Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-4

237 Az Országgyűlés 4. ülése, 1985. december 20-án, pénteken 238 tan jól szolgálja a szocialista demokrácia fejlesztését is. Meggyőződésem, hogy a helyi tanácsok jogosítványai még tovább szélesíthetők, ennek útját, módját tovább kell keresni, de keresnünk kell központi segítséggel — azt hiszem, meg is fogjuk találni — a megye iparában és a mezőgazdaságban is a kívánt nagyobb hatékonyságot. A magam részéről csak helyeselni tudom a törvényjavaslat indokoló részében megfogalmazottakat, mely szerint a törvény elfogadása után is fent kell tartani a tervezés és az irányítás rugalmasságát, nyitottságát, legyen stabilitás és következetesség a fő célokban, rugalmasság az eszközrendszerben és az állami cselekvések kialakításában. Az előterjesztett javaslatok megfelelnek ezeknek az igényeknek. A magam részéről a javaslattal egyetértek és azt képviselőtársaimnak is elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Dr. Juratovics Aladár Csongrád megyei képviselő felszólalása következik. DR. JURATOVICS ALADÁR: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A kormány által előterjesztett VII. ötéves tervjavaslat a realitásokon alapszik. Figyelembe veszi a népgazdaság és a világgazdaság jelenlegi helyzetét. Az előirányzott célok realitását tudományos intézetek vizsgálatai is alátámasztják a távprognózisok és a tudományos elvek alapján. Jó változat lett kiválasztva a gazdasági növekedéshez és népünk életszínvonalának emeléséhez. Az előirányzott növekedési ütem megvalósításának egyik kulcskérdése a zavartalan és a biztonságos energiaellátás. Ismert az a tétel, hogy a népgazdaság kenyere az energia, nemcsak a termelőszférában, hanem a lakossági és a kommunális ellátásban is. Élő bizonyítéka ennek az 1984— 85-ös tél, amikor bizonyos termelő szférában energiakorlátozást kellett bevezetni. Ha ugyanis az energiaigényeket nem elégítjük ki, az a fejlődés korlátja lehet. Jelen helyzetben a VII. ötéves terv során azt kell figyelembe vennünk, hogy az 1985. évi energiafelhasználáshoz számítottan egyszázalékos energiafelhasználás-növekedést lehet tervezni, ezen belül 3 százalékos villamosenergia-növekedést. Ezért a fajlagos energiaigényeket csökkenteni kell, elsősorban a termelő szférában 1— 1,5 százalékkal. Jelentősebb eredményt a mikroszerkezet átalakításától, a kevés*bé energiaigényes új technológiák és technikák elsajátításától, megvalósításától, illetve a veszteségforrások felszámolásától várhatunk. Ahogy azt Faluvégi elvtárs is említette, a nemzeti jövedelem 1 százalékos növekedéséhez az energiafelhasználás csak 0,4 százalékkal nőhet. Ennek a feltételeit viszont meg kell teremteni a népgazdaságban. Az energiagazdálkodás tehát egy olyan összetett folyamat, amelyben biztosítani kell a forrást, az energiatermelést, de biztosítani kell a racionális felhasználást is. Mit kell tenni a fő célok megvalósítása érdekében? Először is növelni kell a hazai energiatermelést, gondolok itt a szénre, a kőolajra, a földgázra és a villamos energiára. Tények és adatok bizonyítják elvtársak és alátámasztom Mérei kollegát, aki a szénről azt mondta, hogy ez a legolcsóbb, ami a hazai földben van, és azt mondom, hogy a kőolajnál és a földgáznál ugyanez a helyzet. Jelenleg a hazai kőolajnak az önköltsége 1700 forint tonnánként, a világpiaci ára 8 ezer forint fölött van. Földgáznak ezer köbmétere 1020 forint és a világpiaci ára 3200 forint fölött van ezer köbméterenként. Ez teszi lehetővé azt is, hogy a hazai szénhidrogén-bányászat évente 30 milliárd forintot fizet be a költségvetésbe, különbözeti termelői forgalmi adó címén. Emellett — minthogy hazai forrásaink korlátozottak, nem elegendőek — biztosítani kell a megfelelő minőségű és összetételű import energiát, mert ennek a részaránya jelenleg 52 százalék a hazai energiaellátásban. A harmadik feladat lehet ezen a téren az ésszerű, takarékos energiagazdálkodás megvalósítása, figyelembe véve az energiaracionalizálást, a szelektív és kombinatív megoldásokat egyaránt. Tisztelt Országgyűlés! Most én az energiatermelő ágazatok közül — már nem titok — a szénhidrogénbányászatról, annak problémáiról, feladatairól fogok beszélni. Teszem ezt azért is, mert 32 éve dolgozom ebben az iparágban, ebből 20 éve Szegeden, és ez a mező adja jelenleg a hazai kőolajtermelés 70 százalékát, a földgáztermelés 50 százalékát, a földgáztermékek, a propánbután termelés 60—65 százalékát. Munkánkhoz a megyei párt- és tanácsi vezetés kezdettől fogva megfelelő segítséget adott, most is támogatja munkánkat. Köszönet érte. Igaz, ugyan az utóbbi időben bizonyos feszültségek keletkeztek elsősorban infrastrukturális vonatkozásban. Csak egy példát említsek: a célcsoportos lakásépítés a 40 százaléka lesz a VII. ötéves tervben, mint ami volt a VI. ötéves tervben. Visszatérve a szénbányászat feladataira, a VII. ötéves tervben, melyek ezek? Először nézzük a kőolajtermelést. Több mint másfél évtizede Magyarországon kétmillió tonna olajat termelünk. Elsőrendű feladatunk, hogy ezt a termelési szintet tartani tudjuk, és a termeléscsökkenést —-s ami természetes hozamcsökkenés — ellensúlyozni tudjuk az új mezők termelésbe állításával. Ennek viszont megvannak a maga pénzügyi és technikai feltételei, mert hiszen a jelenleg művelt mezők készletének közel 50 százalékát már kitermeltük, amivel vizesedés és hozamcsökkenés jár. Sajnos, az utóbbi években nagyobb kőolajmezőt Magyarországon nem találtunk, amit találtunk, az 1—2 kutas mező volt. De nekünk ezeket is meg kell becsülnünk, hiszen a hazai földből jön és a népgazdaság energiaellátásába kell állítani. Tudniillik a VI. ötéves tervben is úgy voltunk már, hogy a spejzból termeltünk, ami azt jelenti, hogy több kőolajat termeltünk ki, mint amennyi készletet találtunk. Ügy voltunk ezzel, mint a háziasszony, aki nem megy el bevásárolni, hanem a kamrából főzi az ebédet. A VII. ötéves tervben a tervek szerint 9,5 millió tonna kőolajat kell termelnünk, amelyből 6,4 millió tonnát a szegedi medence ad és körülbelül 500 ezer tonnát még ismeretlen mezőből kell kitermelni. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, növelni kell a kutatást, annak felszereltségét és volume-