Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-14

1039 Az Országgyűlés 14. ülése, 1987. március 20-án, pénteken 1040 hozzáértéssel, politikai érzékenységgel és tisztánlátás­sal, személyek szerinti differenciálással kell és szabad megoldanunk úgy, hogy intézkedéseink és eljárása­ink kielégítsék a törvényesség legszigorúbb követel­ményeit és találkozzanak a lakosság egyetértésével és igazságérzetével. A tanácsi szervekkel együttműködve keressük a megoldás módját. Úgy látszik azonban, hogy közpon­ti támogatás nélkül nem sok eredményt fogunk elér­ni. Többször felvetődött, mint egyik lehetséges meg­oldás, a közhasznú munka szervezése. Ennek a leg­főbb akadálya, hogy nincs pénzünk, de úgy vélem, hogy a kérdés jogi szabályzást is igényel. Javaslom, hogy az illetékes főhatóságok ebből a nézőpontból is foglalkozzanak a problémával. A bűnözés radiká­lis korlátozásának, visszaszorításának, megelőzésének, a rendőrség és más bűnüldöző, valamint az igazság­ügyi szervek önmaguk nem képesek eleget tenni. Nem tehetetlenségük, hanem a dolgok természete miatt. Nem szeretném, ha félreértenének. Nem a rendőrség feladatát akarom vagy szeretném bárkire is átháríta­ni. Nekünk a bűncselekményeket, azok elkövetőit fel kell deríteni, az általunk ismert bűnözők magatartását, tevékenységét figyelemmel kell kísérni és ha szüksé­ges, be kell avatkozni. Tudomásul kell azonban venni, hogy még a világ egyetlen országában sem találták meg a bűnözés teljes felszámolásának hatékony esz­köztárát. A bűnözés elleni harcban egyik legfontosabb fel­adatunknak az ismeretlen tettesek felderítését tekint­jük. Az elkövetők felderítése energiánk igen nagy, sőt egyre nagyobb részét köti le. Bács-Kiskun megyében például 1976-ban három és félezer ismeretlen tettes ügyében kellett nyomoznunk és ezek valamivel több mint felében sikerült a tettes kilétét megállapítani. A múlt évben már hatezer ilyen ügy volt, s bár a tíz évvel korábbihoz képest javult az eredményesség, még is több bűncselekmény elkövetője maradt felderítet­len. A bűnözésnek, így a bűnmegelőzésnek is igen sok társadalmi összetevője van. Megragadva az alkalmat szeretnék rámutatni arra, hogy mennyire nélkülözhe­tetlen a társadalmi összefogás. Mi tehát az elsőrendű tennivalónk? Az, hogy a társadalmi élet minden terü­letén a meglevő okokat és a bűnözést elősegítő körül­ményeket felszámoljuk és akadályozzuk meg újak ke­letkezését. Ez természetesen nagyon bonyolult, törté­nelmi időszakot felölelő feladat, amit csak a társada­lom egésze képes megoldani. A közbiztonság egyik meghatározó összetevője a vagyonbiztonság. A vagyon elleni bűncselekmények tömegméretekben fordulnak elő, számuk és súlyossá­guk növekvő tendenciájú. Különösen a személyek ja­vait károsító lopások és betöréses lopások szaporod­tak el. A helyzet súlyosbodása ellenére a lakosság egészséges veszélyérzete nem fokozódott, főként álta­lánosságban érvényesül, és ennek megfelelően véde­kezése is alacsony színvonalon áll. Ennek két alapvető okát látom. Az egyik az, hogy a tájékoztatás nem mu­tatott rá kellő súllyal a helyzet várható alakulására, a lakossági Önvédelem érdekében kifejtett felvilágosítás, propaganda sem nagy múltra tekint vissza és hatásfo­ka jóval alatta van annak, amilyenre szükség lenne. A másik legalább ennyire jelentős ok az, hogy az ál­lampolgárokban lassan tudatosul, hogy megváltoztak és folyamatosan változnak a körülmények. Sok lakás­ban nagy összegű készpénz, nagy értékű ékszerek, műszaki cikkek vannak ma már felhalmozva. Érdemes oda behatolni, mert van mit elvinni. A bűnözők ezt felismerték és ez csábítja őket. Még most is előfordul, hogy a kulcs lábtörlő alatt, vagy a virágcserépben van, a készpénzt, betétkönyvet pedig a polcos szekrényben, az ágyneműk között nagy valószínűséggel meg lehet találni. Gyakori, hogy egy-egy ügyben lakásbetörések sorozata miatt folyik a nyomozás. A lakások biztonságának általános mű­szaki színvonalát képletesen szólva — de sokszor a szó tényleges értelmében is — a lakat jelenti, amit már az erényöveken is használtak, és már akkor sem bizo­nyult abszolút biztonságosnak. (Derültség, taps.) Az előbbiekben említett helyzetből kivezető utat nehezíti, hogy hiányoznak azok a konstrukciók, ame­lyek a készpénzkímélő lehetőségeket a lakosság részé­re a jelenleginél sokkal szélesebb körben lehetővé ten­nék. A technikai-védelmi és riasztó berendezésekre nincs számottevő kereslet, ezért sokszor a prototípus kifejlesztésével és bemutatásával be is fejeződik egy­egy jól hasznosítható eszköz sorsa. Az intézmények, gazdálkodó szervezetek részére most is jogszabályok sora írja elő a bűncselekmények, a bűncselekmények­hez vezető tényezők kialakulásának megelőzését, ille­tőleg a már létrejött ilyen jelenségek, körülmények, feltételek megszüntetését. A valóság azonban az, amit ezt valamennyien jól tudjuk, hogy ezek a jogszabá­lyok nem, vagy alig hatályosulnak. Tudom, hogy a bűncselekménnyel okozott kár az esetek csekély szá­mának kivételével nem befolyásolja meghatározóan a gazdálkodás eredményességét, sem a személyi jövedel­meket. Meggyőződésem azonban,hogy hibás az a felfogás, amely a vagyonvédelmet kizárólag anyagi kérdésnek tekinti. A társadalmi, erkölcsi oldaláról te­kintve semmivel sem kisebb ennek jelentősége. A bűnözés elleni társadalmi harc fő frontjai a községekben, a lakókörzetekben, a városokban, az üzemekben vannak. Ezt felismerve a rendőri szervek együttműködve a párt-, állami és társadalmi szervek­kel, a gazdálkodó szervezetekkel az országban több helyen, köztük Bács-Kiskun megyében is kezdemé­nyezték a szervezett összefogást. Nem nélkülözhető azonban egy országos szervezet, amely jogszabály alapján látná el az országos irányítás feladatait. Tisztelt Országgyűlés! A törvényesség érvényesülése és a szakszerű, kul­turált rendőri eljárás, intézkedés között szloros össze­függés van, az utóbbiak szinte egyik garanciáját jelen­tik az előbbieknek. Az ügyészi törvényességi felügye­let megállapítása — és tapasztalatom alapján — meg­győződéssel állíthatom, hogy az eljárások, az intézke­dések döntő többsége megfelel a velük szemben tá­masztható jogi követelményeknek és kulturáltságnak. A rendőrök egy része azonban — éppen azok, akik­kel nap mint nap a lakosság leggyakrabban érintkezik, és akiknek fontos kérdésekben a figyelmeztetéstől az

Next

/
Thumbnails
Contents