Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-5

353 Az Országgyűlés 5. ülése, 1985. december 21-én, szombaton 354 ség a termelőberendezések folyamatos működtetésében, második műszak beállításában, . folyamatos műszakok szervezésére. Ezeket a szabályozók ma még nem ösztönzik kellően. Tovább kell finomítanunk az úgynevezett keresetszint-szabályozást is, amely kevésbé kötött keresetszabályozási forma, de amely — úgy tűnik — még mindig nem teszi elég erőssé a felesleges létszám leépítésében. Ezeket a kérdéseket a kormány a munkarenddel összefüggő szabályokkal együtt az első negyedévben áttekinti és ennek megfelelő intézkedéseket fog hozni. A vállalati kérdésekkel 'kapcsolatban szeretném még egy dologra felhívni a figyelmet. A terv számos olyan új eszközt tartalmaz — elsősorban a pályázati rendszeren és a központi gazdaságfejlesztési programokon keresztül —, amelyek energia- és anyagtakarékossági, valamint exportbővítési célú fejlesztésekhez kedvező lehetőségeket kínálnak a vállalatok számára. A vállalati mozgástér tehát attól is függ, hogy ezekhez a programokhoz a vállalatok hogyan tudnak kapcsolódni, milyen ezirányú kezdeményezéseik lesznek. Az energetika, a szénbányászat és a kohászat kérdéseiről különösen az idén komoly vita folyt. Az igazság az, hogy a problémákat ennek az esztendőnek az energetikai gondjai is erőteljesen felszínre hozták. Az új ötéves terv energetikai kérdéseit a terv mai összefüggésrendszerében elrendeztük. Ennek az a lényege, hogy a VII. ötéves terv végére a termelésben körülbelül 40 százalék lesz a szén, 45 százalék a szénhidrogének és 15 százalék az atomerőmüvekben termelt energia hányada. A terv azt feltételezi, hogy az az energiaracionálási előirányzatok megvalósulnak. Ez kulcskérdés. Ha ezt nem tudjuk megvalósítani, akkor sok minden más intézkedés válna szükségessé. Ezért a kormány most a hatékonyságfokozó programok indításával, megszervezésével foglalkozik, a jövő év folyamán pedig ismételten áttekinti a szénbányászat, az erőműépítési program és energetika helyzetét, s megfelelő intézkedéseket hoz. Szeretném hozzátenni, hogy addig sem tétlenkedünk, mert néhány itt felmerült — főleg a szénbányászat területére vonatkozó kérdésben intézkedéseket teszünk. Nem akarok a következő napirendnek elébe vágni, de jelzem, hogy Hetényi elvtárs mind a bérkérdés ügyében, mind a bányászlakás-építés ügyében tájékoztatást fog adni a tervezett intézkedésekről. Meggyőződésem, hogy ezeket önök helyesléssel, megértéssel fogadják. Szeretném még hozzátenni, hogy a kormány és a párt illetékes szervei a katonai szolgálat ügyével is foglalkoznak, s erre is vissza fogunk térni az előbb említett általános áttekintés alapján. Szeretnék röviden a szénbányászat jövőjét illetően megfogalmazódott gondokra is reflektálni. A kormány — ahogy ezt Lázár elvtárs látogatása során is kifejtette —, nagy elismeréssel adózott azoknak az erőfeszítéseknek, amelyeket a szénbányászok tettek az ország energiaellátásáért. A helyzet világos. Korábbi elképzeléseikkel szemben a szénbányászok nagyon nehéz körülmények közé kerültek, részben munkaerő-ellátási okokból, részben a szociális juttatások reálértékének; csökkenése folytán, de főként azok miatt a geológiai viszonyok miatt amelyek között ma bányászkodni kell. E körülmények miatt a VI. ötéves terv széntermelési előirányzatait sajnos nem tudtuk teljesíteni, s ennek tanulságait a VII. ötéves terv készítése során le kellett vonnunk, és le is vontuk. A VII. ötéves terv ezen a területen körülbelül 30 milliárd forint beruházással — ez az összeg egyébként még nincs pontosan megállapítva — és évente 24 millió tonna szén kitermelésével számol. Elgondolásainkban az is benne foglaltatik, hogy meg fogjuk nézni, milyen racionalizálási lehetőségeket tudunk kiaknázni a műszaki fejlesztés révén. A terv bányászati programjánakmegvalósításával úgy gondoljuk, hogy szervezettebben, s kevesebb rendkívüli áldozattal lehetmajd a feladatokat teljesíteni. Meg kell azt is mondani, hogy nagyon nagy szükségünk van arra, hogy mindenféle racionalizálást, gépesítést, és más szervezési, illetőleg fejlesztési tennivalót, ami a szénbányászat termelési költségeit csökkenti, s az ottani munka feltételeit javítja, komolyan vegyük, mert az igazság az, hogy az importszenek, kalóriaértékben is kifejezve (most nem a szabaddevizás importra gondolok), mindent figyelembe véve olcsóbbak a hazai szénnél, úgyhogy a termelési költségek területén is, amit lehet, csökkenteni kell. Nincs azonban olyan koncepciónk, amely arra épülne, hogy szabaddevizás importtal akarnánk megoldani a magyar energiamérleg egyensúlyát. Erre ugyan ebben az esztendőben rákényszerültünk, de olyan helyzetet kell teremteni, hogy erre a jövőben ne legyen szükségünk. Szándékunk tehát ez, természetesen számítunk a szocialista importra, de szabaddevizáért nem kívánunk a jövőben szenet vásárolni. A kormány komolyan foglalkozott a biomassza energetikai felhasználásával is. A biomassza hasznosításával kinyerhető energia mennyiséget a tervidőszak végére meg kellene ötszörözni. Ez azzal a nagyon nagy előnnyel járna, hogy olyan területeken lehetne a biomasszát — tehát mezőgazdasági, fagazdasági hulladékot — energetikai célokra használni, ahová ma a szenet igen nagy szállítási ráfordítással kell eljuttatni. Ez nagy megtakarítás lenne és olyan mezőgazdasági térségekben tenné lehetővé a lakosság helyi energiahordozókkal való ellátását, ahol ennek már bizonyos hagyományai is vannak. A kohászatról azt szeretném elmondani, hogy az ágazat a VI. ötéves tervidőszakban évente öt-hétmilliárd forint támogatásban részesült. Hosszas vizsgálatok után ma olyan helyzetbe jutottunk, hogy reális racionalizálási koncepciót tudunk kidolgozni, amely arra épül, hogy a kohászat kevesebb energiával, jobb alapanyaggal, jobb termelési struktúrában tudjon működni és amely megvalósítása olyan helyzetet tudna teremteni, amely a következő négy-öt évben az ágazat vállalatainak a helyzetét stabilizálná. Meg kell mondanom, hogy ez a vita kissé elhúzódott, mert nem volt könnyű a kérdés megoldása. Olyan változatot ugyanis,