Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.
Ülésnapok - 1980-20
1317 Az Országgyűlés 20. ülése, 1983. június 23-án, csütörtökön 1318 oldása érdekében. Javaslom meggondolásra, hogy más módszert, más szabályozót alkalmazzunk ebben a vonatkozásban. Amikor tisztelettel arra kérem a Minisztertanácsot, hogy a felvetett néhány észrevételemet vegye fontolóra, baranyai képviselőtársaimmal együtt meggyőződéssel ígérjük, hogy vállaljuk jelenünket, vállaljuk jövőnket és olyan felelősséggel akarunk a jövőben is dolgozni, ahogy ezt tőlünk népünk elvárja. A beszámolót magam és képviselőtársaim nevében elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést húsz percre felfüggesztem. (Szünet: 16,45—17.05. Elnök: PÉTER JÁNOS). ELNÖK : Tisztelt Országgyűlés ! Folytatjuk tanácskozásunkat. Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter kíván szólni. VÁNCSA JENŐ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Abban az időszakban, amelyet a kormánybeszámoló átfog, az agrárágazatokban folytatódott az a fejlődés, amely mindenekelőtt a mezőgazdaság szocialista átszervezése óta erősödött fel. Az elmúlt két évtized ugyanis a hazai agrártermelés történetének legsikeresebb időszaka, s ezt folytatni — nem kis feladat. Ugyanakkor azok a világgazdasági hatások, amelyek a tőkés gazdaság válsága nyomán bontakoztak ki, lóvén hazánk kis ország és ezernyi szállal kapcsolódik a nemzetközi munkamegosztáshoz, nálunk is jelentkeztek és párosulva gazdaságunk belső ellentmondásaival, mezőgazdaságunkban is nehezítették és nehezítik a fejlődést. Az elmúlt években a nehezebb körülmények » között is folytatódott a szocialista tulajdonviszonyok erősödése, a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek gazdasági, szervezeti szilárdulása, a termelés dinamikus növekedése. A termelőszövetkezeti tagok, az állami gazdasági dolgozók műveltsége, szakismerete bővült, szocialista tudata tovább fejlődött. Pártunknak a marxizmus—leninizmus elveire épülő agrárpolitikája, amely jól hasznosítja a szocializmust építő baráti országok tapasztalatait, a hazai agrárfejlesztés tanulságait — kormányzati munkánknak is irányt szabott. Miközben e politika alapvető elveinek áUandósága stabilitást teremtett, így kiszámíthatóvá tette a mezőgazdaságban tevékenykedők számára a követendő utat, a mindennapok során folyamatosan gazdagodott is. Az agrárágazatok előtt fő tennivalóként, hasonlóan az egész népgazdasághoz, az elmúlt években annak a két alapvető célnak a szolgálata állt, amelyet pártunk és kormányunk több határozatában is megfogalmazott. Az ország nemzetközi fizetőképességének megőrzéséről és az életszínvonal megtartásáról van szó. E két feladat megoldásáért sikeresen dolgozni — az ország egész közösségének érdeke, ugyanakkor a falu, a mezőgazdaság legközvetlenebb érdeke is. A fizetőképesség megőrzéséért, az életszínvonalpolitika teljesítéséért ágazataink dolgozói a termelés gazdaságos növelésével tehetnek a legtöbbet. Ezzel számolnak központi terveink is. A mezőgazdaságnak és az élelmiszeriparnak a jelen tervidőszakban az előző ötéves terv éveihez hasonlóan kell növelnie a termelést. Az V. ötéves terv éveiben átlagosan 2,9 százalékkal nőtt a mezőgazdasági termelés bruttó értéke., Az elmúlt két évben hat százalékos termelés-növelést mutathat fel mezőgazdaságunk. Az élelmiszeripar ez idő során 7 százalékkal, a fagazdaság szerényebben, két százalékkal növelte a termelést. Különösen jónak értékelhetők: a gabona- és a hústermelés, a húsipar és a növényolajipar eredményei. Vitathatatlan, hogy a tavalyi jó terméshez erőteljesen hozzájárult a kedvező időjárás is, ami történetesen az idei tavaszra a kalászos gabonák szempontjából egyáltalán nem mondható el. Az állattenyésztés, amelyet kevésbé befolyásolnak az időjárási szélsőségek, évek óta kiegyensúlyozottan fejlődik. A vágóállat-termelés tavalyelőtt öt és fél, tavaly tíz százalékkal haladta meg az előző ötéves terv átlagát. Ezeknek az eredményeknek az ismeretében sem maradhat ki látószögünkből az a tény, hogy a fehérje- és takarmány-növények termelésében, a cukorhozam alapján számított cukorrépa-termelésben sok ágazatunkban — a termelés költségeiben, ráfordításaiban — lehetőségeinkhez és a nemzetközi élmezőny teljesítményeit vizsgálva is csak közepes vagy gyenge eredményt értünk el. Mint az köztudott, a hazai élelmiszerellátás az elmúlt két esztendőben is megfelelő volt, és ez a mai világban becsülendő. Az is tény, hogy a korábbiaknál egészségesebben táplálkozunk, bár az indokoltnál egy kicsit nagyobb a kalóriában számított élelmiszerfogyasztás. Tejből, tejtermékekből, húsból, húszkészítményekből, vagyis az emberi szervezet számára oly fontos tápanyagokból tovább nőtt a fogyasztás. Annak ellenére, hogy az utóbbi évtizedekben mind több élelmiszer került asztalunkra, a lakosság keresetének csökkenő hányadát költötte élelmiszerre. Az adatok azt mutatják, hogy élvezeti cikkek nélkül 1960-ban a kereseteknek csaknem 40 százalékát, tavaly pedig 28 százalékát fordítottuk élelmiszerre. Ez a csökkenő arány egyebek között jelzi, hogy pártunk életszínvonal politikája sikeresen valósul meg ezen a területen is. Annak a termelési háttérnek az alapján, amelyet mezőgazdaságunk és élelmiszeriparunk képvisel, az elkövetkezendő években csak jobb lehet a hazai élelmiszerellátás. Meggyőződésem, hogy egyedül, azzal a nyersanyag-tömeggel is lehetne növelni az ellátás színvonalát, amelyet jelenleg használunk fel, ha a termelőtől a fogyasztóig tartó úton kisebbek lennének a veszteségek. A mezőgazdaság, az élelmiszeripar a kereskedelemmel együtt sokat tehetnek azért, hogy a változó fogyasztói igényekhez még jobban igazodjon az élelmiszerellátás, amelyben ma már nem annyira a mennyiségi kérdések, hanem a minőség és a választék állnak előtérbe. Agrárkivitelünk 1980-hoz képest 27 százalékkal nőtt, így ágazataink a tervezettnél jobban hozzájárulhattak az ország külkereskedelmi mérlegének aktívumához, nemzetközi fizetőképességünk fenntartásához. Tisztelt Országgyűlés! Nagyon jól tudjuk, hogy
