Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-4

219 Az Országgyűlés 4. ülése, 1985. december 20-án

s pénteken 220 A bányászati rehabilitáció eddigi gyakorlatának módosítása, kiegészítve a meghatározott idejű produktív bányamunkával szerezhető járadékjogosultság, illetve a nyugdíjazási korkedvezménytervezet bevezetésével a megromlott egészségű bányászok hasznos foglalkoztatásának feltételei várhatóan megteremtődnek. Ugyanakkor minden módon arra is kell törekedni, hogy az aktív bányászok munkavégző képességét minél hosszabb időre megőrizzük, a munkaképesség regenerálódását korszerű terápiákkal elősegítsük. Tudományosan megalapozott elgondolásunk szerint olyan megelőző, helyreállító gyógyterápiás létesítményre lenne szükség minden egyes bányavállalatnál, de legelőször ott, ahol az egészségkárosodás a legnagyobb arányú, így a Mecsekben és ezen belül Komlón, amelyben munkaidő után a munkahelyi ártalmak egészségkárosító hatásait is hoszszabb idő alatt kifejlődő munkaképesség-csökkenésben jelentkező következményeit kompenzálni, illetve megelőzni lehetne. Ha a bányavállalat nem lenne veszteséges, lenne önálló döntéssel felhasználható fejlesztési alapja, úgy ez az elgondolás Komló város tanácsával, a többi vállalattal és a lakossággal összefogva arányos teherviselést vállalva már közelebb lenne a megvalósuláshoz. így azonban csak az illetékes szervek jóváhagyását tudom csak kérni, a lehetőséget ahhoz, hogy állami alap juttatás és támogatás formájában adott fejlesztési alapunkból erre is fodíthassunk olyan összeget, amely dolgozóink munkaképességében meggyőződésem szerint gyorsan és sokszorosan megtérül, mert ezzel annak a bányászrétegnek az aktív munkavégző képességét hosszabbítjuk meg, akik mesterei a hagyományos kézműves bányászkodásnak, amely sajnos még meghatározója a mecseki bányászkodásnak. A tüzelőanyag-ellátás nehézségei a szénbányászatot a közérdeklődés középpontjába állították már az év elején, a párt XIII. kongreszszusa idején és a jelen időszakban is. A tömegtájékoztatásban megjelent igények és állásfoglalások a bányászok körében bizonyos várakozásokat, reményeket alakítottak ki, ezeket azonban a törvényjavaslat nem igazolja vissza. Nem szól az előterjesztés például a kiemelt kedvezményekkel támogatott bányászlakás-akció támogatásáról és így nem ad érvet a létszámpótló fiatalító törekvéseink alátámasztásához, fiatal dolgozóink megnyugtatásához és megtartásához. Tisztelt Országgyűlés! A bányászok véleményéről és közhangulatáról adott beszámolóm azzal lesz teljes, ha hangsúlyozom tenni akarásukat, cselekvési szándékukat. A vezetés és a dolgozó kollektívák akarati egységének megszilárdításához úgy vélem, jó alapot adnak a tervtörvényben is megerősített gazdaságpolitikai fő irányok, a változások igenlését és sürgetését tükröző felszólítások. Dolgozó kollektíváink teljesítmény érdékel tségémek szabad mozgásteret adó belső irányítási és érdekeltségi rendszer létrehozásán fáradozunk, amely egyértelműen ösztönzi az önálló kollektívákat és egyéneket a kezdeményező, vállalkozó jellegű tevékenységre, a nagyobb teljesítményekre, az emberi alkotóképesség és az anyagi erőforrások magasabb hatásfokú hasznosítására. Szándékosan idéztem a törvényből, mert meggyőződésem szerint főbb elveiben megtaláltuk azt a vállalati struktúrát és formát, amelyben minden kikísérletezhető és kibontakoztatható, amennyiben a vállalati vezetés elsődlegesen a bérszabályozás kérdésben elégséges mozgásteret kap. A vállalat belső erőforrásainak javuló hasznosítását elősegítő programunk ad már annyi önbizalmat, amely nélkülözhetetlen azon vállakózásunkhoz, hogy a mecseki feketeszenet a termékeink iránti kereslet függvényében a mindenkori importnál gazdaságosabban kitermeljük. Lesz elég erőnk, hogy a felismert módon fokozzuk intellektuális és fizikai teljesítményeinket és ez által kiszélesítsük és meggyorsítsuk a mélyműveléses széntermelés innovációjának megkezdett folyamatát. Bízom abban, hogy felügyeleti szerveinkkel a közös célra irányuló együttműködéssel, cselekvéseinket koordináló megállapodásokkal meg tudjuk teremteni megújulásunk feltételeit, s a hatékonyabb hazai szénbányászattal elő fogjuk segíteni az iparfejlődés — ezen keresztül a társadalmi haladás — felgyorsulását. Mindezek alapján a törvényjavaslattal egyetértők, azt elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Pál László Istvánné képviselőtársunk felszólalása következik. PÁL LÁSZLÓ ISTVÁNNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! Lassan kétszáz éve lesz, hogy nagy költőnk, Csokonai Vitéz Mihály Somogy iskolázottsági, műveltségi állapotát látván kedvezőbb helyzetet remélt, jövendölt a későbbieket illetően. E költői látomás megvalósulása azonban nagyon lassú, mintegy másfél évszázados idő elmúltával vált lehetségessé. Ahogy egy megyei művelődéskutatónk ezt megállapította, még a felszabadulás után is a kultúrlejtő alján álltunk. A folyamatos fejlődés sokat segített az aprófalvas Somogy óvodáztatásának, iskoláztatásának ügyén. Most, a hatodik ötéves terv befejezésekor örömmel állapíthatjuk meg, a szocialista tervgazdálkodás egyik periódusában sem volt oly számottevő oktatási intézményi fejlődés és gyarapodás, mint az egyébként kedvezőtlen körülmények között befejeződő hatodik ötéves tervben. / Fejlődésünk üteme az országosat meghaladó volt. Lemaradásunk ez által mérséklődött. A fő figyelmet a népesebb gyermekosztályok nevelésére, oktatására koncentráltunk. Ennek köszönhetően az óvodákban jelentkező demográfiai hullám levezetése lényegében megtörtént. Ma Somogy településeinek 54 százalékában működik óvoda, az első osztályba levő kisgyermekek 95 százaléka részesül szervezett iskola-előkészítésben. A legszámottevőbb fejlesztés azonban az általános iskola területén történt. Az ország más részeihez hasonlóan kiemelt társadalmi, gazdasági programként kezeltük az általános iskoláskorú gyermeksereg oktatásának ügyét. Indokolta ezt az is, hogy a korosztály létszáma a fél évtized alatt jelentősen emelkedett. Ezért kétszáz-