Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-20

1305 • Az Országgyűlés 20. ülése, 1983. június 23-án, csütörtökön 1306 zül a hat-hét százalékos pénzbevételnövekedés és a takarékosság 9 százalékos növekedése mellett a má­sodlagos jövedelmi források játszottak nagyobb szerepet. Emellett a két és fél év alatt épült 11 ezer lakás és a kapcsolódó gyermekintézmények is az életszínvonal fontos reprezentánsai. Az egészség­ügyi ellátás mutatói tovább javultak, jobbak az országos átlagnál. Bővült az alapellátást szolgáló hálózat, az anyag- és gyermekvédelem, megvalósult az egészségügyi integráció. Szegeden 200, Deszken 140 kórházi ágy létesült. Változatlanul gond a prog­resszív betegellátás, a fontos szerepet játszó megyei kórház hiánya, továbbá kórházi épületeinknek az országos átlagnál rosszabb műszaki állapota, ugyan­is kétharmaduk rekonstrukcióra szorul. A szociálpolitikai célok fontosságát megyénk­ben meghatározza a lakosság összetétele, amennyi­ben a 60 év feletti népesség elérte a 20 százalékot, közülük 17 százalék, csaknem 13 ezer fő tanyán él. így a fejlesztések ellenére is gondként jelentkezik a szociális otthoni férőhelyek száma, amely elmarad az igényektől. Ezt némileg kompenzálja az 1035 fő, társadalmi tevékenykedő szociális gondozónő. A közoktatás és közművelődés terén kiemelt helyet kapott az óvodai fejlesztés, de az általános iskolai tantermek száma is a tervezettnél jobban nőtt. Ja­vultak a szakmunkáképzés tárgyi és személyi felté­telei. A közművelődésben az ifjúság és a munkás­művelődés segítése, a falusi és a külterületi lakos­ság kulturális lehetőségeinek bővítése került elő­térbe; az utóbbi: részben a tanyai iskolák fel­számolásával. Könyvtárhálózat terén az idei évben megépülő szegedi könyvtár-levéltár épülete, múzeumok te­rén a jelentős társadalmi összefogással épülő Ópusz­taszer-i nemzeti, történeti emlékpark emelkedik ki. A művészeti élet gazdagsága elsősorban Szegedre, Hódmezővásárhelyre koncentrálódik. Szegeden a felújítás alatt álló 100 éves Nemzeti Színház és a Sze­gedi Szabadtéri Játékok, Hódmezővásárhelyen az iskolateremtő képző- és iparművészet emelhető ki. Sportnál a fő hangsúly a tömegsportra helyeződik ; társadalmi összefogással hét községben tornater­met és — megyei szinten — 200 kispályát építettek. Tisztelt Országgyűlés! Az elért eredményeink és az egyre bonyolultabbá váló feladataink arra kell, hogy ösztönözzenek bennünket: még nagyobb összefogással, a XII. kongresszus határozatainak szellemében törekedjünk a kormányprogram minél eredményesebb végrehajtására, amelyhez Csongrád megye lakossága, állami és társadalmi szervei nagy igyekezettel és legjobb tudásukkal kívánnnak hoz­zájárulni. Ezen gondolatok jegyében a Miniszter­tanács elnökének beszámolóját elfogadom és a tisz­telt országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Takács Imre képviselőtársunk fel­szólalása következik. TAKÁCS IMRE : Tisztelt Országgyűlés ! Ismét­lés ugyan, de minden kimondott „igen" erősítés is. Éppen ezért mondom, hogy Lázár György elvtárs beszámolójával — csatlakqzva az előttem szólókhoz — egyetértek. Csoportunk megbízásából mondom, hogy a Fejér megyei képviselőcsoport is egyetért. Az országgyűlésre készüléshez a széles körű, országos ismeretanyagon túl sok helyi ismeretfor­rás is