Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-15

1071 Az Országgyűlés 15. ülése, 1987. június 25-én, csütörtökön 1072 a Központi Bizottság elmúlt évi novemberi határozatára építve, fokozottan a második utat szorgalmazza. Fokról-fokra kiépíti a szociális garanciákat, az átképzési-, az elhelyezkedési támogatást azért, hogy vállalni lehessen egy-egy munkahelyen a foglalkoztatás mérséklését vagy megszüntetését. Egy-egy vállalat megszűnésekor vagy tevékenységének lényeges szűkítésekor sem a kormány, sem a munkáltató nem juthat teljes egyetértésre valamennyi érdekelt dolgozóval a legjobb szándék ellenére sem. Abban azonban közmegegyezésre kell jutni, hogy a gondokat ott kell megoldani, ahol azok jelentkeznek, még akkor is, ha ezek sok személyes konfliktussal járnak, akkor is, ha tudjuk, hogy a tartós gazdaságtalanság nem feltétlenül az ott dolgozó kollektíva rossz munkáját, hanem a piaci feltételek kedvezőtlenné válását jelzi, vagy azt, hogy a korábbi fejlesztési döntéseket az élet nem igazolta. Az 1986. évi gazdálkodás értékelése szerencsére követésre méltó példákkal is szolgál. Az olyan gazdálkodó szervezetek, amelyek megfelelő stratégiával rendelkeztek, a változó környezeti feltételekhez való alkalmazkodáshoz — mint például az Alba Regia és a Hajdú megyei Állami Építőipari Vállalat — még a nehéz helyzetben lévő ágazatokban is tudtak gazdaságosan termelni. A kedvezőtlen mezőgazdasági adottságok ellenére is e szövetkezetek, állami gazdaságok egyharmada — például az Alagi Állami Tangazdaság vagy a Nagyvázsonyi Termelőszövetkezet - a gazdálkodás élmezőnyében van. Ma még kevés az olyan vállalat, amely önmaga vállalja, hogy stratégiai irányváltással, termékszerkezet módosítással igazodjék a világpiac szigorú követelményeihez, s ott kedvező eredményeket is érjen el. A Szerszámgépipari Művek, a Hajdúsági Iparművek, a Szolnok Megyei Mezőgép Vállalat, a Hűtőgépgyár, a Gardénia Csipkefüggönygyár, a Szegedi Konzervgyár többek között azért ilyen. A jó tapasztalatokat egyébként a sajtó figyelmébe is ajánlom. Tisztelt Országgyűlés! Az államháztartás kiadásainak fele közvetlenül összefügg az életszínvonallal, illetőleg az életkörülményekkel. Közel 220 milliárd forintot fordítottak 1986-ban a központi és tanácsi költségvetési intézmények működésére és fenntartására. Száznegyvenkétmilliárd forint társadalombiztosítási célokat szolgált, és 43 milliárd forintot használtak fel a tanácsok fejlesztésére. Bár a közkiadások csak 6,3 százalékkal növekedtek, ezen belül az egészségügyi, a szociális és oktatási intézmények működésére és fenntartására fordított összegek emelkedése 8 százalék volt. Ez fedezetet nyújtott a bővülő intézményi hálózat feladatainak az ellátására, de ebből az ellátási színvonal reálértékét általában nem lehetett megőrizni. A költségvetési intézmények 1986-ban gondokkal küszködtek, sőt a tanácsok működési és fenntartási előirányzataik a tervezettnél kisebb felhasználására kényszerültek. Mindez a bizottsági vitákban is tükröződött. De ki ne ismerne olyan példákat, amelyek azt bizonyítják, hogy még a kórházakban, az iskolákban, a minisztériumokról és tanácsokról nem is szólva, lehetne ésszerűbben gazdálkodni. Az is igaz, hogy az irányítás részéről is a racionálisabb magatartást jobban lehetővé kellene tenni. Orvosok mondják, hogy az évente 100 milliós gyakoriságú orvos-beteg találkozás az egészségügyi rendszer szervezetlenségeire utal. A kulturális bizottság ülésén is szó esett arról, hogy egyes oktatási intézmények részéről ellenérzést váltott ki a pedagógiai intézetek, nevelési tanácsadók túlméretezettsége, valamint a szaktanácsadói hálózat kiépítése. Ezek az oktatásból vonják el a munkaerőt. Az állami kiadások másik nagy része a tanácsi gazdálkodás. A múlt évben a tanácsok szabályozási, gazdálkodási rendszere jelentősen megváltozott. Célja a helyi tanácsi önállóság és érdekeltség növelése, valamint az volt, hogy a tanácsi forrásokat is hozzáigazítsa a népgazdaságban megtermelt jövedelemhez. E célok megvalósultak, de ebből gondok is adódtak. Tavaly a tervezettnél 3,2 milliárd forinttal kevesebb szabályozott bevétel keletkezett, döntően az előirányzottnál kevesebb városi és községi hozzájárulás, béradó és intézményi bevétel miatt. Ezt az 500 millió forinttal több tanácsi támogatás nem tudta ellensúlyozni. A hiány nagyjából arányos a népgazdasági jövedelemhiánnyal, de komoly gondokat okozott néhány olyan helyi tanácsnál, ahol a források jó része meglévő iskolák, körzeti orvosi rendelők fenntartására szolgált. Elmaradtak ingatlan- és útfenntartási munkák és az energia-áremelkedés miatt drágább közvilágításhoz a forrásokat máshonnan kellett átcsoportosítani. Hogy a területi infrastruktúra mégis fejlődött és az intézményhálózat mégis működőképes maradt az annak köszönhető, hogy soha annyi erőt a helyi tanácsok nem mozgósítottak, mint 1986-ban, soha annyi feszültséget nem vezettek-le, mint tavaly. A tanácsi gazdálkodásban is egyre inkább tért hódít a vállalkozói magatartás, keresik a gyümölcsöző együttműködés új formáit. Kalocsán például a városi tanács egy szállodai gazdasági társulásban vesz részt, amelynek eredményéről a befektetett tőke arányában részesedik. Mivel a tanács a társulásba a volt járási hivatal épületével lépett be, ez számára pénzügyi fonást nem köt le, de az eddig kihasználatlan épület a jövőben hasznot hoz. A társadalombiztosítási kiadások 1986-ban az előző évekénél valamelyest szerényebb mértékben, 8 százalékkal növekedtek, noha néhány szociálpolitikai intézkedést tavaly is hoztunk. A gyermekgondozási díjat a szülő a gyermek másfél éves koráig veheti igénybe, a 70 éven belüliek nyugdíja az átlagos fogyasztói árváltozásnak megfelelően növekszik. Jóllehet igyekszünk segíteni a nagycsaládosok és az egyedül élő nyugdíjasok helyzetén, az előrehaladást nem tekinthetjük kielégítőnek, ezért elengedhetetlen a juttatási rendszer mielőbbi felülvizsgálata. A lakáshelyzet javítására mind a központi, mind a tanácsi költségvetés jelentős összegeket fordított. A szociálpolitikai kedvezmény és az állami kölcsönök összege differenciáltan nőtt. A lakossági meg-