Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.
Ülésnapok - 1985-12
891 Az Országgyűlés 12. ülése, 1986. december 20-án, szombaton 892 chiában elnyomják a román nemzetiséget. Ügy látszik azonban, hogy az „osztályszolidaritás" a királyok között erősebb volt, mint a saját parlamentjeikhez fűződő kapcsolat. Tavaly az a megtiszteltetés ért minket, hogy mint alapító csoportot megbíztak az 1989 tavaszán — előreláthatólag március végén — megtartandó centenáris konferencia rendezésével. Ennek jelentősége messze túlmutat . e gótikus ház falain, s még az ország határain is, mert 1989-ben egy kicsit az egész szocialista világrendszert is képviselni fogjuk. Legfőbb feladatunk lesz egy olyan tárgyalási légkör megteremtése, amelyet már produkáltunk a Budapesti Kulturális Fórumon, és amely szilárd alapja lehet a jó politikai munkának. Ehhez kérem majd valamennyiük szíves támogatását. Tisztelt Országgyűlés! Biztos vagyok benne, hogy képviselőtársaim egyetértenek velem: kérjük meg Várkonyi Péter külügyminiszter elvtársat, legyen szíves tolmácsolni újévi jókívánságainkat diplomáciai karunknak és mindazoknak, akik hazánkat valiamilyen nemzetközi szervezetben képviselik. (Taps.) ELNÖK: Fekete János képviselőtársunk, Békés megye 11. számú országgyűlési választókerületéből kap szót. FEKETE JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Én iis azok közé tartozom, akik először kérnek és kapnak szót az országgyűlés plénumán. S annyiból formabontó lesz a hozzászólásom 1 , hogy nem azokról a problémákról akarok beszélni, amelyek választóikerületemben, Szarvason és vidékén fennállnak — mert van ilyen sok —, hanem ez alkalommal a külügyminiszter elvtárs expozéjához kívánok hozzászólni. A gondolatot az adta, hogy amikor a külügyi bizottságban megvitattuk a téziseket, akkor úgy tűnt nekem, nagyon sok olyan téma van, amiről a külügyminiszter elvtárs beszámolt itt, amely az én munkámmal, az én tevékenységemmel szorosan összefügg — ezért talán érdeklődésre tarthat számot az országgyűlés plénuma előtt. Az első ilyen tézis, ami számomra jelentős — felolvasom — úgy szól: „Az elmúlt esztendőben a nemzetközi munkában egyre nagyobb teret kapott a gazdasági gondok megoldásának elősegítése a külpolitika, a diplomácia eszközeivel." Itt az a lényeg, hogy a Külügyminisztérium nem átvenni akarja azoknak a dolgát, akik gazdasági, pénzügyi tárgyalásokat folytatnak, hanem elősegíteni, hogy ezek a tárgyalások minél sikeresebben, minél gyorsabban, minél célratörőbben bonyolódjanak le. S erre a Külügyminisztériumnak megvannak a maga sajátos eszközei. S meg kell mondanom, hogy saját tapasztalataim alapján nyugodtan mondhatom: ezen a téren a Külügyminisztérium apparátusa, vezetői nagyon komoly és jó segítséget adtak. Ez az egyik olyan téma, amely a gazdasági munkát elősegíti, és úgy gondolom : ha ez a munka továbbra is így megy, akkor a mi külpolitikánk komoly alátámasztása lesz nemzetközi gazdasági kapcsolatainknak a jövőben is. A másik fontos alátámasztó tényezője a gazdasági munkának külföldön az a belföldi stabilátása, amellyel országunk iimimár 30 éve rendelkezik és amely — azt hiszem — világméretekben is példamutató, és bízhatunk, bízunk abban, hogy ez továbbra is falytatodmii fog. Ez a két 'alapfeltétel egy országnál, hogy a külpolitikája egyenes, világos, következetes, elvi alapon áll, a fennálló problémák, megoldások tárgyalások útján kívánja, mindenkor a béke és a haladás mellett áll — ez az országunk nemzetközi tekintélyét növeli, és — talán nem túlzok, ha azt mondom, — hazánk nagyságához és lakosságához mérten nemzetközi tekintélyünk és aktivitásunk a nemzetközi területen nagyobb. A másik: ez a belföldi stabilitás és az, hogy ez a magyar gazdaságpolitika két lábon áll, mint a bel- és a külpolitika egysége — számunkra egy nagyon fontos tényező. Erre van egy elég konkrét bizonyíték. Az, hogy a mi kül- és belpolitikánk egy nyelven beszél, a legjobban bizonyítható azzal, hogy ebben az évben csaknem 15 millió ember fogja átlépni a magyar határt és több mint ötmillió magyar lép át a magyar határon, külföldre. Ekkora idegenforgalom a mi kis országunkhoz képest rendkívül jelentős, de azt is mutatja, hogy kapunk nyitva áll a külföldiek, minden jó szándékú külföldi előtt, sőt, idegenbe szakadt hazánk fiait is szeretettel és barátsággal várjuk. De ez egyúttal bizonyítéka annak is, hogy mi Helsinkinek a szellemét nemcsak idézzük, hanem a gyakorlatban is megpróbáljuk alkalmazni. Én úgy éreztem a külügyminiszter elvtárs expozéjából, hogy iamennyiben a többi ország, amelyekkel diplomáciai viszonyban állunk, hajlandó tovább menni ezen az úton, akkor mi azokat a bürokratikus, adminisztratív rendszabályokat, amelyek még sok országgal szemben lassítják az idegenforgalom lebonyolítását, hajlandók lennénk további lépésekkel is enyhíteni. De azt meg kell mondanom — Elvtársak! —, hogy csak kül- és belpolitikára nemzetközi kapcsolatok nem tudnak tartósan épülni. Ehhez egy harmadik tényezőre is szükség van : ez a harmadik tényező pedig egy ország gazdasága, gazdaságpolitikája, gazdasági eredményei. S most ne haragudj ainak, ha nem azokról beszélek csak, amelyekről tegnap és ma hallottunk és amely gazdasági problémáknak a súlyosságát semmiképpen nem kívánom elvitatni, de szeretném emlékezetükbe idézni, hogy azért 40 év áll mögöttünk, és ebben a 40 évben ez az ország ért el olyan gazdasági eredményéket, amelyekre büszkék lehetünk és amelyeket az egész világ komolyan vesz, számba vesz és hitelképességünk alapjaként elfogad. Azonban most nem a múlton kell merengenünk, hanem a jelen problémáival kell foglalkoznunk, ezért szeretnék arra hivatkozni, hogy a Hetényi elvtárs által elmondottak komoly aggodalomra adnak okot. Arról van szó, hogy nem teljesültek
