Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-5

303 Az Országgyűlés 5. ülése, 1985. december 21-én, szombaton 304 fenntartható, azt csak közbülső szükségesnek kell és szabad elfogadni Valóban leértékelődött egy kicsit a szellemi munka, de talán az is igaz, hogy még azokkal a lehetőségekkel sem élünk esetenként, amit a mai élő besorolások lehetővé tesznek, természetesen ha van mit elosztani, igaz, hogy a források korlátozottan állnak rendelkezésre, de úgy érzem, hogy az elmondott szervezeti változtatások különösebb beruházást még nein, igényelnének. Társadalmunk fejlődése során tapasztaltuk, hogy több jelentős szakasz hozott korszakalkotó változásokat országunk erejét, tettrekészségét jelentősen meg tudta mozdítani. így hirdessük, népszerűsítsük VII. ötéves tervünket, mint a növekedési pálya minőségi szakaszát. Bízva és építve az alkotó ember megújuló képességeire. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Dr. Lotz Ernő Borsod megyei képviselő következik. DR. LOTZ ERNŐ: Tisztelt Országgyűlés! A népgazdaság VII. ötéves tervéről szóló törvényjavaslat akkor, amikor az ipartól elvárt dinamikus fejlődést felvázolja, kimondatlanul is feltételez egy stabil kohászati hátteret, ami a feldolgozó ipar versenyképességének javításához szükséges jó minőségű, korszerű tulajdonságokkal rendelkező és gazdaságosan előállítható alapanyagot szolgáltatja. A tervben előirányzott célok egy része akkor valósulhat meg, ha a kohászat ezeknek a feladatoknak meg tud felelni. Nagy felelősséget jelent ez annak a kohász társadalomnak, amely évek óta átmeneti állami beavatkozásokkal, jórészt saját erőből küszködik, hogy legyűrje a szakágazatot terhelő gazdasági nehézségeket. A hazai kohászat vitalitását, élni és dolgozni akarását mi sem szemlélteti jobban, mint az, hogy addig, míg a tőlünk fejlettebb országok acélipara jelentős állami kedvezményekkel és támogatásokkal tudott csak talpon maradni, a hazai, alap ver tikumú vállalatok gyakorlatilag 1984. év végéig belső tartalékaik mobilizálásával és eseti állami beavatkozásokkal kielégítették a hazai ipar igényeit, teljesítették az államközi szerződésben rájuk háruló kötelezettségeket, évenként több mint száz millió dollárral javították a népgazdaság egyensúlyi helyzetét. Mindezek mellett eleget tettek az állammal. szemben támasztott fizetési kötelezettségeiknek is. Mindez azonban jelentős áldozatokkal járt, szinttartásra már nem jutott pénz, a több helyütt százéves berendezések üzemképességét az egyre fokozódó karbantartási ráfordítások ellenére sem lehetett megfelelő szinten biztosítani. Az elmúlt évek nem sok sikerélményt hozó küzdelme, a kohászat tartósan alacsony hatékonyságú vállalatok közé történt besorolása, az egyre nehezedő munkakörülmények, a relatíve rosszabb kereseti lehetőségek, valamint a közvéleményben a felszínes információk alapján kialakult negatív megítélés a szakma presztízsét nagyon megtépázta, ami oda vezetett, hogy a szakma iránti érdeklődés a fiatalok körében jelentősen csökkent. Mind a .kohászszakmunkás-, mind a mérnökképzés terén beiskolázási gondok vannak, ami már most is érezhető szakmai felhígulást okoz, de rövid időn belül a megfelelő képzettséggel rendelkező utánpótlás folytonosságát is megszakíthatja. A kialakuló állapot nagyon hasonlít az évekkel ezelőtt végigélt és komoly erőfeszítések ellenére még ma sem konszolidálódott bányászati szakember-ellátottsági helyzethez. Ennek bekövetkezését a kohászatban időben hozott hatékony intézkedésekkel véleményünk szerint még el lehetne kerülni. A kohászat alapvető gondjait három főbb okra lehet visszavezetni. Az első: a metallurgiai fázisban közel 25 százalékkal magasabb az energiafelhasználásunk, mint a jó nemzetközi átlag. Ez egyrészt a gyenge minőségű ércre, másrészt a Siemens— Martin acélgyártási technológiára vezethető vissza. A második: a korszerű és a közel 100 éves technikai színvonalú berendezések együttélése miatt termékstruktúránk csak részben felel még a feldolgozó ipar egyre fokozódó követelményeinek. . A harmadik: az ugrásszerűen megnövekedett anyag- és: energiaárak — mint tudott, a kohászat rendkívül magas anyag- és energiafelhasználó ágazat —, valamint a korábban végrehajtott fejlesztések megnövekedett kamatterhei miatt a termékek áfában nem térülnek meg a ráfordítások. A gondokat ismerjük. S ha eddig nem is sikerült mindent ami rajtunk múlik, úgy megtenni, ahogyan szerettük volna, tovább igyekszünk jobban és szervezetebben dolgozni. De eddig ez kevésnek bizonyult és úgy tűnik, hogy a jövőben is aligha lesz elég. A kiutat keresve, a vállalatok az iparirányítás vezetésével közösen kidolgozták a kohászat iintenziifikálásl koncepcióját, ami mértéktartó, a meglévő korszerű technikai lehetőségek maximális kihasználását, a gazdaságtalan gyártás gazdaságossá tételét, végső soron megszüntetését, a struktúra jelentős korszerűsítését, valamint a kohászat megújulását, hosszú távú gazdasági stabilitásának megteremtését tűzi ki célul. Példaként vállalatunkat, az Ózdi Kohászati Üzemeket hozhatnám fel, ahol ma is nemzetközi színvonalon és gazdaságosan üzemeltethető termelő berendezéseink intenzifikálásával a korszerű termékek részarányát a jelenlegi 40 százalékról 60 százalékra kívánjuk növelni, a fajlagos anyagfelhasználás csökkentéséből jelentős önköltségcsökkentést tervezünk elérni, é-, legalább két elavult hengersort leállítani. Ezzel egyidejűleg a meglévő infrastruktúra felhasználásával, olyan új acélgyártási eljárás adaptálásával foglalkozunk, amellyel viszonylag kis ráfordítás árán a Siemens—Martin-technológia (kiváltható és mintegy felére csökkenthető a fajlagos energiai elhasználás. Ebbe a munkába bevontunk jó referenciával rendelkező külföldi cégeket is, együttműködésünkből más területen is eredményeket várunk. E példából is érzékelni lehet, hogy a kohászatnak van megújulást szolgáló és a feldolgozó ipar versenyképességét elősegítő programjavaslata, mely meg-