Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-5

333 Az Országgyűlés 5. ülése, 1985. december 21-én, szombaton 334 élmezőnyhöz, amelyek az ipar egy-egy területét új fejlődési pályára állították. Az itt szerzett pozitív tapasztalatok általánossá tételével a megújulási folyamat meggyorsítható és a teljesítmények jelentősen fokozhatok a népgazdaság egészében. Véleményem és vállalati tapasztalataim szerint legnagyobb tartalékaink a meglévő, drága pénzen beszerzett termelőberendezések jobb kapacitás kihasználásában van. A nemzetközi adatokkal összevetve hazánkban alacsony a műszakszám és még azon belül is sok a kieső idő. Vállalatunk 1962 óta minden alapvető termelő berendezését folytonos munkarendben működteti, így a naptárilag lehetséges maximális időalap kihasználással dolgozunk, az iparilag legfejlettebbek gyakorlatának megfelelően. Űgy hisszük, hogy megfelelő ösztönzéssel a nagy hatékonyságú és piacképes termékeket előállító gépek műszakszámát nagymértékben lehetne és kellene növelni az ipar egészében. A jelenlegi szabályozás azonban nem kedvezményezi, hanem mechanikusan sújtja a többműszakos munkarendet, hiszen a műszakpótlékot is progresszív adóval terheli. Tisztelt Országgyűlés! További igen jelentős tartalékunk a műszaki-gazdasági haladásban van. A világméretű, rohamos fejlődés és a kevés kivételtől eltekintve általános hazai hely ben járás miatt elmaradásunk fokozódott. Ez csökkentette versenyképességünket, anyagi veszteséget okozva ezáltal gazdaságunknak. Célszerűnek tartanám én is, mint az ipari bizottság, országos, ágazati és vállalati méretekben is elemzés tárgyává tenni a műszaki-gazdasági haladást és megújulást akadályozó, vagy azt nem eléggé ösztönző tényezőket. Ezek viszonylag kis többletbefektetésekkel, a meglévő szellemi és anyagi erők más, szelektívebb csoportosításával elháríthatok. A szellemi befektetés a legracionálisabb beruházás, amely napjainkban kiemelkedő jelentőséggel bír. Általa csökkenthető a fejlesztések eszközigénye, növelhetők a hozamok és fokozható a versenyképesség. Az ösztönzőbb bérezési formák megnyitották a lehetőséget az alkotó dolgozók fokozottabb megbecsülése előtt. A mélyreható változások igénye azonban e téren a nevelés, az oktatás és a szervezés-vezetés minden szintjén új, más követelményeket támasztanak. Az 1978 után elindított gazdaságpolitika kapcsán nem volt könnyű megértetni saját, magas növekedési ütemhez szokott dolgozótársainkkal azt, hogy a szerényebb mennyiségi növekedés mellett is lehet, sőt kell fejlődni és korszerűsödni. 1 Az intenzív fejlődési szakasz sokkal bonyolultabb és nehezebb, mint azt korábban elképzeltük. Jobban kell tanulmányoznunk és hasznosítanunk az előttünk járók tapasztalatait, nemzetközi és hazai viszonylatban egyaránt. övezze társadalmi megbecsülés a műszaki-gazdasági haladásért dolgozókat, függetlenül munkaköri besorolásuktól. Adjuk meg együtt az eredményekben megtestesülő szellemi munka társadalmi rangját, neveljük az ifjúságot, magunkat és munkatársainkat az alkotó munkára. Hazai adottságaink jobb hasznosítása is nagyon nagy tartalékunk, eddig nem eléggé kihasznált lehetőségünk. Engedjék meg, hogy papíripari példával mutassak rá: mennyi még a tennivalónk és a kiaknázatlan forrásunk e téren. Az anyagracionalizálási program által támogatva nagymértékben nőtt és korszerűsödött a papírhulladék, a gabonaszalma és a fahulladékok papíripari hasznosítása. Jelenleg a magyar papírgyártás által felhasznált nyersanyagbázis 47 százaléka papírhulladék. Miután a hazai gyártásnál 30 százalékkal nagyobb az ország papírfogyasztása, az erre vetített visszagyűjtés aránya viszont elmarad még a nyersanyagban gazdag országok színvonalától is. Japán, angol, svéd, svájci, német és más példák mutatják, hogy a korszerű, hatékony és egyszerű papírvisszagyűjtés az, amely nem engedi a háztartási és városi szemétbe dobni a papírt, hanem minőségenként külön-külön begyűjti azt. Öriási mennyiségű — százezer tonnás nagyságrendű — évente újratermelődő többlet nyersanyaghoz juthatunk, miközben megvédjük szűkebb és tágabb környezetünket a szennyeződéstől, tehermentesítjük a szemétszállítást és annak tárolását. Hasonló példákat természetesen más iparágakból is lehetne felhozni. Azt szeretném kiemelni, hogy erőforrásainkat nemcsak hatékonyan, hanem komplexen is ki kell használni. Nem vagyunk szegények, de annyira gazdagok sem, hogy veszni hagyjuk az adott termelőfolyamat számára értéktelen, de egyébként még nem kevés értéket tartalmazó anyagainkat, javainkat. A gyakorlat azt mutatja, hogy az úgynevezett másodlagos nyersanyagok hasznosítását egyegy vállalat csak részlegesen képes megoldani. Ehhez jobb, szervezettebb ágazatközi együttműködésre és szemléleti változásra van szükség egész társadalmi méretben. A társadalmi szervezetek segítségét és munkáját is kérjük ehhez. A kormánytól pedig olyan feltételek megteremtését várjuk, amelyek révén a hulladékok komplex hasznosítása fokozódik gazdasági eredményeink és környezetünk védelme javára. Tisztelt Országgyűlés! Tapasztalatainkkal és elképzeléseinkkel jól találkozik a törvényjavaslat 28. §-a, amely szerint a feldolgozóipart kisebb méretű, korszerűsítő, főleg kiegészítő jellegű, jövedelmező beruházásokkal kell fejlesztenünk Ezeknek célszerű lenne már a tervidőszak elején megvalósítani azért, hogy minél korábban ki tudják fejteni nemzeti jövedelem-gyarapító hatásukat. Ilyen fejlesztési célokkal mi is szép számmal rendelkezünk. Javaslataimmal jelezni kívánom azt a meggyőződésemet, hogy további munkálkodással ez a terv nemcsak teljesíthető, hanem a kibontakozás folyamatai felgyorsíthatók, és így megteremthetők a dinamikusabb fejlődés feltételei is. Ez elsősorban a kollektívákon, rajtunk múlik, hogy élünk a megnövekedett vállalati önállósággal, az új irányítási rendszer lehetőségeivel és a reformadta mozgástérrel. Kérem, hogy a kormányzati munkaprogram készítésénél e kérdések kapjanak az ipar jelentőségének megfelelő hangsúlyt, intézményes