Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-14

1019 Az Országgyűlés 14. ülése, 1987. március 20-án, pénteken 1020 kárigényével egyéb törvényes útra utaltak, az ügyészek rendszeresen felhívták az érintett szerveket a kárigényük érvényesítésére, illetve a büntető eljárásban megítélt károk esetén a végrehajtás szorgalmazására. Tapasztalataink szerint a gazdálkodó szervek nem törődnek megfelelően a kár megtéríttet és ével. Még a jelentős kárt okozó magatartások esetében sem. A károk más in produktív költségekhez hasonlóan sokszor csupán könyvelési tételt jelentenek a vállalatok számára. Még olyan esetek is előfordulnak, hogy a kártérítési határozatokat a kellő joganyag ismerete nélkül hozzák meg. Például az egyik húsipari vállalatnál az illetékes főosztályvezető és osztályvezető a raktári dolgozók leltárfelelősségéről szóló kormányrendeletet tételesen nem ismerték. A jogszabályt nem is látták. A kár megtérítésére vonatkozó határozatokat különböző brossurak, szabályzatok, szokások alapján készítették. Ez oda vezetett, hogy a vállalati munkaügyi döntőbizottság a határozatokat - néhány kivétellel — megváltoztatta, és az érintett dolgozókat mentesítette a jogalap nélkül kiszabott kártérítés megfizetése alól. Az ügyészség kezdeményezte, hogy az alaptalanul hozott határozatokért felelős személyeket vonják felelősségre. Ez a példa is igazolja, hogy a társadalmi vagyon kezelőinek kiemelt feladatként kell foglalkozni a gondjaikra bízott javakban okozott károk megtéríttetésével, de mindenekelőtt ismerniük kell a vonatkozójogi szabályokat. Más konkrét esetek is alátámasztják, hogy a társadalmi tulajdonban kárt okozó bűncselekmények intenzívebb megelőzésére kell törekedni. Ebben a bűnüldöző szerveknek a korábbinál is nagyobb szerepet kell vállalni. Elsősorban azonban az ágazati és felügyeleti ellenőrzés erősítése szükséges. A gazdálkodó szervezeteknek is növelniök kell felelősségérzetüket. Fel kell flgyelniök működésük során azon területekre, ahol károkozás következhet be. Az ellenőrzésre, valamint a biztonságtechnika hatékonyabb alkalmazására nagyobb gondot szükséges fordítaniuk. Felfigyeltünk arra is, hogy az új gazdálkodási formák, gazdasági munkaközösségek, kisvállalatok, kisszövetkezetek, stb. kedvező gazdasági eredményei mellett működésük szabályozottságának hiányosságai miatt olykor bűnelkövetésre is nyílik lehetőség. Főleg ott, ahol a felügyeleti és belső ellenőrzés is elmarad, vagy az nem megfelelő. Gyakran ösztönöz bűncselekményre az is, hogy egyes helyeken a gesztort csak a várható,.vagy az igért bevétel-érdekli, de az számára már közömbös, hogy ahhoz a szakcsoport törvényesen jut-e hozzá, vagy nem. Korrupciós összefonódásokkal is találkoztunk az érintett szervek vagyonkezeléssel megbízott dolgozói között. Ez súlyos eredménnyel járó bűncselekmények elkövetésére ad lehetőséget. Példának hozhatók fel az egyes ingatlankezelő vállalatok sérelmére elkövetett olyan súlyosabb bűncselekmények, amelyeket alkalmazottaik a velük kapcsolatban álló kisvállalkozókkal közösen követtek el. A társadalmi tulajdonban így nagy összegű károk keletkeznek. Az érintett ingatlankezelő vállalatok és más gazdálkodó szervek olykor nem ismerik fel, hogy a károkozást csak a tevékenység minden folyamatára kiterjedő ellenőrzéssel lehet megelőzni. Tisztelt Országgyűlés! Az ügyészi szervezet tevékenységét jelentősen befolyásolja a bűnözés alakulása, mert az ügyintézői munkánk mennyiségére is kihat. A bűnözést az jellemzi, hogy az 1980-as évek elejétől nagyságrendje, szerkezete kedvezőtlenül változott. Egyre nagyobb növekedésének tendenciája vált uralkodóvá. Az évről évre tapasztalt emelkedés hátrányosan érinti a közbiztonságot, egyes bűncselekmények, mint például a betöréses lopások szaporodása és egy részének felderítetlensége, ma már gondokat okoz. Bűnözési helyzetünk ennek ellenére nemzetközi összehasonlításban és az európai országok nagy többségéhez viszonyítva is kedvező. Az ismertté vált bűncselekmények száma és a népességhez mért gyakorisága a korábbiaknál magasabb. 1986-ban több mint 182 ezer bűncselekményt követtek el, és a népességhez mért gyakorisága a korábbiaknál magasabb. Tízezer lakosra közel 172 bűncselekmény elkövetése jutott. 1985. évhez viszonyítva ez 10.3 százalékkal növekedett. Az ismertté vált bűnelkövetők száma 1986-ban meghaladta a 93 ezret. így tízezer lakosra 87 bűnelkövető jut. Egyre több a büntetett előéletűek és a visszaesők száma is. A bűncselekményt elkövetők között gyakran találkozunk fiatalkorúakkal. Arányuk több mint 11 százalék. A büntetőjogilag felelősségre nem vonható 14 éven aluli gyermekkorú elkövetők száma is növekszik. Ma már négyezer. A bűnözés összetételében a vagyon elleni bűncselekmények aránya évek óta 60 százalék körül mozog. Ezen belül a többség a személyek javait károsítja, de magas a társadalmi tulajdon elleni szándékos és gondatlan bűncselekmények száma is. Növekedett a bűncselekményekkel okozott károk összege is. Ebben változatlanul közrehatott, hogy a sértettek vagyontárgyaikat nem tartották eléggé biztonságos körülmények között. A bűnözés második legnagyobb csoportját a közlekedési bűncselekmények teszik ki. Számuk meghaladja a 20 ezret. Többségük, — 73 százalék, — ittas járművezetés. Az ittas vezetőkön kívül viszonylag sokan követnek el alkohol hatása alatt, vagy éppen iszákos életmódjuk következtében más bűncselekményeket is. Számuk tavaly, az ittasan vezetőket nem számítva, közel hat és félezer volt, ami az összbűnelkövetőknek 6.8 százaléka. Az erőszakos és garázda jellegű bűncselekmények csoportján belül kiemelkedő, társadalomra veszélyességűek a szaporodó rablások és a hivatalos személy elleni erőszakos támadások. E bűncselekmények elkövetői között minden ötödik alkohol hatása alatt volt. Az állam elleni bűncselekmények száma hosszú ideje változatlanul alacsony. Többségüket izgatás teszi ki, de a bűnüldöző hatóságok tavaly négy kémkedést is felderítettek, ebből hármat előkészületi szakban lepleztek le. A bűnözés adatait értékelve a növekedésre ható