Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-13

995 Az Országgyűlés 13. ülése, 1987. március 19-én, csütörtökön 996 otthonosan mozogni szűkebb életterén, mint ahogy azt Ady Endre oly szépen megírta „Séta bölcsőhelyem körül" című költeményében. A nevek értékét régen felismerte már a tudomány és nevelésügy. Nagy erővel megindult és szép eredményekkel folyik a névkincs összegyűjtése. A közelmúltban elhunyt kitűnő nyelvtudós, Szabó T. Attila írta: „Aki egy-egy falu vagy város helyneveit összegyűjti, egy-egy téglát, oszlopot, vagy tartóívet, egy-egy sarokkövet vagy alapokat adó kőtömböt szállít ahhoz az épülethez, amelynek neve:magyar tudomány." A névkincs természetesen állandó mozgásban, változásban van. A régi szép földneveket azonban a nagyüzemi táblák kialakítása után kevésbé használják. Számítások szerint a paraszti ősöktől örökölt helyneveknek legalább egyharmada elvész még ott is, ahol továbbra is a hagyományos megnevezésekkel illetik a földet. Jóval nagyobb mértékű a feledés azokban a mezőgazdasági nagyüzemekben, ahol számmal vagy betűvel helyettesítik a neveket. Sárospatakon például 58-as lett a Megyeralja, 4-es a volt Diákdűlő. Felvetődik a kérdés, szükségszerű-e az amúgy is megritkult névállomány ilyenformán való megszüntetése. A név csak addig él, amíg a vele megjelölt földön tájékozódásra használja az ott élő, dolgozó ember. Nincs ugyan olyan törvény, amely a hagyományos határnevek mellőzésére, betűkkel és számokkal való helyettesítésére kötelezné az embereket. Mégis sok helyen szorgalmazzák ezt a nemkívánatos elnevezési formát a számítógépes termelés érdekében. Jó lenne, ha tehetnénk valamit a dűlőnevek érdekében. Ha továbbra is minél nagyobb számban ottmaradnának a kataszteri térképeken a traktorost a Darudelelőre és nem a B/2-es táblára küldenék szántani, ha az iskolásgyerekeket is megtanítanánk lakóhelyük határrész-neveire. A technika fejlődése - ha nem védekezünk — az érzelmi elszürkülés felé taszít. Helyes volna, ha a nagyüzemi mezőgazdaságok térképein a kódszámok mellett a régi dűlőneveket is feltüntetnénk. örömmel tapasztaltam néhány megyénkbeli iskolában, hogy a folyosóra kitették a község határainak térképét, a dűlőnevek feltüntetésével. Csak az tudja szeretni lakóhelyét és szülőföldjét, aki ismeri azt, s ebbe az ismeretbe az őseinktől örökölt helynevek is beletartoznak. Tisztelettel javaslom, hogy a földvédelemmel együtt védjük a helyneveket is, s hogy a földről szóló törvény alapján készülő XIII. fejezet §-ainak valamelyikébe épüljön be az erre vonatkozó előírás. Az ember és a természet messzebb került egymástól mai rohanó világunkban, lazább a kapcsolatunk településünk határának földjével. Ne siettessük ezt a nem feltétlenül szükségszerű folyamatot azzal, hogy megszüntetjük azokat az elemeket, amelyek ember és táj egymásrautaltságát korunkig megőrizték! A föld nemcsak gazdasági értelemben nemzeti kincs, hanem olyan vonatkozásban is, hogy történelmünk szomorú és dicső eseményei kapcsolódnak hozzá, mint ahogy azt Vörösmarty Mihály a Szózatban írta: „Ez a föld, melyen annyiszor Apáid vére folyt; Ez, melyhez minden szent nevet Egy ezredév csatolt." Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülésszak reggeli megnyitásakor bejelentettem, hogy 21-en kértek szót a törvényjavaslathoz. Mind a 21 képviselőtársunk kifejtette véleményét és ezért a viták sorát lezárom. Bejelentem, hogy holnap reggel 8 órakor a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság a szokott helyen ülést tart. Kérem Nagy László, dr. Lakos László és Kiss István képviselőtársainkat, hogy vegyenek részt ezen az ülésen, ahol az általuk ma előterjesztett módosító javaslatokról is szó lesz. Köszönöm jelenlétüket, holnap reggel 9 órakor teljes ülést tartunk. (17.40) Hitelesítették: Dr. Pesta László Balogh László Rujsz Lászlóné Dr. Karvalits Ferenc Tomán Károlyné soros jegyzők 8717211 MTA Sokszorosító, Budapest. F. v.: dr. Héczey Lászlóné