Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-13

913 Az Országgyűlés 13. ülése, 1987. március 19-én, csütörtökön 914 seiőtársunk a hipofízis értékesítése tárgyában az egészségügyi miniszterhez. Kérdést kíván feltenni Bánffy György képviselőtársunk a Nemzeti Színház terveinek esetleges átdolgozása tárgyában a művelődési miniszterhez; Szentágothai János képviselőtársunk az áltudományos és tudománytalan találmányok, gyógyszerek, gyógyászati eszközök propagálása tárgyában az egészségügyi miniszterhez; Reidl János képviselőtársunk az AIDS-szűrővizsgálattal kapcsolatos tervek tárgyában az egészségügyi miniszterhez; dr. Horn Péter képviselőtársunk a panelépületek falpenészesedése tárgyában az építésügyi és városfejlesztési miniszterhez. ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülésszak tárgysorozatául javaslom: 1. A földről szóló törvényjavaslat tárgyalását; 2. A Legfelsőbb Bíróság elnöke és a legfőbb ügyész beszámolóját együttes vitában — a két beszámoló téziseit képviselőtársaim közt szétosztottam; 3. Az interpellációt és a kérdéseket. Kérdem az Országgyűlést, hogy elfogadja-e a tárgysorozatra vonatkozó javaslatot? Aki igen, szíveskedjék kézfelemeléssel szavazni! (Megtörténik.) Köszönöm. Van-e valaki ellene? (Nincs.) Tartózkodott-e valaki a szavazástól? (Nem.) Határozatilag kimondom, hogy az Országgyűlés az ülésszak tárgysorozatára tett javaslatot elfogadta. Tisztelt Országgyűlés! Napirendünk szerint következik a földről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Dr. Markója Imre igazságügy minisztert illeti a szó. Dr. MARKÓJA IMRE: Tisztelt Országgyűlés! Társadalmunkban a földekre vonatkozó szabályozásnak kiemelkedő jelentősége van. Egész gazdasági életünk szempontjából meghatározóak azok a szabályok, amelyek egyik legfontosabb termelési eszközünknek, a földnek a tulajdonát, használatát, hasznosítását, forgalmát és védelmét rendezik. A földekkel kapcsolatos rendelkezések alapvetően érintik az állampolgárokat is,hiszen jelentős szerepet játszanak lakás-, üdülési igényeik és más szükségleteik kielégítésében. Közismert megállapítás, hogy a föld nemzeti kincsünk. Ez első hallásra frázisnak tűnik, de ha jobban utánagondolunk, nyilvánvalóvá válik, hogy alapvető igazságról van szó. Hazánk viszonylag kis területű ország, ezért fokozott jelentősége van annak, hogy földvagyonunkkal, amelynek mennyisége más anyagi javaktól eltérően nem növelhető, hogyan gazdálkodjunk. A föld a mezőgazdasági munka, a növénytermesztés, az állattenyésztés alapja, de annak felhasználásával valósul meg a gyárak, a lakótelepek, az utak, a csatornák építése is. A mezőgazdasági művelésre használt mintegy 6 millió 600 ezer hektár föld menynyiségének és minőségének védelme rendkívüli jelentőségű. Ezt a célt azonban össze kell hangolni az ipar, a településfejlesztés, a vízgazdálkodás, a közlekedés és nem utolsó sorban a környezetvédelem hasonlóan fontos érdekeivel is. Földpolitikánk fő iránya bevált, ezt az elmúlt évtizedek gyakorlata igazolta. Társadalmi-gazdasági fejlődésünk ugyanakkor számos területen a korábbi rendelkezések módosítását, új jogszabályok megalkotását tette szükségessé. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a földekre vonatkozó szabályozás ma nagymértékben széttagolt, nemcsak az állampolgárok, hanem a szakemberek számára is nehezen áttekinthető. A jelenlegi rendelkezések azonban a társadalmi-gazdasági élet új követelményei, mindenekelőtt gazdaságirányítási rendszerünk korszerűsítése következtében tartalmi szempontból is felülvizsgálatra szorulnak. Mindez tette indokolttá, hogy napirendre tűzzük egy új, egységes és átfogó szabályozás kialakítását, a földről szóló törvény megalkotását. A feladat elvégzésére az érintett tárcák képviselőiből, valamint más elméleti és gyakorlati szakemberekből Kodifikációs Bizottság alakult, amely elkészítette és szakmai vitára bocsátotta a törvény téziseit. A vitákon elhangzott észrevételeket hasznosítva alakítottuk ki a szabályozás fő elveit, majd a törvény nyers tervezetére kikértük az Országgyűlés illetékes bizottságainak, a Hazafias Népfront, a TOT, a SZÖVOSZ és a Magyar Jogász Szövetség vezető testületeinek, továbbá a megyei tanácsoknak a véleményét. Javaslataikat és észrevételeiket a további munka során hasznosítottuk. Ilyen széles körű előkészítés alapján készült el tehát az a törvényjavaslat, amely most az Országgyűlés napirendjén szerepel. Tisztelt Képviselő Elvtársnők és Elvtársak! A következőkben a tövényjavaslat néhány legfontosabb új vonásáról kívánok szólni. Hazánk földterületéből több mint 2 millió 900 ezer hektár állami tulajdonban és állami, valamint más szervek kezelésében van, mintegy 5 millió 700 ezer hektár földön pedig a szövetkezetek gazdálkodnak. Az állami vállalatok és más állami gazdálkodó szervek, valamint a szövetkezetek mellett gazdasági életünkban egyre nagyobb szerepet töltenek be a társulások különböző formái. Alapvető gazdaságpolitikai követelmény, hogy a földet minél ésszerűbben hasznosítsuk, mert csak így valósíthatjuk meg gazdálkodásunk hatékonyságának növelését. Ezt azonban ma gátolja az, hogy általában nincs lehetőség az állami és a szövetkezeti föld tulajdonának átruházására. így például az állami gazdaságok földjét nem vásárolhatják meg mezőgazdasági szövetkezetek és a szövetkezetek sem adhatják el földjüket gazdasági társulásoknak. A törvényjavaslat feloldja ezeket a ma már indokolatlan megkötöttségeket. Ennek érdekében kimondja, hogy - a javaslatban meghatározott kivételekkel - az állami föld és a rajta lévő épület tulajdonjogát szövetkezetre, társadalmi szervezetre és gazdasági társulásra, a szövetkezet tulajdonában lévő ingatlant pedig az államra, más szövetkezetre, társadalmi szervezetre és társulásra át lehet ruházni. Ehhez hatósági jóváhagyásra sem lesz szükség a jövőben. Tisztelt Országgyűlés! A javaslat a továbbiakban abból indul ki, hogy fenn kell tartani az állami tulajdon egységét és oszthatatlanságát. Az állami vállalatokat és más állami szerveket, valamint a társadalmi szervezeteket ennek megfelelően az állami tulajdonban lévő ingatlanra vonatkozólag továbbra is kezelői jog illet meg. A tulajdon-