Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-4

275 Az Országgyűlés 4. ülése, 1985. december 20-án, pénteken 276 bizalommal élni szeretnénk, és amennyiben a megfelelő támogatást megkapjuk, én azt hiszem, ezt valamennyi felelősséggel gondolkodó mezőgazdasági dolgozó nevében is mondhatom, a jövőben is szeretnénk mindent megtenni, a VII. ötéves terv célkitűzéseinek megvalósítása érdekében.. Lenne még sok más jellegű mondanivalóm is, megyénkből, valamint szűkebb választókerületem, Bonyhád város és környéke életéről, gondjairól, problémáiról, de erről majd egy más. alkalommal, ha szót kapok. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK: Balogh László Pest megyei képviselőtársunk következik. BALOGH LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! A tanácsok gazdálkodásáról kívánok szólni, de mivel minden társadalmi célunkat az előállítandó nemzeti jövedelemből tudjuk megoldani, engedjék meg, hogy egy-két megjegyzést a népgazdasági tervhez is tegyek. Mindenekelőtt annyit, hogy egyetértek az előterjesztett VII. ötéves tervi népgazdasági tervvel, nekem is az a véleményem, hogy az tartalmazza a XIII. kongresszus gazdaságpolitikai útmutatásait, és azt, ami azóta az egész ország közvéleményében és tervező szerveiben is megérlelődött, megtervezhetővé vált. Azt megmondom őszintén, hogy az ülésszakra való készülődés közben bennem soha nem merült föl olyan gondolat, hogy esetleg van olyan alternatíva is, amely szerint az élénkülést sokkal erősebbé is lehetne tenni, vagy a tervcélokat lényegesen magasabban is meg lehetne szabni. Szerintem erről szó sem lehet, inkább gondolatainkat, erőfeszítéseinket, útkereséseinket arra kell irányítani, hogy hogyan tegyük ezt a tervet megvalósíthatóvá, hogyan valósítsuk meg ezt a tervet. Amennyire én el tudok igazodni ezek között a kérdések közöt, és ha kérdőjelek vannak, akkor elsősorban ilyen módon vetném fel, mert tény, hogy például ebben a tervben rendkívül sok kívánatos cél van, és hát még mi magunk is szeretnénk még többet belevinni. Én azt hiszem, nagyon fontos feladat a megvalósítás szempontjából, hogy rangsoroljunk időben és minden más szempontból is a benne tartalmazott célokat tekintve is. Nagyon jó lenne az is, hogy ha a kormány által tervezett intézkedések kellő ütemben születnének és jó hatékonyságban,, mert ez is feltétele a terv megvalósításának. Ügy látszik, hogy a nemzeti jövedelemnek még mindig túlságosan nagy részét kénytelenek vagyunk központosítani, ez viszont fékezi a normatív szabályozók érvényesülését, tehát a hatékonyság szerinti rendnek a kialakulását. Én is azok közé tartozok, akik arra ösztönöznék az országgyűlést, a kormányt, önmagunkat, hogyha lehet, bátrabban lépjünk az eszközök és a munkaerő átcsoportosításába, a hatékony ágazatok felé, mert igaz, hogy ezek nem kellemes dolgok, és az is igaz, hogy feszültségekkel is járnak, de ezeket a feszültségeket megfelelően kezelve és kellő tapintattal kezelve, az emberi | problémákat, a társadalmi problémákat mégis vállalni kell, hiszen ez az egyik legnagyobb tartalékunk és nem mondhatunk le ennek a kihasználásáról. Áttérve a tanácsok gazdálkodására, mindenekelőttt arra utalok, hogy az elmúlt ötéves tervidőszakban, az egész állami irányítást tekintve, minden bizonnyal a tanácsi szférában mentek végbe a legnagyobb változások. A folyamat lényege, tartalma a hatáskörök decentralizálása. Az a cél, hogy a lakosság életével kapcsolatos első fokú döntések helyben szülessenek, ott, ahol az emberek élnek. Ennek az érdekében szüntettük meg a járásokat, amikor a feltételei megérlelődtek, ezért hoztuk létre az elöljáróságokat is a társközségekben. Az igazgatási hatáskörök alsóbb szintekre telepítése lényegében befejeződött. Most a következő nagy lépés, január 1-től új tanácsi gazdasági irányítás lép életbe. Megvalósul a helyi tanácsok gazdasági önállósága. Ujabb minőségi változás következik, amely kihat a tanácsok egész tevékenységére, a tanácsok és a lakosság kapcsolatainak alakulására. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy alkalmasak-e a helyi tanácsok a megnövekedett és újszerű feladatokra. Bizonyos, hogy a testületek, az új jogkörökkel és felelősséggel fokozatosan megtanulnak élni, itt tehát az áttérés szerintem viszonylag zökkenőmentes lesz. Az apparátusnál több a gond. A terhelés nagy, a jövedelem nem tart lépést más területekével, ezért sok a munkahely-változtatás. A gondokat fokozza, hogy gyakran éppen a legjobban képzett emberek mennek el. A főváros körüli nagyközségekben, községekben különösen nehéz a helyzet, mert itt a lakossághoz és az ügyekhez viszonyítva igen alacsony a tanácsi létszám. Nem részletezem, csak jelzem a problémát. A tényekből, az adatokból világosan kiderül, hogy nem túloztam el a gondokat. A tanácsi gazdálkodás újszerűségében az érem másik oldala, hogy az önállóság nagyobb lehetőséget is jelent, ha helyesen értelmezzük, ha a cselekvés mozgatójává válik. Mindenekelőtt látni kell, hogy a helyi vezetőkkel szemben nagyobb követelményeket támaszt. Megszűnik a kényelmes, költségvetési felfogás, felelős gazdálkodás lép a helyébe, az örömökkel és a következményekkel együtt. Segítjük a kezdeményezőkészség kibontakozását. Az önálló gazdálkodás ösztönzi és lehetővé teszi a demokratikus döntéseket, a tanácsok még szorosabb együttműködését a vállalatokkal, szövetkezetekkel, az egész lakossággal. Nemcsak a fejlesztésre gondolok, de az intézmények működtetésére, az idősekkel való törődés sokféle lehetőségére, a fiatalok lakásépítésének a segítésére, a kultúra és a sport támogatására is, tehát az egész településpolitikára. Pest megye tanácsi szervei tartalmilag megfelelnek a Minisztertanács által megfogalmazott irányelveknek. Településeink fejlődése a VII. ötéves terv időszakában kiegyenlítettebb, arányosabb lesz, mint eddig. Forrásaink túlnyomó részét az alapellátásra fordítjuk, azon belül is ki-