Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-2

87 Az Országgyűlés 2. ülése, 1985. október 10-én, csütörtökön 88 lámáival és magasabb szintre emeljük a KGST keretében folytatott együttműködést. Nem engedjük meg, hogy éket verjenek közénk. Nem hagyunk kétséget afelől, hogy hova tartozunk, hogy a szocializmus oldalán, a béke ügye mellett állunk. Azzal is tisztában vagyunk, hogy határainkon kívül szavunknak, a Magyar Népköztársaság véleményének a súlya rendszerünk szilárdságával, a magyar nép gazdasági és kulturális teljesítőképességével arányosan alakul. Kedves Elvtársak! A nemzetközi helyzet feszültségei, a számunkra kedvezőtlen világgazdasági változások, az intenzív gazdasági fejlődés folyamatai nagy erőfeszítést követeltek az elmúlt években az egész társadalomtól. Nehéz öt esztendő van mögöttünk, amelynek legfőbb tapasztalata, hogy a helyes célok valóra váltásában bizton építhetünk népünk támogatására. A magyar nép bonyolult viszonyok között nagy politikai érettségről és áldozatkészségről tett tanúbizonyságot, megértéssel vállalta azokat a terheket, amelyek a korábbinál lassúbb gazdasági növekedéssel, a fogyasztói árak alakulásával, a gazdaság egyensúlyának javításával szükségszerűen együttjártak. Ez a helytállás volt eredményeink legfőbb forrása. Munkásosztályunk, szövetkezeti parasztságunk, a számában és jelentőségében is növekvő értelmiségünk, társadalmunk minden rétege tudását latbavetve, odaadással segíti az országépítő munkát. À szocialista célok jegyében létrejött nemzeti összefogás a bonyolultabb, gondokkal terhes időszakban is betölti hivatását, tömöríti társadalmunk valamennyi alkotó tényezőjét. Szövetségi politikánkat folytatva a jövőben is azon munkálkodunk, hogy erősödjön, kiteljesedjen a szocialista nemzeti egység. Ebben a törekvésünkben megtestesül az a tanulság, hogy a szocializmus sikeres építéséhez nélkülözhetetlen a párt vezető szerepe, amely a helyes politikán és a icneggyőzésen alapul. A kommunisták példamutatása is nagyon fontos, de elengedhetetlen az egész nép munkája, helytállása. Ez a történelmi felismerés azt is tudatosítja bennünk, hogy a kongresszusi útmutatásoknak a valóra váltása, a kormányprogram teljesítése a társadalmi összefogás további erősítését igényli; azt, hogy a kölcsönös bizalom jegyében, egymást megbecsülve és segítve, jó együttműködésben és megértésben dolgozzanak továbbra is együtt a közös célokért a párttagok és a pártonkívüliek, a magyar és más nemzetiségű állampolgárok, különböző világnézetű emberek. A kormány programja kifejezi azt az elhatározottságunkat, h*ogy eddigi politikánkat kívánjuk folytatni, amely a magyar realitásokat tükrözi, s nem enged teret szélsőséges törekvéseknek. Politikánkból szervesen következik, hogy a társadalmi és a gazdasági viszonyokat a maguk valóságában vizsgáljuk. A számvetés azt mutatja, hogy a nehézségek és a gondok ellenére mind anyagiakban, mind szellemiekben gyarapodott az ország, megőriztük népgazdaságunk stabilitását, népünk létbiztonságban él. Társadalmunkban feszültségek is jelen vannak. A lakosság egyes rétegeinek romlottak a megélhetési lehetőségei, a nyugdíjak és egyes szociális juttatások reálértéke csökken, nehezedtek a lakáshoz jutás feltételei. Ha nem akarunk tévedésbe esni, mindkét oldalt látnunk kell. Méltányolnunk kell eredményeinket, őszintén kell szólnunk a problémákról. Ez, csakis ez lehet a felelős állampolgári gondolkodás alapja, a cselekvés kiindulópontja. Fontos, hogy eredményeinket és. lehetőségeinket, gyengeségeinket és erényeinket reálisán ítéljük meg, mert hibás gyakorlathoz vezetne, ha bármelyiket kisebbítenénk vagy felnagyítanánk. Ezzel összefüggésben szólni kell bizonyos szemléleti torzulásról. Néha úgy érzi az ember, mintha az utóbbi időben az eredmények és a mögöttük álló erőfeszítések lekicsinylése lenne a kötelező norma. Tudjuk, hogy munkánk, közállapotaink nemcsak elismerésre," de jogos kritikára is alapot adnak. Nincs szükség tehát úgynevezett sikerpropagandára, de a pesszimizmus terjesztését sem engedhetjük meg. Számos gonddal és nehézséggel kell szembenéznünk. A nyílt szembenézés kötelességünk. Ehhez minden alapunk megvan. Belpolitikai helyzetünket egészében véve az jellemzi, hogy a XIII. kongresszust követően a népfrontpolitika jegyében megtartott országgyűlési és tanácsválasztások rendszerünk és politikánk jelentős sikerét eredményezték. Tanúsították, hogy népünk helyesli és támogatja politikánkat, kész részt venni megvalósításában. Ezen nyugszik az ország belső stabilitása, a széles körű társadalmi összefogás, amely pártunk és népünk nagy történelmi vívmánya. Ezt együttesen is kell védenünk, fenntartanunk és fejlesztenünk, úgyszintén erősítenünk a jót és az előrevivőt — amely társadalmunkban elsősorban jellemző —, és visszaszorítanunk a fejlődést fékező jelenségeket. Megelégedéssel szólhatunk arról, hogy hazánkban az emberek nagy többsége igyekezettel, fegyelmezetten dolgozik. Eleget tesz munkaköri és állampolgári kötelességeinek, saját munkájából és nem mások rovására akar boldogulni. Sokan vannak olyanok is, akik az átlagosnál is többet dolgoznak, önzetlenül szolgálják a közérdeket. Minden tiszteletünk és elismerésünk azoké a társadalmi és közéletben tevékenykedő aktivistáké, akik szép és nemes példáját adják a haza, a közügyek szolgálatának. Ök jönnek elsőként a hívó szóra és hívás nélkül is, ha valahol segíteni kell, ha embertársaink támaszra szorulnak. Azt is látnunk kell, hogy társadalmunkban is vannak közömbös, önző emberek, s nem kevés a közerkölcsöt, az állampolgári fegyelmet sértő megnyilvánulás. Sok fegyelmezetlenség, emberi tragédia okozója — s erről már mások is szóltak — a mértéktelen italozás, az alkoholizmus. Találkozni lehet a szocializmustól, a munka társadalmától teljességgel idegen, dologkerülő, léha, élősködő életmóddal, az ügyeskedésnek mondott, de valójában csalással történő jövedelemszerzés, az anyagi és erkölcsi gátlástalanság eseteivel. A bűnözés is több területen növekszik. Mindez joggal kelt visszatetszést és felháborodást a becsületes emberek körében. Ügy hiszem, kötelességünk, hogy a tisztességes életvitelt folytató többségre támaszkodva határozottabban-lépjünk fel ezen jelenségek ellen. Nagy teret kell kapnia a felvilágosításnak, a jó szó\