Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.
Ülésnapok - 1985-5
307 Az Országgyűlés 5. ülése, 1985. december 21-én, szombaton 308 melékenységének évi 4,7 százalékos átlagos növekedésében, amivel meghaladtuk több, nálunk fejlettebb iparú szocialista és tőikés ország növekedési ütemét. A hatékonyságnövekedést mutatja az egységnyi nemzeti jövedelemre eső energiafelhasználás 1970 és 1985 között 15-17 százalékos csökkenése is. Különösen jelentős eredményt értünk el 1978 és 1982 között, amikor kétmillió tonnával csökkent a kőolajfogyasztás. Sikerült jelentősen csökkentenünik a fajlagos anyagfelhasználást is. Elmaradásunk a legfejlettebb országoktól az anyag- és energiaforrások racionális kihasználásában — egyes becslések szerint — 25-30 százalékra tehető, de ennél is jóval nagyobb az elmaradásunk a termelékenységben. Az eszközhatékonyság romlott, vagyis az új beruházások nem hoztalk olyan teljesítménynövelést, amit a költségek alapján várhattunk volna. Gazdaságunk műszaki színvonala tehát összességében a jelenleginél nagyobb teljesítmények elérését is lehetővé tenné. Egyik oka annak, hogy a teljesítmény elmarad a jelenlegi műszaki színvonal alapján is elvárhatótól, a kapacitások — közöttük a korszerű termelő berendezésék — elégtelen kihasználása. Nagyértékű modern műszerek, berendezések, technológiai sorok heti 5X8 órát vannak üzemben, mialatt ugyanúgy öregszenek, avulnak, mintha hatszor vagy hétszer 16-20 órát működnének. De megjegyezném, ez vonatkozik nemcsak <a termelőberendezésekre, hanem a nagy teljesítményű laboratóriumi vagy éppen orvosi műszerekre. Bocsánatot kérek ezért a kitérőért, amire a tegnap hallottak ikésztettek. Nem kevés példa van arra is, hogy a külföldről importált eljárások jóval kisebb eredményt hoznak, mint azokban az országokban, ahonnan beszereztük őket. Ennek oka részben a technológiatelepítés nem ikielégítő volta. Az új eljárásban gyakran megmaradnak egyes régi gépék, az új technológia régi, elavult rendszerben épül, A jobb munka- és üzemszervezés, az anyagmozgatás és raiktározás, a termelést kiszolgáló tevékenység szervezettsége, -a jobb kooperáció vállalaton belül és vállalatok között ugyanolyan fontos feltétele gazdasági teljesítményünk emelésének, mint a beruházás. Sajátságos és általános, hogy munkaerőhiányra panaszkodunk, miközben a termelékenység messze elmarad a lehetségestől. Kevesebb beruházással is jelentősen növelhetnénk a munka termelékenységét, csökkenthetnénk elmaradásunkat. De mi 1200-1250 milliárd forintot készülünk beruházni a következő öt évben. Biztos, hogy ez kevesebb, mint amenynyire szükségünk lenne. Ezért kell különösen okos szelekció ennek a forrásnak a felhasználásában, és nagy gondosság a beruházások műszaki-szellemi előkészítésében, fogadásában is. Az új technológia 'bevezetéséhez a munka újraszervezésére és az emberi erőforrásokkal való jobb gazdálkodásra vain szükség. Az új technika átvételéhez azt értő szakmunkások, mérnökök és társadalmi talaj kell. Az eredményesség, a hozzáértés, a bonyolult munka jobb 'megbecsülése. Biztató, hogy a magyar vállalatoknál mintegy 160 ezer, az országban félmillió felsőfokú végzettségű szakember, mintegy másfél millió szakmunkás dolgozik. Az érettségizett szakmunkások száma meghaladja a negyedmilliót. 1941ben az országban összesen nem volt sokkal több ennél az érettségizett állampolgár. Ez az a legfontosabb tényező, ami adott, de teret kell adnunk érvényesüléséhez. Bizonyítja ezt sok önálló eredmény. Üj gyógyszerek, diagnosztikumok, elektronikus vezérlésű gépek. Nem mi állítjuk, hanem nyugati lapok\ ihogy Magyarország szoftver nagyhatalom lett. Ez azt hiszem, túlzás. De ha már olyan sokan előszeretettel, és nem is indokolatlanul, idézik nálunk a japán példát, engedjék meg, hogy én is idézzek egy japán példát a New York Times-ból, amely arról ír, hogy — idézem — „A japán tervezők, főként a magyar munka eredményeként a prológot választották az ötödik generációs szuperszámítógépek sok milliárd dolláros japán fejlesztési programja alapjául." Eddig az idézet. Ezt a magyar kutatók éles versenyben, olyan-amilyen számítógépi bázissal érték el. Ezt jelenti, jelentheti Tisztelt Országgyűlés az emberi tényező, ha teret kap. Aggasztó azonban, hogy csökken a műszaki pályák vonzereje, egyes műszaki egyetemi karokon a jelentkezők kis száma miatt nincs válogatási lehetőség. Csökken a színvonal. Fiatal szakmunkások elhagyják a szakmát, több szakmunkás pályára kevés a jelentkező. A magyar mérnök, technikus, szakmunkás tudása, szakértelme a múltban és napjainkban a legfontosabb termelési tényező, amelynek jelentősége egyre inkább nő. Ha a színvonal csökken, ez nemcsak műszaki-gazdasági fejlődésünket veszélyezteti, de társadalmunk előrehaladását is gátolja. Ezzel kapcsolatban is sok szó esik — joggal — a műszaki értelmiség, általában az üzemen belüli szakértelem, a szakmunkásét is beleértve, anyagi megbecsüléséről. Ezen a téren az elmúlt években szerény mértékű javulás következett be. Az iparban dolgozó mérnökök keresete .az ipari átlagnál gyorsabban nőtt, javultak a teljesítményre ösztönzés feltételei, különösen a keresetszint szabályozási formákat alkalmazó vállalatoknál. Nemrégen egyik eredményes gazdasági és műszaki fejlesztési tevékenységéről ismert vállalat vezetője mondta a következőket. Idézem. Ha egy üzemben a magasan kvalifikált szakembergárda, műszaki értelmiség versenyképes termékeket hoz létre az érvényben lévő szabályzók mellett ki tudják termelni anyagi megbecsülíjfsük feltételeit. Eddig az idézet. Nyilván nem mindenütt adottak ehhez még a feltételek. De az előrehaladás, az eredményes munka jobb megbecsülése nélkül nem lehetséges. Az ezzel járó konfliktusokat is vállalni kell a jövő érdekében. Egyre több vállalat felismeri ezt. Legalább ennyire fontos azonban, hogy a mérnök magáénak érezze a feladatot, amivel megbízták. A tapasztalat azt mutatja, hogy a kezdeményező, fejlesztő mérnök nem ismer munkaidőkorlátot, blokkolóórát, ha a témát, a feladatot sajátjánaik érzi és az egészséges ösztönzéssel párosul. Mindez a szákmát, a választott hivatást szenvedélyesen szerető mérnököt, kutatót kíván, fiatal, friss, tettrekész erők folyamatos beáramlását. Ennek előfeltétele a munkára,