nélkül tudnánk az érdekeltségi bevételekhez hozzájutni. A tanács asztalára kerülő sok megoldatlan kérdés közül egy fájóan éles problémával, a lakásgazdálkodás helyzetével szeretnék még külön foglalkozni. Az V. ötéves tervig az erőforrások nagy része a megyében a két szocialista város fejlesztésére koncentrálódott. Esztergom sem az építésből, sem a fenntartásból nem részesült szükségleteinek megfelelően, ebből fakadóan igen magas és alig csökken a városban a jogos lakásigénylők száma. Rendkívül kicsi a lakásmobilitás. Megnőtt a leromlott állagú tanácsi lakásállomány, így a jelen időszak fő gondja a magas fajlagos felújítású költséget igénylő műemlék épületek és a 60—90 éves, felújításban még nem részesült lakások teljes, illetve kényszerűségből végzett részleges felújításának megoldása. Bár lakásállománya a megyeinek mindössze 9 százaléka, a VII. ötéves tervben a megyei tanács az állami támogatás 14 százalékát koncentrálta a városra, de 1986-ban így is csak lakosságarányos részét kaptuk az e célra biztosított országos támogatásnak. Ebben az ütemben haladva csupán a műemléki kategóriában 30 évre lenne szükség az elmaradt felújítások pótlásához. Korrekt felmérés szerint jelenleg minimum 200 millió forintra lenne szükség egy látványosabb előrelépéshez. Amennyiben a felújítási lehetőség rövidesen nem javul, a következő időszakban a megyei helyzet még rosszabb lesz, mert nagy tömegű lakásállományával a felújításra váró