Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-5

339 Az Országgyűlés 5. ülése, 1985. december 21-én, szombaton 340 sza áttételesen vagy közvetlenül, de igen határozottan, sokrétű igénnyel megjelenik az iskolával is. A nagyobb és a korábbinál integráltabb szaktudás, korszerű technológiák, a termékstruktúra-váltások, a növekvő minőségi követelmények, a munkahelyek magasabb szervezettségi, munkafegyelmi követelménye és nem utolsósorban a dolgozó embereknek a célokkal való elkötelezettsége halmozottan fogalmazza meg a tennivalókat a jövő emberét formálók számára. A növekvő követelmények megfelelő megválaszolására, megítélésem szerint, az oktatási rendszer, az iskola egyedül nem képes. A korábbi időszakhoz viszonyítva nagyobb és szervezettebb társadalmi összefogásra, hatékonyabb mozgósítására van szükség. A terv általános és helyi közoktatási céljainak megvalósítására harmonikusan együtt kell dolgozni az iskolának, valamint a tágabb és szűkebb környezetnek. Az iskola kapcsolatai közül talán a legfontosabb az, amit a családokkal alakít ki. Régi tapasztalat, hogy a szülőkkel való együttgondolkodás és cselekvés a leghatékonyabb nevelő erő. A hagyományos kapcsolatok az iskola és a család között az ismert társadalmi okok miatt az elmúlt időszakban lazultak. Különösen észrevehetővé vált ez ott, ahol nem harmonikus a család belső élete, vagy csonka a család, és így nagy terhek hárulnak a szülőre. Ezért igen fontosak azok a központi intézkedések, amelyek a család hagyományos szerepének a javítását célozzák. Remélhető ezek nyomán a jótékony hatás a családok stabilitására, de érezhető lesz minden bizonnyal a gyermeknevelő funkció feltételeinek a javulása is. Ez utóbbi pedig segíteni fogja az iskolát abban, hogy fokozott feladatait képes legyen a korábbinál jobban ellátni. Törekvés a hagymányos családmodell kialakítására feltehetően gazdagítja a felnövekvő generáció érzelemvilágát. Várhatóan nagyobb lesz a kötődés a családtagokhoz, à szülőkhöz, az otthonhoz, a környezethez. E körülmény pedig csökkenti a kiskorú gyermekekre leselkedő veszélyeket, és egyben magában hordozza az iskolai érzelmi nevelés tága'bb kategóriáit is. Jobban kellene foglalkozni a családokkal, a fiatalok akarati formálásával. A tudatos fegyelem gyökerei csak így lehetnek mélyek. A későbbi hajtások, a közösségi fegyelem, a munkafegyelem csak akkor lesznek erősek. Az iskolai fegyelem' kialakítása, fejlesztése meghatározó módon öszszefügg a család belső életének rendezettségével, magatartásviszonyaival. A jövőben még megalapozottabbá kell tenni az érzelmi nevelést a szülői házban. Ennek kiinduló pontja, megítélésem szerint, nem lehet más, mint a célok pontos ismerete a gyermek számára éppúgy, mint a család részére. Ennek elfogadása teremtheti meg a fiatalok felelősségtudatát. Felelősségét önmagukért, a közösségért. A családban kialakított követelménytámasztás, a következetesség és a számonkérés adhatja csak meg az iskolai építkezés fundamentumát a nevelés területén. Sokszor lehet érezni az iskolában számos tanulónál ezek hiányát. Az elmúlt években bevezetett ösztöndíj-rendszer szakmunkás- és szakközépiskolai tanulóknál például gyakran a szülő következetlensége miatt képtelen hatékonyan működni. A fiatalok nem kis része az otthoni támogatás birtokában meg sem kísérli a teljesítményképes tudás .elérésével a magasabb Ösztöndíj megszerzését. A meglepetés az ilyen fiatalokra a végzést követően a munkahelyeken vár és nem egyszer törést okoz életükben. Javítani kell tehát az iskola által közvetített társadalmi értékrend és sok család által elfogadott *belső értékrend kapcsolatán úgy, hogy erősödjön az új generációban a hagyományos értékek megbecsülése, tisztelete. Az iskola kapcsolatrendszerében a jövőben növekvő fontosságúak a termelési, szolgáltató szférák. Egy-egy üzemet, termelőszövetkezetet vagy szolgáltató vállalatot ismerni — meggyőződésem — nemcsak szakirányú továbbtanulás esetén szükséges. A jövő szakmunkásainak, szakembereinek egy-egy szakmára, illetve ilyen iskolatípusra történő kiválasztása a jó családi indíttatás mellett is elképzelhetetlennek tűnik az iskola szűkebb és tágabb környezetének ismerete nélkül. A pályaválasztási intézetek, szakemberek legjobb szándéka mellett sem nélkülözheti a kiválasztást, a közvetlen tapasztalást. Nem tartom lehetetlennek, hogy az általános iskolai tanulók továbbtanulási orientálása már 10-11 éves kortól tudatosan történjék. A jelenlegi gyakorlat töb'bé kevésbé kampány jellege is valószínű közrejátszik a nem kellően megfontolt pályaválasztásban, abban, hogy a szakmunkásképzőkben és szakközépiskolákban változatlanul jelentős túljelentkezés van több olyan szakmában, amelyek szak emberellátottsága közel telített. Ugyanakkor a népgazdaság számos fontos termelő-szolgáltató ágazata igen komoly utánpótlási gondokkal küzd. Legyen szabad említenem például a vegyipart, amely az elmúlt időszakban talán a legdinamikusabban fejlődő ágazata volt a népgazdaságnak. Exportképességét nemcsak megtartani, hanem növelni is tudta. Ennek ellenére a napi termelés során az üzemek jelentős szakmunkás- és középszintű vezetői utánpótlás hiányával küzdenek. Hasonlóképp jelentkeznek a gépipar egyes területei is. Olyan klaszszikus szakmák, mint a gépipari forgácsoló, géplakatos stb. utánpótlási nehézségeket mutatnak. A nem kellően előkészített szakválasztás a divatszakmákra jelentkező nagyszámú elutasítása szükségszerűen eredményezi az átirányítást, annak várható negatívumaival együtt. A szakma megszerettetésének sikere akár a szakközépiskolában, akár a szakmunkásképzőben ilyen esetek'ben a szülők rábeszélése, illetve az iskola sokirányú ráhatása után sincs garantálva. A nem jól előkészített pályaválasztás sajnos sok esetben elkallódó, a társadalomba nehezen beilleszkedő fiatalokat eredményez. A szándék és a lehetőség korábbinál jobb összehangolásának megteremtése kell, hogy vezérelje a továbbtanulás biztosítása területén a megyék közötti kapcsolatok szélesítését, az ,,egy megye, egy ország" elv háttérbe szorítását. Hiszen nem készülhet fel minden megye minden iskolatípus fogadására, minden szakma oktatására. Az iskolák és az üzemek élő közvetlen kapcsolata — beleértve a mezőgazdasági termelőszövetkezeteket is — hozzájárul a tapasztalatok szerint a helyes értékrend kialakulásához, a fiatalok tudatában a munka, és különösen a kétkezi munka megbecsüléséhez.