Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-21

1347 Az Országgyűlés 21. ülése, Az imperializmus és szövetségesei gyakorlatilag hadüzenet nélküli háborút folytatnak Nicaragua ellen, s mindent megtesznek, hogy letörjék Salvador népének a függetlenségért, a társadalmi haladásért folytatott harcát. Az imperializmusnak furcsa a logikája: a szabadság és a demokrácia bajnokának tünteti fel magát, amikor válogatás nélkül támogatja a Szovjetunió és más szocialista országok ellen fellépő erőket, de kíméletlenül eljár azok ellen, akik vele szemben akarják biztosítani függetlenségüket és önállóságukat. Külpolitikánk alapelveinek megfelelően kormányunk és népünk szolidaritása Kuba, Nicaragua, Grenada s Salvador népeinek igazságos harca mellett áll. A militarizálódó Dél-Afrikai Köztársaság — fajüldöző rendszerének átmentése érdekében — a nyílt fegyveres agresszió útjára lépett elsősorban Angola és Mozambik ellen. Arra törekszik, hogy destabilizálja a frontországokat és megakadályozza Namíbia függetlenné válását. Ez a politika azoknak az imperialista köröknek a támogatását élvezi, amelyek szeretnék visszafordítani a dél-afrikai haladó folyamatokat. Hazánk szolidáris a dél-afrikai agresszió által sújtott országokkal, s — úgy is, mint az ENSZ apartheid-bizottságának tagja — követeljük, hogy a pretoriai kormány hagyjon fel az Angola és Mozambik elleni nyílt fegyveres támadásokkal, ártatlan emberek lemészárlásával, a városok — így legutóbb Maputo — kíméletlen bombázásával. A vonatkozó ENSZ-határozatok alapján követeljük Namíbia függetlenségének haladéktalan biztosítását, a gyarmatosítás maradványainak és a. faji megkülönböztetésnek a teljes felszámolását. Tisztelt Országgyűlés! Nem mondok újat, ha azt állítom, hogy az 1983-as esztendő különösen jelentőssé válik a békéért, a biztonságért, a leszerelésért folyó világméretű küzdelemben. A NATOországok vezetőinek világosan látniuk kell, hogy az elkövetkező hónapokban hozandó döntéseik nagyban meghatározzák, milyen irányban fejlődik az európai és általában a világhelyzet. Rajtuk múlik, hogy az újabb fegyverkezési hullám, ós az azzal együtt járó konfrontáció irányzata kerekedik-e felül, vagy a Szovjetunióval, a többi szocialista országgal való megegyezés irányvonala. Mi meggyőződéssel állítjuk: még nem késő! A világhelyzet rendkívüli bonyolultsága ellenére az egyenlőség és az egyenlő biztonság elve alapján minden vitás kérdést rendezni lehet. Meggyőződésünket erősíti, hogy világszerte fokozódik a népek mind határozottabb fellépése a fegyverkezési hajsza ellen. A széles tömegek mellett a tőkés országok józanul gondolkodó politikusai, befolyásos személyiségei és szervezetei is mind aktívabban bírálják a szélsőséges törekvéseket. Az államok többsége — beleértve a nyugateurópai országokat is — érdekelt az enyhülés vívmányainak megőrzésében, a kölcsönösen előnyös, sokoldalú kapcsolatok továbbfejlesztésében. A jövőre nézve is biztató realitás, hogy az európai szocialista és fejlett tőkés államok Helsinki szellemében kialakult kapcsolatai — a nukleáris fenyegetőzés, a szocialista országok elleni meg-megújuló hecckampányok és gazdasági szankciós kísérletek ellenére — nem károsodtak visszafordíthatatlanul. A Helsinki óta eltelt közel tíz év tapasztalatai igazolják, hogy a széles körű gazdasági, kereskedelmi és más jellegű kapcsolatok fejlesztése erősíti valamennyi 1983. június 24-én, pénteken 1348 állam objektív érdekeltségét az enyhülés eredményeinek megőrzésében és fejlesztésében. Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Népköztársaság külpolitikáját változatlanul a kiegyensúlyozott munka, a sokrétű aktivitás jellemzi. A feszült nemzetközi helyzet, az olaj- és más nyersanyag- árrobbanás, a tőkés gazdasági válság hatására, de nem utolsósorban a nyugati diszkrimináció és a protekcionista gazdasági intézkedések miatt megnehezedtek szocialista építőmunkánk nemzetközi feltételei. Ezért célkitűzéseink valóra váltása nagyobb erőfeszítéseket követel tőlünk nemzetközi tevékenységünkben. Mint azt a Központi Bizottság áprilisi határozata ismételten megerősítette: „a proletár internacionalizmus elve alapján tovább erősítjük barátságunkat és együttműködésünket a Varsói Szerződés és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának tagállamaival, a szocialista országokkal." Hangsúlyozni kívánom, hogy a szocialista országok együttműködésének fejlesztését nemcsak társadalmi és gazdasági előrehaladásunk megbízható zálogának, hanem békénk és biztonságunk szilárd támaszának is tekintjük. Ez az együttműködés megkülönböztetett jelentőséggel bír a mai nemzetközi helyzetben, és az egyes szocialista országok, így a hazánk előtt álló problémák leküzdésében. Pártunk és kormányunk erőfeszítései a jövőben is e kapcsolatok erősítésére, folyamatos bővítésére irányulnak. Szocialista építőmunkánkban és nemzetközi tevékenységünkben egyaránt meghatározó szerepet játszik a magyar és a szovjet nép testvéri barátsága. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kapcsolatai sokrétűek, együttműködésünk kiterjed a politika, a gazdaság, az ideológia, a kultúra és a tudományos élet minden területére csakúgy, mint nemzetközi tevékenységünkre, békénk, biztonságunk, szocialista építőmunkánk védelmére. Rendszeresek pártunk és kormányunk vezetőinek, az egyes minisztériumok és más főhatóságok irányí, tóinak megbeszélései, véleménycseréje az előttünk álló feladatokról. Ezt a jól bevált gyakorlatot demonstrálják Kádár János elvtárs találkozói Jurij Andropov elvtárssal, az SZKP KB főtitkárával. Pártunk és kormányunk nagy gondot fordít hazánk és a szomszédos szocialista országok kapcsolatainak fejlesztésére. Itt különösen fontosnak tartjuk a nyílt és őszinte párbeszédet, az óhatatlanul felmerülő gondok és problémák közös leküzdését. A múltnak a haladó hagyományok mellett sajnos visszahúzó maradványai is vannak, amelyeknek az eltávolítása szocializmust építő népeink közös érdeke. Fejlődnek a kapcsolataink a Varsói Szerződés és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa többi országaival is. Június közepén Tódor Zsivkov elvtársnak, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága főtitkárának, a Bolgár Államtanács elnökének vezetésével bolgár párt- és állami küldöttség tett látogatást hazánkban. Kádár János, Losonczi Pál, Lázár György elvtárs és a bolgár vezetők tárgyalásai arról tanúskodtak, hogy a két szocialista ország kapcsolatai minden téren fejlődnek és mind intenzívebbé válnak. A Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság kapcsolatai normálisan fejlődnek. Pártunk, kormányunk, a magyar nép őszintén szolidáris a lengyel testvérpártnak, a lengyel kormány-