Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-13

919 Az Országgyűlés 13. ülése, 1987. március 19-én, csütörtökön 920 idő megállapítása indokolt. A törvényjavaslat ezért úgy rendelkezik, hogy a kérelmet a jogosultak 1989. szeptember hó 1. napjáig terjeszthetik elő. Kedves Elvtársnők és Elvtársak! A törvényjavaslat előkészítése során alapvető célunk volt, hogy az indokolatlan adminisztratív megkötöttségek kiiktatásával, a gazdálkodó szervezetek önálló döntési jogkörének bővítésével egyszerűsítsük a földekkel kapcsolatos hatósági eljárásokat. Az erre irányuló intézkedések közül a következőket emelném ki. Az ingatlanok forgalmát jelentősen megkönnyíti és egyszerűbbé teszi az állami elővásárlási jog intézményének megszüntetése. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az államot megillető elővásárlási jog nem segítette elő a tanácsi telek- és lakásgazdálkodási feladatok megoldását, a közérdekű célra szükséges ingatlanok tulajdonjogának az állam javára való megszerzését. Egyébként is, ha az ingatlanra ilyen célból szükség van, azt az állam kisajátítási eljárás útján minden indokolt esetben meg tudja szerezni. A jövőben csak a tanya és a hozzá tartozó föld magánszemélyek közötti adásvétele esetén lesz továbbra is elővásárlási joga annak a mezőgazdasági nagyüzemnek, amelynek területén a tanya fekszik. Ezt a sajátos elővásárlási jogot az indokolja, hogy elősegíti a nagyüzemi mezőgazdasági művelést akadályozó tanyák felszámolását abban az esetben, ha a tanyát magánszemély más magánszemélynek kívánja eladni. A gazdálkodó szervezetek önállósága elvének az felel meg, ha a működésükhöz szükséges földterületet elsősorban kölcsönös megegyezéssel alakítják ki. Ennek elősegítése érdekében a törvényjavaslat fenntartja az önkéntes földcsere intézményét, ugyanakkor egyszerűsíti az ezzel kapcsolatos eljárást, mert megszünteti az önkéntes földcsere hatósági jóváhagyását. Mivel a nagyüzemi mezőgazdasági művelésre alkalmas földterületek az említett módon nem minden esetben alakíthatók ki, a javaslat továbbra is lehetővé teszi földrendezés elrendelését. Ennek eljárási szabályai azonban egyszerűbbé válnak, mert megszűnnek az általános, a részleges, az üzemek közötti és az üzemen belüli földrendezésre vonatkozó külön rendelkezések, és egységes szabályozás jön létre. A termőföldek védelme érdekében a törvényjavaslat változatlanul előírja a földhasználó művelési kötelezettségét, és a hatóságok feladatává teszi a kötelezettség teljesítésének rendszeres ellenőrzését. Ugyanakkor nagymértékben megnő a gazdálkodó szervezetek önállósága a föld művelési ágának megválasztásában, a művelési ág szerkezetének kialakításában. A művelési ág megváltoztatásában a jelenlegi szabályozástól eltérően a jövőben általában nem lesz szükség külön hatósági engedélyre. Ilyen engedélyt csak kivételesen — így például természetvédelem alatt álló termőföld művelési ágának megváltoztatása esetén — kell majd beszerezni. Kedves Képviselő Elvtársak! A földről szóló törvényjavaslat főbb érdemi kérdéseivel kapcsolatos mondandómnak lényegében a végére értem. Joggal vetődhet fel önökben a kérdés: miért nem ejtettem szót a javaslat egyik mind fontosságát, mind pedig terjedelmét illetően jelentős jogintézményéről: a tartós földhasználatról. Engedjék meg, hogy ennek itt és most adjam meg a magyarázatát. A törvényjavaslatot — előzetesen — az Országgyűlés négy bizottsága tárgyalta és vitatta meg. Kivétel nélkül valamennyi bizottságban az a többségi álláspont alakult ki, hogy ezt a jogintézményt meg kell szüntetni és a földet nem tartós használatba, hanem tulajdonba kell adni. Az elhangzott érvek közül kettőt hadd említsek meg. Az első: a lakosság idegenkedik ettől az intézménytől, azt tulajdonképpen nem tudta elfogadni. A második: tartalmát illetően a tartós földhasználatba adás intézménye alig különbözik a tulajdontól. Úgy gondolom, a szubjektív indíttatású állásfoglalással, tehát azzal, hogy minden állampolgár szereti, ha kis telke tulajdonában van és nem tartós földhasználatban, nehezen lehetne vitatkozni. A második érvet viszont aligha lehet cáfolni, miután az érvényben lévő szabályozás már kezdetben is valóban erőteljes rokonvonásokat mutatott a tulajdonnal. A későbbi módosítások pedig egyre inkább a tulajdonhoz közelítették ezt az intézményt. Nem szabad arról sem elfeledkezni, hogy a tartós földhasználattal kapcsolatos eredeti célkitűzés döntően arra irányult, hogy a kis pénzű állampolgároknak adjon lehetőséget lakásgondjaik kedvezőbb megoldásához, egy viszonylag olcsóbb áron történő földterület használatának a biztosításával. Az élet ezt az elképzelést nem igazolta: az ingatlanok vételára és a tartós földhasználatért fizetett ellenérték között jelenleg szinte már alig van különbség. Úgy vélem, hogy a föld tartós használatba adásának felváltása a tulajdonba adással nem tenne szükségessé semmilyen lényeges változtatást a jelenlegi szer- * vezeti lebonyolításban. Továbbra is csak olyan földek kerülhetnének eladásra, mint amelyek jelenleg tartós használatba adhatók. Ezt szolgálná az is, hogy a tanácsok kezelésében lévő állami földekre vonatkozóan kimondanánk azt, hogy ezek mértékét általában nem indokolt növelni. Az új szabályozásnak emellett a meglévő feltételeken túlmenően biztosítania kell azt is, itt természetesen végrehajtási rendelkezésekről van szó, és ez minden további nélkül megoldható, hogy ne legyen mód spekulációs törekvésekre, munka nélküli j övedelemszerzésre. Mindezekre figyelemmel a következő bejelentést szeretném tenni. A tartós földhasználat jogintézményével kapcsolatban a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság által előterjesztendő javaslatot — figyelemmel arra, hogy ez alkotmányos elveinket nem sérti és a tulajdonviszonyokban is csak jelentéktelen változásokat idéz elő — a Minisztertanács nevében elfogadásra ajánlom. Egyben itt ragadom meg az alkalmat arra, hogy a kormány megbízásából egyetértésemet fejezzem ki a bizottság által előterjesztett többi javaslat elfogadását illetően is.