Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-6

419 Az Országgyűlés 6. ülése, 1986. március 20-án, csütörtökön 420 _ rül a kellő következetességet tanúsítania, ami számos esetben nem kifejezetten az illetékes újságíróknak róható fel. Megtörténik, hogy egyes szerkesztőségek (talán valakik ösztönzésére), bizonyos közéleti torzulások feltárásában következetlenekké válnak, s úgymond a korábban nyilvánosan szóvá tett és jogosan kifogásolt, nehezményezett ügyek iránti érdeklődésben fékezik, olykor leállítják ambiciózus munkatársaikat. E mindenképpen ártó jelenséget nemcsak a címemre küldött levélgarmadák íróinak zokszavai alapján, hanem a személyes tapasztalás révén is állíthatom. Az ilyen ügyek közül legkülönösebb számomra annak a buszkalauznőnek az esete, aki egykori vállalata belső mechanizmusát érintően jobbító szándékkal tett közérdekű bejelentése következményeként az utcára került. Más szóval: oly módon kell osztoznia a tényleges munkanélküliek sorsában, hogy miután közérdekű bejelentéséért munkahelyéről egy elmésen megszerkesztett fegyelmi közbeiktatásával elbocsátották, megyéjében immáron harmadik éve képtelen a szakképzettsége szerinti munkaköri beosztásban elhelyezkedni. Nem mindennapi vesszőfutásáról Amit nem lehet bizonyítani, az nincs, és Ki alkalmas kalauznak? címmel folytatásos riport jelent meg a magyar szakszervezetek központi lapja, a Népszava 1984. augusztus 4-i és 5-i számaiban, amelyek szerzője részletesen feltárta az imént elmondottak szövevényes hátterét (a lapszámokat felmutatja). Az esetet két alkalommal egyik országos hetilap segítségével magam is szóvá tettem, sajnos, nem lett foganatja. Igazára az általa megkeresett hivatalos szervektől kapott válaszlevelek is utalnak, tehát a közérdekű bejelentése helytállónak, indokoltnak tűnik. Valamilyen oknál fogva ennek ellenére máig nem részesülhetett az ilyenkor szokásos jogorvoslatban. Tisztelt Országgyűlés ! Ügy tudom, az állami szerveken kívül a sajtószerkesztőségek is kapnak szép számmal aláíratlan.levelet az olvasóktól. Közülük azokról szándékozom szólni, amelyek a közérdek védelmében íródnak névtelenül. Hivatalosan ugyan azt tartjuk, hogy a közérdekű bejelentés igazából akkor fogadható el az állampolgári kötelességteljesítés szabályszerű megnyilvánulásaként, ha a közérdekű információt tartalmazó levélen a bejelentő neve is fel van tüntetve. Más szóval: ha a közérdek, vagy a jogos magánérdek védelmében bejelentést tevő állampolgár kilétét is felfedi egyúttal. Mivel a közérdekű bejelentéseknek csaknem fele névtelenül íródik, és számottevő hányada papírkosárba kerül, úgy gondolom, számos, vizsgálatra érdemes közügy nyilvánosságra kerülése és orvoslása válhat kétségessé. Megítélésem szerint a névtelenül eszközölt bejelentések egyféle bizalmatlanság jeleiről árulkodnak. A vesszőfutásba kényszerített kárvallottak egzisztenciális lejáratása, olykor a retorzió miatt elszenvedett idegi megrokkanása jelzi ugyanis, hogy a közérdekű bejelentések, legyenek bármennyire előremutatóak, milyen következményekkel járhatnak a jóhiszemű bejelentőkre nézve. Az ilyen ásatag cselekményeket többnyire kifinomult eszközökkel követik el ma már. A tettenérés éppen emiatt csak alig elképzelhető. Efféle cselekmények jogszabályi megítélése lehetne sommásabb, hiszen ha csak a Büntető Törvénykönyv 257. szakaszát vesszük szemügyre, amire a sajtóról szóló törvényjavaslat is utal, vétségi alakzat egyikeként minősíti a közérdekű bejelentő üldözését, holott szerintem alig képzelhető el súlyosabb a deviáns cselekmények között, mint az állampolgári kötelezettségüket önzetlenül teljesítő embereket a szocialista törvényességbe, a közéleti tisztaságba vetett hitükben megingatni, a közéleti aktivitástól elfordítani, a tisztességes szándékaik iránt másokban kétségeket ébreszteni, erkölcsileg és idegileg tönkretenni. A közérdekű bejelentést tevők egy része ismeretlenséghez való ragaszkodásának miértje szerintem a szavatolt jogvédelem gyakorlati foghíjasságában lelhető fel leginkább. Mindaddig hiába lesznek korrekt jogszabályok, amíg azok jószerével csak keretei maradnak az állampolgári biztonság garanciáinak. Ahonnan a közérdek, vagy a jogos magánérdek sérelme következtében tömegesen küldenek névtelen jelzéseket, azokon a helyeken nem a levélírók érdemelnek elmarasztalást, hanem szerintem a helyi vezetők egy részének a hatalmi eszközökhöz való viszonyát, az alkalmazás módját kellene alaposabban szemügyre venni. E témakörhöz kapcsolódóan keletkezett az alábbi aggályom. A törvényjavaslat kilátásba helyezi, hogy az újságírót a közérdekű bejelentést, illetőleg javaslatot tevő védelmére vonatkozó jogszabályokban meghatározott védelem illesse meg, hivatása gyakorlása során. Ez látszólag hasznos rendelkezés lehet az újságírók részére, mert a hivatás gyakorlásának a korábbinál kötetlenebb, szabadabb, mi több, demokratikusabb lehetőségeit csillantja fel számukra. Azonban esetükben is érvényesnek mutatkozik a filozófiai megállapítás, amely szerint nem minden lehetőség valóság. Ha ugyanis a közérdek védelmében szót emelő állampolgárok számára kockázattal járhat a szocialista demokratizmus részét alkotó közérdekű bejelentés, javaslat jobbító szándékú előterjesztése, vajon miféle garancia remélhető arra, hogy ugyanez a csínbe menést önként vállaló újságírók számára hatékony eszköznek bizonyul hivatásuk jogszerű gyakorlásában? Hiszen a Minisztertanács leendő sajtótörvénnyel kapcsolatos végrehajtási rendelettervezetének 160/B szakaszának (2) bekezdése maga is csak a közvetlen felettesének feljelentése alapján helyezi kilátásba eljárás indítását a sértett újságíró számára. E megoldás benne rejlőén azt sugallja, hogy a sértett újságíró nem minden konkrét esetben érvényesítheti majd jogorvoslati igényét. Egy további nyugtalanító rendellenesség bizonyos hivatalok gyakorlatán túl a levélírók és a sajtó kapcsolatában szintén föllelhető. Különös fintora közéletünknek, hogy az állampolgárok panasztartalmú levelei gyakran nem azok kezébe kerülnek, akiknek címezték őket. Vagy ha mégis sor kerül rá, a felelős tisztségviselők közül többen — hogy úgymondjam — „albérletbe adják" a panaszok intézését. Ez talán még nem