Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-13

959 Az Országgyűlés 13. ülése, 1987. március 19-én, csütörtökön 960 lan az emberiség számára, s pusztulása az ember pusz­tulását vonná maga után. Úgy vélem, hogy a beterjesz­tett törvénytervezet ilyen szempontból is kiállja a nemzetközi összehasonlítás Dróbáját, és lehetőséget biztosít a továbbfejlődésre. A politika már korábban döntött — alkotmányos alapelvként — abban, hogy az állami és a szövetkeze­ti földtulaidon egyenrangú szocialista tulajdon. Ez az egyenjogúság azonban a két tulajdoni forma között a különböző szintű iogszabályokban nem minden eset­ben valósult meg következetesen. Ezzel szemben most a törvényszervezet például az állami és a szövetkezeti földek értékarányos cseréiét üzemi hatáskörbe utalja, a gyakorlatba ültetve át az említett elvi egyenjogúsá­got. Tisztelt képviselőtársaim! Hazánknak szinte egye­dülállóan kedvező adottsága, hogy az ország földterü­letének mintegy hetven százaléka alkalmas mezőgaz­dasági művelésre. Rajtunk múlik, hogy a rendelkezé­sünkre álló termőföldet hogyan hasznosítjuk. Ez a törvénytervezet szerencsésen ötvözi a népgaz­dasági, a szövetkezeti és az egyéni érdekeket. Az emlí­tett érdekek összhangia pedig — véleménvem sze­rint — a hosszú távú szabályozás legfontosabb záloga. Szeretném kiemelni, hogv a tervezet szemlélete min­denekelőtt nagyüzem-centrikus. A szabályozás közép­pontjába a nagyüzemi tábla védelmét állítia. Kimond­ja a közös gazdaság által használt földek sérthetetlen­ségét, összhangban pártunk agrár- és szövetkezet poli ­tikáiával. Azzal a politikával, amelynek alapvető bázi­sa a szocialista nagyüzem. Az érdekképviselet a törvénytervezet egész vitája során ezt a kérdést ítélte a termelőszövetkezetek szempontjából a leginkább húsbavágónak. — Ezt tük­rözték vissza a testületi ülések is. Megalapozott fe­lelősségvállalás ez! Hiszen az ország termőföldiének - mint már bevezetőmben is említettem - döntő há­nyadán a mezőgazdasági termelőszövetkezetek gaz­dálkodnak. Természetes, hogy a szövetkezeti mozgalom meg­nyugvással fogadja a nagyüzem földhasználatának megbonthatatlan egységét. Kérem a Tisztelt Ország­gyűlést, hogy ilyen súllyal vegye figyelembe a mozga­lom kérését, és fogadja el a tervezetet! A törvénytervezet szem előtt tartia ugyanakkor a racionális földhasználat egyéb szempontiait is. A jövő­ben lehetőség nyílik arra is, hogy a termelőszövetke­zetek a már úgyis használatukban levő, állami tulajdo­nú földet megválthassák. Külön feiezetet szentel a ter­vezet a földhasznosítás szabályozásának. A jövőben e téren is bővül az önálló vállalati gazdálkodás döntési szabadsága. Nem lesz rákényszerítve például a nagy­üzem, hogy gabonát termeljen nagy költségráfordítás­sal egy arra kevéssé alkalmas területen, csak azért, mert az a „szántó" művelési ágban van nyilvántartva. Lehetősége lesz más, gazdaságosabb művelési ágat, például gyepgazdálkodást választani. Ez a szabályozás is a hatékonyabb gazdálkodás, a veszteségek csökken­tésének irányába hat. A földvédelemmel kapcsolatban a törvényiavaslat kinyilvánítja, hogy a föld mezőgazdaságunk legfőbb termelőeszköze. A termőföld más célra csak rendkí­vül indokolt esetben és meghatározott garanciák mel­lett vehető igénybe. Szigorú, de szükséges intézkedés­ről van szó, mert enélkül a felszabadulás óta már egy megyényi termőföldet veszített el az ország. Ezért he­lyes, hogy a földvédelmi járulékot még a földdel sa­játjaként rendelkező nagyüzem is köteles megfizetni. Úgy gondolom, hogv senkinek sem szabad érzelmi alapon megközelíteni ezt a kérdést. Felelősséggel tar­tozunk a jövő nemzedékének. Nem mindegy, hogyan gazdálkodunk a termőfölddel. Tisztelt Országgyűlés! Jónak tartom azt a korrekt együttműködési gyakorlatot, amely a törvénytervezet kidolgozása során alakult ki az előterjesztő igazság­ügyi Minisztérium, az ágazatért felelős Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, illetve a mezőgazda­sági termelőszövetkezet érdekképviselete, a Termelő­szövetkezetek Országos Tanácsa között. Elmondha­tom, hogv a beterjesztett törvénytervezet rendelkezé­sei egyaránt^zolgálják a szocialista nagyüzemi gazdál­kodást és a föld korszerű hasznosításának lehetőségét, egyben a nemzeti vagyon gyarapítását. A tervezet tör­vényerőre emelésében a mezőgazdasági termelőszövet­kezeti mozgalom egyértelműen érdekelt, a Termelő­szövetkezetek Országos Tanácsa ezért az előterjesztés­sel maradéktalanul egyetért. Az említettekkel szoros összefüggésben a Tisztelt Országgyűlésnek a magam részéről a törvényiavasla­tot - egyetértésben az előterjesztő igazságügy minisz­terrel és az ágazatért felelős mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszterrel - elfogadásra javasolom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Czibulka Péter képvi­selőtársunk, a Szolnok megyei 3. számú választókerü­let képviselője. CZIBULKA PÉTER: Tisztelt Országgyűlés! Ked­ves Képviselőtársak! Nem hiszem, hogy ma hazánkban lenne bárki is, aki a földről szóló új törvény megalko­tásának időszerűségét és létjogosultságát kétségbe vonná. Ha valaki még nem érezte saját bőrén, annak is volt módja az elmúlt hetekben megismerni, hogy mennyi különböző szintű jogszabály és leirati szabá­lyozás labirintusában kell ma az állampolgároknak megtalálni az őket érintő vagy rájuk vonatkozó pasz­szust. És ember legyen a talpán a jogalkalmazó is, ha ilyen körülmények között akar kifogásmentesen kö­telességének eleget tenni. A jelenleg hatályos szabályozások — szerintem — magukon viselik a túlszabályozottság jegyeit is. Ennek ellenére vagy talán éppen ezért módot adnak eltérő értelmezésekre, az egy területen, egymás mellett élő és dolgozó gazdasági szervezetek ádáz vitáira, nemegy­szer évekig tartó pereskedéseire. Úgy érzem, az előt­tünk fekvő törvényjavaslat és minisztertanácsi rende­let-tervezet ilyen értelemben is rendet kíván terem­teni. E rövid bevezető után engedjék meg Tisztelt Kép­viselőtársaim, hogy kitérjek néhány, általam fontos­nak tartott kérdésre, amely a dokumentumok olvasá­sa közben vetődött fel bennem.

Next

/
Thumbnails
Contents