Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-12

887 Az Országgyűlés 12. ülése,: 1986. december 20-án, szombaton 888 mázasát a jövőbeni összeurópai tanácskozásokon. . A magunk részéről hangsúlyoztuk Bécsben, hogy az európai biztonsági és együttműködési folyamat eddigi legnagyobb szabású kulturális rendezvénye előmozdította az államok kulturális együttműködését, egymás kultúrájának jobb megismerését. Kifejezésre juttattuk azt a meggyőződ ősünket is, hogy az európai kulturális identitás erősítésére irányuló óhaj — az eltérő megközelítések és nézetkülönbségek ellenére — elevenen él Európában. Ez alapot nyújt ahhoz, hogy az álláspontokat közelítsük és együttes fellépéseinket erre alapozva gazdagítsuk. A kétoldalú megbeszéléseken, amelyeket a Fórum óta számos országgal folytattunk, bátorítást kaptunk ahhoz, hogy a bécsi találkozón újabb konzultációkat kezdjünk és kezdeményezéseket tegyünk a Kulturális Fórumon beterjesztett, általunk elfogadásra leginkább esélyesnek tartott javaslatok megvalósítása érdekében, és ehhez a bécsi találkozó megfelelő elhatározását kieszközöljük. Mindezek mellett természetesen támogatni kívánunk minden olyan elképzelést, amely a humanitárius együttműködés érdemi kibontakoztatását célozza. A bécsi találkozón általános formában már a legkülönbözőbb résztvevő országok jelezték ebbéli szándékukat. Különösen fontosnak tartjuk Sevardnadze külügyminiszter bejelentését, mely szerint a szovjet kormány kész európai fórumot rendezni Moszkvában — ha a bécsi találkozó erre feltkéri — a humanitárius együttműködés kérdéseinek őszinte megtárgyalására. A magunk részéről készek leszünk minden kezdeményezés megvizsgálására és megvitatására, mert a helsinki folyamat szélesedését, gyarapodását és kiterjedését őszintén kívánjuk. Nemzetközi tevékenységünk áttekintése kapcsán röviden érinteni szeretném kapcsolatainkat a világ számos országában, hazájuktól távol élő magyarokkal. Arra törekszünk, hogy őrizzék meg magyarságtudatukat, kultúrájukat, ápolják kapcsolataikat az óhazával, ugyanakkor legyenek jó állampolgárai az őket befogadó országoknak. Az elmúlt időszakban tovább bővültek kapcsolataink a külföldön élő magyarsággal, a rokonMbaráti szálakon túl növekedett az érdeklődés a Magyarországon szervezett nemzetközi és hazai tudományos, kulturális konferenciák, rendezvények iránt, és azokon egyre többen vesznek részt. Tiszteletre méltónak tartjuk a külföldön működő magyar egyesületek, iskolák fáradozását a magyar nyelv és kultúra oktatása és ápolása érdekében. A jövőben is arra törekszünk, hogy ezek a kapcsolatok hozzájáruljanak a különböző országok népei és a magyar nép közötti megértés és barátság elmélyítéséhez. Tisztelt Országgyűlés! Meggyőződésem, hogy szándékunknak megfelelően a magyar kormány külpolitikája a maga eszközeivel hozzájárult szocialista társadalmunk építéséhez, nemzeti céljaink megvalósításához szükséges, kedvező nemzetközi körülmények megteremtéséhez. A jövő esztendőben is, az eddigi eredményekre alapozva, a jól bevált külpolitikai elveink és gyakorlatunk szerint kívánjuk folytatni nemzetközi tevékenységünket. Tudatában vagyunk annak, hogy ezt az erőfeszítést csak közös munkánk teheti eredményessé. Ezért utalok befejezésül arra, hogy külkapcsolataink eredményes alakításából akti-' van kivette részét a Parlament, az állami és társadalmi szervezetek, valamint a magyarországi egyházaik. Hozzájárulásukért ez alkalommal is szeretném kifejezni kormányunk elismerését, a Külügyminisztérium köszönetét. További munkánkhoz leérem a Tisztelt Országgyűlés bizalmát, képviselőtásaim és egész népünk cselekvő támogatását. Kérem a Tisztelt Országgyűlést, hogy a beszámolót vitassa meg és fogadja el. —• Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy a beszámolóhoz négy képviselőtársunk jelentkezett hozzászólásra. Elsőként Barcs Sándor, országos - listán megválasztott képviselőtársunk felszólalása következik. BARCS SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! .A külügyminiszter elvtárs beszámolójával teljes egészében egyetértek és így természetesen el is fogadom. A magam részéről az expozéhoz mindössze egy egészen rövid megjegyzést szeretnék hozzáfűzni és ebben, úgy érzem, hogy a külügyi bizottság is támogat engem. Csaknem közhelyként hat, ha halljuk, hogy a magyar külpolitika eredményei mögött belpolitikai vívmányaink állnak. Bizonyos, hogy a következetesen megvalósított szövetségi politika, a százezrek beleszólási lehetősége legfontosabb döntéseinkbe, közéletünk demokratizálódása és törekvéseink egy új gazdasági szerkezet kialakítására, rokonszenvessé tették hazánkat a világ közvéleménye szemében, főleg azok előtt, akik bár kritikusan, de nem elfogult gyűlölettel tekintenek szocialista társadalmunkra, Kétségtelen, hogy mindez megkönnyítette diplomatáink és mindazok iparkodását, akiknek a nemzetközi küzdőtéren kötelességük a magyar érdekek képviselete. De az sem mindegy, hogyan ragadjuk meg a lehetőséget, hogyan élünk vele, hogyan hasznosítjuk a nyitottságot és azt a mindenkori tárgyalási készséget, amely még a fagyos nemzetközi légkörben is hatékonyan működött. '• Várkonyi elvtárs illendőségből nem említhette, én azonban úgy vélem, régen itt az ideje annak, hogy elismeréssel szóljunk diplomáciánk sikeres működéséről, hogy megállapítsuk politikai érzék, nyelvtudás, tájékozottság és általános műveltség tekintetében is, ami olyan fontos kelléke a diplomatizálásnak, megfelelően felkészült, emberi kapcsolatok létesítésére képes, s ugyanakkor elveink képviseletében ^szilárd elvtársak dolgoznak külföldi őrhelyeinken. Tegyük hozzá, nem mindig irigylésre méltó körülmények között. De személyes tapasztalatom szerint ugyanezt elmondhatjuk azokról a képviselőinkről is, akik valamely nemzetközi szervezetben teljesítik kötelességüket: Szilárd a meggyőződésem, helyes ezt az országgyű-