Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-5

291 Az Országgyűlés 5. ülése, 1985. december 21-én, szombaton 292 megoldanunk, s a kapott segítséggel is nekünk kell tudni élni. Meggyőződéssel vallom, hogy a benyújtott törvény célkitűzései dolgozó népünk szorgalmas, kitartó munkájával, alkotóképességének még jobb kibontakoztatásával megvalósíthatóak. Ügy vélem, hogy mindehhez minden egyes megyének, kisebb és nagyobb településnek, gazdasági egységnek, intézménynek, dolgozó kollektívának elsődlegesen a saját lehetőségeit kell feltárnia, és e közös célok szolgálatába állítania. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Bödőné Rózsa Edit Csongrád megyei képviselő következik. BÖDÖNÉ RÓZSA EDIT: Tisztelt Országgyűlés! Közismert, hogy a magyar népgazdaság fejlődésének jelenlegi szakaszában az egyensúlyi helyzet stabilitásának elsődlegessége mellett fontos feladat a hatékonyság, az egyéni és vállalati teljesítőképesség erőteljes kibontakoztatása. Ennek megfelelően került kidolgozásra az állami szabályozórendszer és ezzel összhangban kell tevékenykedni a vállalatoknak. Ezzel kapcsolatban szeretnék a jövedelemszabályozás és a vállalati teljesítmény közötti összhangról, illetve problémáiról egy-két gondolatot, észrevételt elmondani. En a Taurus Gumiipari Vállalatnál dolgozom, így eredményeinket, gondjainkat ismerem, és úgy gondolom, hogy ezek nemcsak nálunk, hanem más, jó eredményeket elérő vállalatoknál is megtalálhatók. A vállalatról szeretnék egy pár gondolatot elmondani. A vállalat a VI. ötéves terv időszaka alatt a népgazdasági elvárásokkal összhangban nagyon jó eredményeket ért el. Konvertibilis exportunk öt év alatt 70 százalékkal emelkedett, 10 milliárd forint értékű termelésünknek több mint 40 százalékát exportáljuk, termelésünknek 25 százalékát konvertibilis valutáért. A konvertibilis exportunk dinamikus növekedése és az importanyaggal való takarékosságunk azt eredményezte, hogy míg az 1980-as évben 12 millió dolláros negatív szaldónk volt, az 1985-ös évben már közel 4 millió dollárral többet exportáltunk, mint amennyi importanyagot felhasználtunk. Világszínvonalon álló termékcsaládjaink termelési részaránya 1985-ben elérte a teljes termelés 63 százalékát, öt év alatt a nyereségünk meghaladja az ötmilliárd forintot, és az elért eredményekkel összhangban a dolgozók keresete az 1980-as évhez viszonyítva 57 százalékkal növekedett, a szociális ellátottság évről évre javul. A közismerten nehéz bel- és külgazdasági körülmények hatását a Taurus is ugyanúgy érezte, mint a többi magyar vállalat. A beruházási pénzeszközök visszafogása következtében elmaradták a tervezett fejlesztések és pótlások. Elavult, korszerűtlen gépekkel és berendezésekkel is kényszerülünk dolgozni. A gépek és berendezések karbantartására, hogy lelket verjünk beléjük, egyre nagyobb összegeket fordítunk, de ettől korszerűbbek nem lesznek, csak üzem biztosabbak. Minden egy forint értékű géppel, berendezéssel így is egy forint nyereséget állítunk elő. Ebben az évben 1,4 milliárd forint értékű gépállományunkkal majdnem 1,5 milliárd forintot. A magas műszaki értékű termékek további mennyiségi és minőségi fejlesztése csak' további beruházásokkal érhető el. Állóeszközünk 50 százaléka nullára leírt, így az értékcsökkenési leírással együtt a rendelkezésre álló érdekeltségi alap, amelyből a jó vállalatnak még év végi részesedést is illik fizetni, még az állóeszközök szintentartására sem elegendő. Ma már ott tartunk, hogy a jól szervezett nagy nyereségű, jelentős konvertibilis exportot megvalósító vállalatok is legfeljebb az adókat tudják kifizetni, de műszaki megújulásukra pénzük nem marad. A magas adóterhek következményeként az 1986-os évben a megtermelt nyereségből mindössze 15 százalék marad a vállalatnál, nálunk a jövőre tervezett 1,6 milliárd forint nyereségünkből ez 240 millió. Teljesen egyetértek a VII. ötéves terv törvényjavaslat 82. §-nak 2. pontjában foglaltakkal is, miszerint — engedjék meg, hogy idézzek: „A gazdasági szabályozórendszer juttassa érvényre a gazdálkodó szervezetek és a dolgozók anyagi érdekeltségét, a gazdasági eredmények fokozásában, hozza felszínre a gazdálkodó szervezetek és a személyi jövedelmek növelésének a lehetőség ... ... elnézést kérek, elnéztem egy oldallal. Ez a tegnapi nap hatása, hogy én kerültem éppen sorra és már megittam egy pohár vizet is, annyira ideges vagyok, elnézést kérek. Tehát akkor újra kezdeném. ,,A gazdasági szabályozórendszer juttassa érvényre a gazdálkodó szervezetek és a dolgozók anyagi érdekeltségét, a gazdasági eredmények fokozásában, hozza felszínre a gazdálkodó szervezetek közötti tényleges hatékonyságbeli különbségeket. A fejlesztésnek és a személyi jövedelem növelésének a lehetőségei ennek megfelelően differenciálódjanak. A szabályozás eszközeivel el kell érni a dinamikus és hatékony növekedésre képes gazdálkodó szervezetek fejlődési lehetőségeinek javulását, ki kell kényszeríteni a gazdaságtalan tevékenységek hatékonnyá tételét, illetve, ha ez nem lehetséges, megszüntetését." Eddig az idézet. Igaz, hogy a 86-os évi szabályozórendszer ez irányba mozdul el a korábbiakhoz képest, mégis az előbb elmondott példák utalhatnak arra, hogy a szabályozás még nem kellő mértékben biztosítja a tényleges hatékonyságbeli különbségek felszínre hozását, a fejlesztések, illetve a személyi jövedelmek növelésének megfelelő differenciálódását. A keresetszint-szabályozásba tartozó vállalatokat, így bennünket is, kedvezőtlen helyzetbe hozott, hogy a 10 százalék feletti keresetnövekményt 500 százalékos adó terheli. Ha mi meg akarunk válni a rosszul dolgozó és így csak alacsony kereseti szintet elérő munkaerőktől, és ha ezek eltávoznak a vállalattól, a technikai keresetszint-emelkedéssel korlátozzák a vállalatoknál maradó kimagasló teljesítményt nyújtó dolgozók anyagi megbecsülését. Éppen ezért azt javaslom, hogy ezt a kérdést is meg kellene vizsgálni és bizonyos feltételrendszer teljesítése esetén, például a kon\