rendelkezésemre állt, köztük a megyei párt­bizottságunk félidős mérlege, beszámolója, a me­gyei, járási, városi pártbizottságok, községi, nagy­üzemi pártbizottságok, pártalapszervezetek ren­dezvénysorozatai a Központi Bizottság áprilisi ülé­se után. De nekem különösen sokat jelentett, hogy nemrég — viszonylag rövid idő leforgása alatt — úgynevezett pártalapszervezeti titkári tanfolyamok keretében az összes járásunk, városunk alapszer­vezetének titkáraival sikerült találkozni, és éppen a félidős értékelés címszó alatt szót válthattunk az őket és a közvéleményt érdeklő leglényegesebb kér­désekről — erősítve egymást, a jó irányokat, a hitet is, és bíráltuk a rosszat. A vélemények alapján, s benne a magamét is mondhatom: a kormány értékelése igaz, az alap­megállapítások indokoltak. Ezek alapján támoga­tom valamennyi alapálláspontot, tennivaló-sort, közte azt az elvi jelentőségű álláspontot is, hogy a VI. ötéves terv alapcélkitűzéseit hajtsuk végre, ne változtassunk rajta. Meggyőződésem, hogy a par­lamenti ülésszak országos nyilvánossága tovább kamatoztatja azt a politikai tőkét, amit Központi Bizottságunk ülése országszerte, így megyénkben is kikovácsolt. Az otthoni különböző alkalmak ténylegesen bizonyítékai annak, hogy a meglevő számtalan, nagy és napi gondunk mellett a hazánk életét érintő legfontosabb kérdésekben szó-értés van vagy egybe­esik a felfogás. így a nemzetközi politikai megíté­lésében, a gazdaságpolitika kulcskérdéseiben, a fi­zetőképesség megtartásának igényében, egyensúlyi dolgaink rendbetétele kérdéseiben, abban, hogy jobban kell dolgoznunk és helytállnunk az élet minden területén, tisztességgel; s abban is, hogy tartsuk meg, amit elértünk, ezért tegyünk meg mindent — sok mindent —, ne csupán féltsük, és nem elég alkalomadtán úgy elbüszkélkednünk csu­pán azon, hogy nem is élünk olyan rosszul. Ennek van egy másik oldala is. Ezt az elég szé­les, általános egyetértést én nagyon lényegesnek ós fontosnak tartom. Ez azonban az éremnek csupán egyik oldala ; minthogy fontos, hogy ez az egyetér­tés mélyüljön azáltal, hogy ne csak a megállapítá­sokban, hanem a cselekvésben is egyetértés legyen. Ez a dolog másik oldala. Külön sok-sok munkálkodás kérdése az, hogy egyetértő cselekvés legyen. Ehhez nem én és nem itt találom meg a receptet. Addig azonban el tudok jutni, hogy minden szintű munkának mások a konkrétan végzendő teendői, amiket úgy kell elvé­gezni, hogy végül passzoljanak: a kormánynak az övét, a társadalmi élet, a gazdasági s állami élet kü­lönböző szintjein az ottaniakat, s a munka közvet­len posztján dolgozóknak szintén — mindenkinek a maga feladatát el kell végeznie! Hogy mit jelent végső eredményében a különböző szinten végzendő munkák összessége, a kormánynál, a haza egésze szempontjából — erről szólt a beszámoló. Nem üt el ettől a beszámolótól egy megye összegezése sem. De mondhatnám: egy vállalaté sem. Ha az igazi. Legfeljebb a dimenziók mások. Egy vállalat, egy megye még mutogathat valamer­re,—akár fölfelé, akár valamely partnerszervezet felé —, ha baja van, mint ahogy történik is ez nem egyszer, alkalom adtán okkal, máskor ok nélkül. A kormány már sokfelé nem tud „mutogatni". Kapcsolódva a beszámolóhoz, néhány tapasz­talattal is kívánok csatlakozni az általánoshoz.

Next

/
Thumbnails
Contents