Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-5

317 Az Országgyűlés 5. ülése, 1985. december 21-én, szombaton 318 A beszélőhely-sűrűség az országos átlagban 13—13,5 készülék száz lakosra, ugyanakkor a mi megyénk átlaga 6,2 darab száz lakosra. A korszerű automataközpontok száma az összes központnak csak 2,1 százaléka. Távhívásba pedig csak a szolnoki központ van bekapcsolva. A Posta helyközi hálózatának többsége telített, nagy .karbantartásigényű, légvezetékes hálózat. A helyi postai hálózatok pedig rekonstrukcióra szorulnak. Szolnokon végre épül az új telefonközpont. És 1988-ra elkészül. Ez a szolnoki gondok megoldásán túlmenően lehetővé teszi azt is, hogy a megye többi településében is megvalósítható legyen a távhívás. Természetesen csak akkor, ha az adott településen van, vagy lesz automata telefonközpont, ami egyébként a hálózatbővítést is lehetővé teszi. Nos, ennek az infrastrukturális szűk keresztmetszetnek a megszüntetésébe szeretnénk mi, Szolnok megye néhány települése, saját érdekünkben a Magyar Postának segíteni. A Posta debreceni igazgatóságával együttműködve keressük is a megoldás lehetőségeit. Szolnok megyében a telefonellátás javításához a lakossági helyi erőforrások bevonásával még eddig nem volt példa. Egy új folyamat 1985-ben indult meg, ekkor megyei és helyi tanácsi vezetők kezdeményezésére Tiszafüred város térségében kísérleti jelleggel telefontársulat szervezését kezdték meg. Karcag város körzetében pedig — ide Kisújszállás, Kunhegyes, Kunmadaras és Karcag tartozik — a felsorolt települések társultak, hogy a területükön működő vállalatok és tanácsaik Összefogásával teremtsék elő a góckörzet fejlesztéséhez szükséges anyagi eszközök több mint negyven százalékát. Reméljük, hogy pályázatunk eredményes lesz, és a tervidőszak végére mind a tiszafüredi, mind a karcagi körzetben megvalósulhat ez a nagyon szükséges fejlesztés. Köszönjük a debreceni postaigazgatóság eddigi segítségét és várjuk a Posta további támogatását is. csak a gazdaság egészének függvényében fejlődhet. Szükségszerű volt tehát, hogy a tanácsi, gazdaságirányítás elemei összhangba kerüljenek a gazdaságirányítás általános egészével. — És tessék elhinni, nem azért kellett a szabályozórendszer korszerűsítése, a tanácsi gazdálkodás önállóságának fokozása, mint ahogy ezt egy tréfás hasonlatban minap hallottam, nevezetesen, hogy a helyi tanácsok egy nagyon-nagyon szegény emberihez hasonlítanak, akinek egy nadrágja van és azon nagyon sok lyuk. Eddig kaptak minden évben egy foltot, és megmondták, hogy melyik lyukra varrják rá. Most is kapnak egy foltot, de most már ők dönthetik el, hogy melyik lyukat foltozzák be vele. (Derültség.) Szerintem időszerű volt a tanácsok gazdasági és tervezési önállóságának fokozása érdekében a szabályozórendszer megváltoztatása véleményem szerint azért is, mert így lehet jobban ösztönözni az önálló, kezdeményező, felelősségteljes döntésekre. Ugyanis az eddig érvényben lévő szabályozórendszer „terv-alkuja" során, saját tapasztalatunkból is tudom, a helyi tanács csak arra koncentrált elsősorban, hogy elképzelését fogadtassa el valamiképpen a felügyeleti szervvel, nevezetesen a megyei tanáccsal. Nem vizsgálta kellő alapossággal az egyes változatok gazdaságosságát, a megoldás tartalmi és formai lehetőségeit. Az új szabályzórendszer Önállóbb tervezési és gazdálkodási lehetőségeit a helyi tanács döntésében a célszerűbb, a gazdaságosabb megoldás keresését és kiválasztását ösztönzik majd, melyhez, mint ahogy az előttem szóló képviselőtársam is mondotta, más megyék, más országrészek tapasztalatait nagyon célszerű felhasználni. Az előző gondolatok érvényesek a termelő infrastruktúra fejlesztésének területére is. Köztudott, hogy komoly gondot jelent az egész országban a távközlési hálózat elégtelensége, korszerűtlensége. Ügy gondolom, nem véletlen, hogy a tervjavaslat erőteljes rekonstrukcióját és fejlesztését írja elő. Való igaz, hogy telefonhálózatunkkal és távközlésünk korszerűségével baj van, mint Bíró Miklós Szabolcs megyei képviselőtársam is említette már az elmúlt napon. Én is hadd meséljem el egy saját tapasztalatomat. Pár évvel ezelőtt egy alkalommal bejutottam lakóhelyem, Karcag telefonközpontjába. Megmondom őszintén, hirtelen azt hittem, hogy valamilyen századeleji témában játszódó film díszletei közé kerültem, vagy esetleg a postamúzeumba. Puskás Tivadar ilyennek tervezhette annak idején a telefonközpontot, mint amilyen működik ma is Karcagon. Akkor azt hittem, hogy ez a mi városunkban egyedi eset. Később megtudtam, hogy Szolnok és Jászberény kivételével Szolnok megye minden városában, településén hasonló a helyzet. Persze megmondom őszintén, hogy Szolnokon is inkább érdemes átgyalogolni az egyik üzemből a másikba a hírrel, minthogy telefonon próbálkozzon az ember a központ és a hálózat szűk keresztmetszete miatt. No de, az is köztudott dolog, hogy hasonlóképp, mint elhangzott szintén már, Szolnok megyében is a távbeszélő-ellátottság még az országos szintnél is rosszabb. Ezt igazolják a következő adatok. A korszerű telefonközpont és -hálózat haszna pedig az lesz, hogy nem kell egész nap a telefonkészülék mellé láncolva ülni, hogyha egy interurbán hívást bátorkodunk véletlenül kérni, vagy neim kell vállalni a tízszeres díjat, ha az átlagosnál esetleg egy fontosabb információ sürgős, netán azonnali továbbítását teszi valami szükségessé. Az ilyen fejlesztésnek a gazdaságossága véleményem szerint nem vitatható sem a társuló személyek, sem a vállalatok, a tanácsok, de még a népgazdaság szempontjából és szintjén sem. Tisztelt Országgyűlés! Ennyit kívántam elmondani a törvényjavaslattal kapcsolatban, és szerettem volna bemutatni, hogy lelhet a helyi tanácsok önállóbb kezdeményezésével, helyi erőforrásokat is bevonva népgazdasági szinten is kiemelt cél adott területen történő megvalósításához kapcsolódni. Ezzel is szerettem volna alátámasztani a tanácsi gazdaságirányítás korszerűsítésének szükségességét. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt képviselőtársaim! A törvényjavaslatot a VII. ötéves tervről elfogadom és ismételten elfogadásra javaslom. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)