Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-20

1261 Az Országgyűlés 20. ülése, 1983. június 23-án, csütörtökön 1262 delem közüggyé, s egyúttal minden állampolgár lelkiismereti ügyévé válik. Az egészségügyi ellátás fejlesztésére elfogadott szakmai programok végrehajtása kielégítően halad. A beruházások egy részének megvalósításában ugyan elmaradás van, az ellátás személyi és intézményi feltételei azonban így is tovább javultak. A tízezer lakosra jutó orvosok száma harminc fölé emelkedett, csökkent a betöltetlen körzeti orvosi állások száma, jelentősen fejlődött a gyermekekről és az időskorúakról való társadalmi gondoskodás. Megalapozatlan ígéreteket ezúttal sem tehetünk. Az életszínvonal megőrzéséhez, az életkörülmények bármilyen szerény javításához is csak a jobb, az eredményesebb munkával, a teherviselés igazságosabb megosztásával teremthetjük elő a fedezetet. Tisztelt Képviselő Elvtársak! A kormány a nehezebb körülmények közepette is kötelességének tartotta, hogy figyelmet és gondot fordítson az oktatás, a kultúra, a tudomány fejlődéséhez szükséges anyagi feltételek biztosítására. Az e célokra felhasznált összegek az utóbbi két és fél évben is növekedtek. Az általános iskolai oktatásban — igaz, nagy erőfeszítések árán és helyenként átmeneti megoldásokkal élve — általában minőségi visszaesés nélkül sikerült elfogadhatóbb körülményeket teremteni a megnövekedett tanulólétszám fogadásához. A feladatok megoldásához értékes segítséget adott a széles körű társadalmi összefogás és a pedagógusok tiszteletet érdemlő munkája. A hatodik ötéves tervben előirányzottaknak megfelelően halad az általános iskolák hálózatfejlesztése. Az elmúlt két évben csaknem kétezer-háromszáz új tanterem épült fel, és további, mintegy ezer helyiséget vettek — átmeneti megoldásként — használatba. Ezzel egyidejűleg megkezdődött a felkészülés a középfokú oktatási intézményekbe lépő, nagylétszámú korosztályok fogadására. Folytatódik, illetve megkezdődött egyes felsőoktatási intézmények', köztük a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem és az ELTE rekonstrukciója. Meggyorsítottuk azoknak a határozatoknak a végrehajtását, amelyek célja a közoktatás és a felsőoktatás egyidejű, összehangolt tartalmi korszerűsítése, az elméleti és a szakmai képzés színvonalának növelése. Intézkedést tettünk a pedagógus utánpótlás-képzés és továbbképzés javítására. Hosszas viták és előkészületek után döntés született arról, hogy— új alapokon — ismét megszervezzük a technikusképzést, ez év végén pedig napirendre tűzzük a közoktatás és a felsőoktatás fejlesztési programjait. Űj, — köztük nemzetközi elismerésnek örvendő — értékekkel gazdagodott népünk kultúrája. Növekedett a közművelődési intézmények igénybe vétele, a múzeum-, a hangversenylátogatók, a színházba és moziba járók száma. A szakmai és az általános műveltség gyarapításában egyaránt részt vállalnak a hivatásos és az önkéntes népművelők. Tovább bővült a közművelődést szolgáló intézmények hálózata. Nyíregyházán és Zalaegerszegen új színház létesült, több megyeszékhelyen folyik a régi színházak korszerűsítése, megfelelő ütemben halad az Állami Operaház átépítése. A kormány programot dolgozott ki és fogadott el a kulturális élet működési mechanizmusának korszerűsítésére, az intézmények önállóságának növelésére. Ez azonban csak akkor hozza meg a remélt eredményt, ha erősödik az intézmények belső demokráciája, kollektíváinak felelősségérzete. Gazdasági gondjaink ellenére sem mondunk le a kultúra állami támogatásáról. De a jövőben is csak a szocialista, humanista elkötelezettségű művészet mecánásai maradunk. Arra törekszünk, hogy az alkotók és alkotások valódi értékük szerint kapjanak megbecsülést. Igényeljük a kritikai élet fellendülését, az igazi értékek felkarolását, a rendszerünktől idegen eszmék elutasítását. Az emberek gondolkodásmódjának, világképének alakításában, a szocialista hazafiság és az internacionalizmus szellemének erősítésében rendkívül felelős, fontos szerepet tölt be a sajtó, a rádió, a televízió. Ezektől az intézményektől és munkatársaiktól azt kérjük, hogy elkötelezettebben, igényesebben végezzék munkájukat, hitelesen tájékoztassák a közvéleményt, szóljanak eredményeinkről, de a gyengéinket se hallgassák el, vállaljanak nagyobb részt a közízlés formálásában és adjanak több teret az emberi helytállás bemutatásának. Tisztelt Országgyűlés! Soha nem volt ilyen nagy a tudomány társadalmi szerepe —, és hozzátehetjük, felelőssége, — mint korunkban. Jelenlegi és jövőbeni fejlődésünk egyre több, köztük olyan, korábban nem ismert, fel sem merült probléma megoldását kívánja meg, amei lyekre csak a tudománytól kaphatunk választ. A kormány ezért rendszeresen figyelemmel kíséri a tudományos élet alakulását, és amint azt a gyakorlat igazolja, döntéseink előtt egyre gyakrabban igényeljük a Tudományos Akadémia és rajta keresztül az egyes tudósok, kutatók véleményét. A VI. ötéves terv eddigi éveiben nemzeti jövedelmünk nemzetközi összehasonlításban is megfelelő részét, mintegy 3 százalékát fordítottuk kutatásra és műszaki fejlesztésre. Biztatónak tartjuk, hogy az utóbbi két-két és fél évben előrelépés történt a tudományos kutatás céljaira rendelkezésre álló szellemi és anyagi eszközök ésszerűbb felhasználásában. Az országos középtávú kutatási-fejlesztési terv megvalósítása során, különösen az energiagazdálkodás és az agrárkutatások terén értékes eredmények születtek. Vannak azonban olyan programok, amelyek végrehajtása vontatottan halad. Arra készülünk, hogy az év végéig megvizsgáljuk a végrehajtás helyzetét, és döntünk a szükségesnek ítélt módosításokról, illetve — ha kell — az erőforrások átcsoportosításáról. Reméljük, hogy szándékunk találkozik a tudomány képviselőinek egyetértésével. Erről azért is szólnom kell, mert esetenként lehetnek állásfoglalásaink, amelyek nyomán aggodalom támadhat: vajon nem esünk-e abba a hibába, hogy alábecsüljük a tudományok szerepét, aminek káros voltáról az Akadémia legutóbbi közgyűlésén esett szó. Teljes meggyőződéssel és jó lelkiismerettel mondhatom : nem. A kormány tisztában van a tudomány mással nem pótolható szerepével, és nagyra becsüli tudósaink hozzájárulását az új kérdések megválaszolásához. Amit kérünk és sürgetünk, az nem más, mint amit részben maguk a tudomány képviselői kezdeményeztek, vagy legalább elfogadtak. Először azt, hdgy helyes arányokat alakítsanak ki az alapkutatások, az alkalmazott kutatások, i