Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.
Ülésnapok - 1985-14
1039 Az Országgyűlés 14. ülése, 1987. március 20-án, pénteken 1040 hozzáértéssel, politikai érzékenységgel és tisztánlátással, személyek szerinti differenciálással kell és szabad megoldanunk úgy, hogy intézkedéseink és eljárásaink kielégítsék a törvényesség legszigorúbb követelményeit és találkozzanak a lakosság egyetértésével és igazságérzetével. A tanácsi szervekkel együttműködve keressük a megoldás módját. Úgy látszik azonban, hogy központi támogatás nélkül nem sok eredményt fogunk elérni. Többször felvetődött, mint egyik lehetséges megoldás, a közhasznú munka szervezése. Ennek a legfőbb akadálya, hogy nincs pénzünk, de úgy vélem, hogy a kérdés jogi szabályzást is igényel. Javaslom, hogy az illetékes főhatóságok ebből a nézőpontból is foglalkozzanak a problémával. A bűnözés radikális korlátozásának, visszaszorításának, megelőzésének, a rendőrség és más bűnüldöző, valamint az igazságügyi szervek önmaguk nem képesek eleget tenni. Nem tehetetlenségük, hanem a dolgok természete miatt. Nem szeretném, ha félreértenének. Nem a rendőrség feladatát akarom vagy szeretném bárkire is áthárítani. Nekünk a bűncselekményeket, azok elkövetőit fel kell deríteni, az általunk ismert bűnözők magatartását, tevékenységét figyelemmel kell kísérni és ha szükséges, be kell avatkozni. Tudomásul kell azonban venni, hogy még a világ egyetlen országában sem találták meg a bűnözés teljes felszámolásának hatékony eszköztárát. A bűnözés elleni harcban egyik legfontosabb feladatunknak az ismeretlen tettesek felderítését tekintjük. Az elkövetők felderítése energiánk igen nagy, sőt egyre nagyobb részét köti le. Bács-Kiskun megyében például 1976-ban három és félezer ismeretlen tettes ügyében kellett nyomoznunk és ezek valamivel több mint felében sikerült a tettes kilétét megállapítani. A múlt évben már hatezer ilyen ügy volt, s bár a tíz évvel korábbihoz képest javult az eredményesség, még is több bűncselekmény elkövetője maradt felderítetlen. A bűnözésnek, így a bűnmegelőzésnek is igen sok társadalmi összetevője van. Megragadva az alkalmat szeretnék rámutatni arra, hogy mennyire nélkülözhetetlen a társadalmi összefogás. Mi tehát az elsőrendű tennivalónk? Az, hogy a társadalmi élet minden területén a meglevő okokat és a bűnözést elősegítő körülményeket felszámoljuk és akadályozzuk meg újak keletkezését. Ez természetesen nagyon bonyolult, történelmi időszakot felölelő feladat, amit csak a társadalom egésze képes megoldani. A közbiztonság egyik meghatározó összetevője a vagyonbiztonság. A vagyon elleni bűncselekmények tömegméretekben fordulnak elő, számuk és súlyosságuk növekvő tendenciájú. Különösen a személyek javait károsító lopások és betöréses lopások szaporodtak el. A helyzet súlyosbodása ellenére a lakosság egészséges veszélyérzete nem fokozódott, főként általánosságban érvényesül, és ennek megfelelően védekezése is alacsony színvonalon áll. Ennek két alapvető okát látom. Az egyik az, hogy a tájékoztatás nem mutatott rá kellő súllyal a helyzet várható alakulására, a lakossági Önvédelem érdekében kifejtett felvilágosítás, propaganda sem nagy múltra tekint vissza és hatásfoka jóval alatta van annak, amilyenre szükség lenne. A másik legalább ennyire jelentős ok az, hogy az állampolgárokban lassan tudatosul, hogy megváltoztak és folyamatosan változnak a körülmények. Sok lakásban nagy összegű készpénz, nagy értékű ékszerek, műszaki cikkek vannak ma már felhalmozva. Érdemes oda behatolni, mert van mit elvinni. A bűnözők ezt felismerték és ez csábítja őket. Még most is előfordul, hogy a kulcs lábtörlő alatt, vagy a virágcserépben van, a készpénzt, betétkönyvet pedig a polcos szekrényben, az ágyneműk között nagy valószínűséggel meg lehet találni. Gyakori, hogy egy-egy ügyben lakásbetörések sorozata miatt folyik a nyomozás. A lakások biztonságának általános műszaki színvonalát képletesen szólva — de sokszor a szó tényleges értelmében is — a lakat jelenti, amit már az erényöveken is használtak, és már akkor sem bizonyult abszolút biztonságosnak. (Derültség, taps.) Az előbbiekben említett helyzetből kivezető utat nehezíti, hogy hiányoznak azok a konstrukciók, amelyek a készpénzkímélő lehetőségeket a lakosság részére a jelenleginél sokkal szélesebb körben lehetővé tennék. A technikai-védelmi és riasztó berendezésekre nincs számottevő kereslet, ezért sokszor a prototípus kifejlesztésével és bemutatásával be is fejeződik egyegy jól hasznosítható eszköz sorsa. Az intézmények, gazdálkodó szervezetek részére most is jogszabályok sora írja elő a bűncselekmények, a bűncselekményekhez vezető tényezők kialakulásának megelőzését, illetőleg a már létrejött ilyen jelenségek, körülmények, feltételek megszüntetését. A valóság azonban az, amit ezt valamennyien jól tudjuk, hogy ezek a jogszabályok nem, vagy alig hatályosulnak. Tudom, hogy a bűncselekménnyel okozott kár az esetek csekély számának kivételével nem befolyásolja meghatározóan a gazdálkodás eredményességét, sem a személyi jövedelmeket. Meggyőződésem azonban,hogy hibás az a felfogás, amely a vagyonvédelmet kizárólag anyagi kérdésnek tekinti. A társadalmi, erkölcsi oldaláról tekintve semmivel sem kisebb ennek jelentősége. A bűnözés elleni társadalmi harc fő frontjai a községekben, a lakókörzetekben, a városokban, az üzemekben vannak. Ezt felismerve a rendőri szervek együttműködve a párt-, állami és társadalmi szervekkel, a gazdálkodó szervezetekkel az országban több helyen, köztük Bács-Kiskun megyében is kezdeményezték a szervezett összefogást. Nem nélkülözhető azonban egy országos szervezet, amely jogszabály alapján látná el az országos irányítás feladatait. Tisztelt Országgyűlés! A törvényesség érvényesülése és a szakszerű, kulturált rendőri eljárás, intézkedés között szloros összefüggés van, az utóbbiak szinte egyik garanciáját jelentik az előbbieknek. Az ügyészi törvényességi felügyelet megállapítása — és tapasztalatom alapján — meggyőződéssel állíthatom, hogy az eljárások, az intézkedések döntő többsége megfelel a velük szemben támasztható jogi követelményeknek és kulturáltságnak. A rendőrök egy része azonban — éppen azok, akikkel nap mint nap a lakosság leggyakrabban érintkezik, és akiknek fontos kérdésekben a figyelmeztetéstől az