Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-20

1321 Az Országgyűlés 20. ülése, 1983. június 23-án, csütörtökön 1322 A nemzetközi piacokon mutatkozó, gyakran váratlan események — exportot sújtó intézkedések, pénzügyi manipulációk, megkülönböztetések, az egyes országok életében fellépő fizetésképtelenség — sajnos nem is olyan ritkák. Kétségtelen tény, nehéz ezekhez igazodni a mezőgazdaságban, ahol is egy-egy termék „átfutási ideje" gyakran több év, mégsincs más választásunk. Emellett, amint lehetőségeink engedik, egy-egy termék értékesítési krízisének áthidalására — azért, hogy a termelési alapokat átmentsük — esetenként az eddiginél is határozottabb központi intézkedéseket kell tenni. A MËM-nek és más érintett intézményeknek — elsősorban a külkereskedelemnek — még megbízhatóbb prognózisokkal kell szolgálniuk a termelésfejlesztési döntésekhez. Mai munkánk középpontjában az idei agrárexporthoz szükséges árualapok előteremtése áll. Kilátásaink biztatóak. Ezek azonban csak az ágazat minden dolgozójának nagy erőfeszítése árán válhatnak valósággá. Az aratás előtt a tavaszi aszály dacára jó közepes kalászos termésre számíthatunk. Itt szeretném megjegyezni, hogy mindazokkal a képviselő elvtársakkal, akik a magas hozamokról beszéltek, egyetértek, de szeretném aláhúzni, hogy az aszály nem egyformán érintette az országot, és sok olyan térségünk van, ahol nagyon megnőttek a különbségek. Az elmúlt napokban 1 tonna és 5 tonna árpát is arattak hektáronként, csak más és más térségben. Mégis azt mondjuk, az igazsághoz úgy állunk közel, ha jó közepes kalászos termésre számítunk. Tehetjük ezt azért, mert az a növekvő anyagi-műszaki erő, amelyet mezőgazdaságunk hasznosíthat, mérsékelte és mérsékli az időjárási szélsőségek káros hatását. A többi szántóföldi növény jelenleg kedvező képet mutat. Ha az időjárás megközelítően olyan lesz, mint tavaly, s a másodvetés, a kettős termesztés lehetőségeit jobban kihasználjuk, akkor gondos, fegyelmezett munka nyomán növénytermesztésünk elérheti a tervezettet. Az állatállomány, a takarmánybázis fölülmúlja a tavalyit, és az előirányzottnak megfelelő menynyiségú húst, tejet, tojást ígér. Ezt támasztják alá az eddigi 5, 5 és fél hónap termelési, felvásárlási teljesítményei is. Tehát a termelés mennyiségi oldaláról megalapozható a belső ellátás és agrárexportunk. Igen lényeges, hogy gazdaságossági, minőségi oldalról is jól megalapozzuk azt a termelés további menete, a feldolgozás, az áruelőkészítés során. Minél nehezebb az értékesítés, minél élesebb a verseny, annál nagyobb szerepe van a minőségnek, a választéknak, a pontos teljesítésnek, az exportmunkának. Erőfeszítéseink sikeréhez tehát egyértelműen szükség van a külkereskedelem jó munkájára is. Ezért is rendkívül fontos ágazataink és a külkereskedelemben dolgozók további szoros együttműködése. Arra számítunk, hogy a külkereskedelemben tevékenykedők egyáltalán nem könnyű feladataikat mind eredményesebben oldják meg az agrártermékek külföldi értékesítése során is. Tisztelt Országgyűlés! A gazdaságos termelés ma is, a jövőben is megköveteli azt, hogy különösen nagy gondot fordítsunk a költségek csökkentésére, az anyag- és energiafelhasználás ésszerűsítésére. A termelési értéken belül nőtt, immár 58 százalék az anyagköltség a mezőgazdaságban. A növekvő anyag- ós energiaárak begyűrűzése a mezőgazdasági termelésbe csak a hatékonyabb, takarékosabb felhasználással mérsékelhető. Arra, hogy e téren mekkora lehetőségeink vannak, mutatja a folyékony energiahordozók felhasználásának alakulása is. Miközben a növénytermesztés és az állattenyésztés termelése 1978-hoz képest csaknem 13 százalékkal nőtt, benzinből, különböző olajokból a mezőgazdasági felhasználás több mint 10 százalékkal csökkent. Sikeresek voltak tehát ágazatainkban is azok a takarékossági kezdeményezések, amelyeket kormányzatunk 5 évvel ezelőtt indított, s amelyeket tovább kíván erősíteni azzal a határozattal, amely az idei év elején született a gazdaságos anyagfelhasználásról és a technológia korszerűsítéséről. A kormányhatározat részletes ajánlásaival szemléletével a fokozottabb agyag- és energiatakarékosságot, és vele mezőgazdaságunk nemzetközi versenyképességét kívánja felerősíteni. Ez egyben legteljesebb mértékben megfelel a hazai igényeknek is. Azt ugyanis gyakorlati tapasztalatok egész sora bizonyítja, hogy amely ágazat magas szinten kénes eleget tenni az exportigényeknek, amely állja a nemzetközi konkurrencia-harcot, az rendszerint megfelel a hazai ellátási, gazdaságossági, minőségi követelményeknek is. Az élelmiszergazdaságban évente csupán szervezési intézkedések és viszonylag kis beruházások segítségével mintegy 2, 2,5 milliárd forint megtakarítás érhető el. Ahhoz természetesen, hogy a kisebb anyag- és energiaigényű technológiák, a mezőgazdasági, erdészeti melléktermék-hasznosítás módszerei gyorsabban terjedjenek, elengedhetetlenek a megfelelő eszközök, gépek, berendezések. Az ipari háttér milyensége — miután a mezőgazdaságban hasznosított anyagok, eszközök 60 százaléka ipari eredetű — az anyag- és energiatakarékosság szempontjából és a mezőgazdaság egészét nézve is a kulcskérdések közé tartozik. Való igaz: a ma mezőgazdaságában és élelmiszeriparában a termelés minőségét, gazdaságosságát, nemzetközi versenyképességét sok tekintetben az ott dolgozók szervezettségével, felkészültségével azonos színvonalon határozza meg az agrártermékekbe beépülő gépek, anyagok, eszközök hatékonysága, ára, versenyképessége. Ez azt is jelenti, hogy eddigi eredményeink fontos részese a hazai ipar és a baráti országok ipara is. E két forrásból kerül ki mezőgazdaságunk gépeinek, ipari eredetű anyagainak mintegy 85 százaléka. Hasznosíthattunk a termelésfejlesztés során jónéhány olyan anyagot, eszközt is, amely tőkés cégek terméke. Mindezen forrásokra ezután is számítunk, és reméljük, hogy a hazai iparban még jobban felerősödnek azok a törekvések, amelyek nemzetközileg is korszerű gépek, kemikáliák, anyagok gyártására irányulnak. Nem nélkülözte, ezután sem nélkülözheti egyik ágazatunk sem a hazai és a nemzetközi kutatás, a tudomány vívmányait, a m,agas színvonalú agrároktatást ós szakmai képzést. Ma mezőgazdaságunkban több mint ezer minősített növényfajtát hasznosítanak. A hazai búzanemesítők teljesítményére utal; amíg 1976-ban a hazai fajták a vetésI területnek 14 százalékán adtak termést, addig az