Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-29

1953 Az Országgyűlés 29. ülése, 1984. október 18-án, csütörtökön 1954 berek támogatják kitűzött céljainkat — számtalan példa van erre. Szabolcs-Szatmár megyében is mondhatnám a vízműveket, saját erőből vízművesítettek, a költségek egy részét, a gyermekintézmények fejlesztését nagyon sok községben, városban saját erőből oldottuk meg; az öregek napközi otthonának létesítését —- 36 működik a megyében, ebből egyet létesítettünk állami pénzekből, a többit társadalmi összefogással —, de lehetne sorolni a példákat. A népképviseleti jelleg fejlesztéséhez azt szeretném hozzáfűzni, hogy feltétlenül javítani szükséges a tanácstagok és az állampolgárok együttműködését, kapcsolatát. Fejlődő közéletünk bizonyítja, hogy jó keretül szolgálnak erre a népfront bizottságok, amelyek ott vannak a legkisebb településeken is, a gazdátlanul maradt kisközségekben is, és, szívesen teremtenek fórumot a tanácsi vezetőknek, a tanácstagoknak, hogy megvitassanak a lakossággal fontos kérdéseket. Annyit fűznék még hozzá, hogy nagy örömünkre szolgál, hogy a törvénytervezeteket megvitathatjuk a lakosság széles körével, ez nem vált még gyakorlattá a tanácsi határozati javaslatok esetében, pedig sok okos dolgot tudnának mondani az emberek a határozattervezetekhez is, nem beszélve arról, hogy a végrehajtásban még szívesebben vesznek részt, ha ismerik: mit, miért döntöttek így a tanácsok. Javaslom, hogy a jövőben jelöljék meg azokat a fontosabb témákat, amelyek eldöntése előtt kikérik a népfront bizottságok véleményét. Én ilyennek ítélem meg az éves és középtávú terveket, a települések jövőjét eldöntő fejlesztési koncepciókat, a regionális hosszútávú terveket, az iskolák körzetesítését, az orvosi rendelők hétvégi ügyeletének rendszerét és más témákat, amelyekhez nélkülözhetetlen a társadalmi kontroll, a társadalmi véleménynyilvánítás az együtt gondolkodás. Azt is szeretném elmondani, fontosnak tartjuk, hogy a tanácstagok mindenhol rendszeresen számoljanak be a választópolgároknak. Ezt nemcsak a közelgő választás miatt mondom, hanem azért is, mert ez a demokratizmus fontos eleme és a gyakorlatban ez nincs rendben. A képviselő és tanácstagi jelöltség feltétele, hogy a jelölt nyilatkozzék, egyetért a jelöléssel, és elfogadja a népfront programját, dolgozik érte. De a ciklus idején nem minden választott testületi tag számol be arról, hogy mit tett a népfront programjának megvalósításáért, az emberek megnyeréséért, a szocialista nemzeti egység erősítéséért. Mondhatom, örömmel üdvözölnék a népfrontbizottságok, ha esetenként elmennének a tanácstagok, netán képviselő elvtársak is a népfrontbizottsági ülésekre, megbeszélnék együtt a feladatokat, mit' kell tenni a választókerület lakosságáért, és nemcsak akkor találkoznak egymással, amikor a jelölések folynak. Ügy ítéljük meg a gyakorlatból, hogy lehet az állampolgárokhoz fordulni bizalommal akkor is, ha nehéz feladatokat, úgynevezett népszerűtlen feladatokat kell megoldani, mint most, sajnos a jóváhagyott tervek csökkentését. Úgy gondolom, ha értelmesen, felelősségteljesen érvelünk, hogy miért szükséges a módosítás, akkor az állampolgárok vállalkoznak arra továbbra is, hogy társadalmi összefogással létrehozzák azokat a létesítményeket, amelyeket előirányzott a VI. ötéves terv. Tisztelt képviselőtársak! A tanácsi vezetők és az apparátus helyzetéről, szerepéről azt szeretném elmondani, hogy sokat és eredményesen dolgoznak, igen a bölcsőtől a sírig foglalkoznak velünk. Ehhez a felelősségteljes munkához sokoldalúan képzett tanácsi vezetők és tanácsi dolgozók kellenek, de főleg politikusok kellenek. Olyan vezetőkre, szakigazgatási dolgozókra van szüksége tanácsrendszerünknek, akik előrelátók, számolnak a döntések következményeivel, akik a lakossággal együttműködve meg tudják álmodni a települések jövőjét, akik képesek jó színvonalon kielégíteni a lakosság ügyeit, akikben megvan a képesség és a készség a társadalom tagjaival kapcsolatot tartani és ösztönözni az embereket céljaink megvalósítására. Ott jó a tanácsi munka, ahol jó az emberek közérzete, jól érzik magukat szülőföldjükön, lakóhelyükön és ezt nem lehet hivatalnokként elvégezni, politikusként, szocialista emberként lehet ezt a munkát elvégezni. Tisztelt képviselőtársaim! Nálunk is nagy feladatot oldanak meg a tanácsok. Nekünk is kellene több jólképzett szakember a városokban, községekben, ahogy ez elhangzott, Szabolcs-Szatmár megye tanácsapparátusa még az átlagostól is alacsonyabb munkabért kap. Van nálunk is átáramlás; ha nem teszünk többet erkölcsi és anyagi megbecsülésük érdekében, tartani lehet attól, hogy ez a folyamat nem áll meg. Tisztelettel kérem a Tanácsi Hivatal elnökét, szíveskedjék felülvizsgálni azt az intézkedést, hogy az Államigazgatási főiskolát levelező úton végzőknek Veszprémbe kell járni konzultációkra és vizsgákra. Nálunk 54 fő tanul levelező úton, s meggyőződésünk, hogy sokkal kevesebb lenne a lemorzsolódás, többen tanulnának, ha nem kellene Tiszabecsről, vagy Köleséből Veszprémbe utazniok, mert az út igen hosszú és költséges, és van korszerű tanácsi továbbképző intézetünk, ahol le lehetne ezt a nagy feladatot bonyolítani. Választókerületem lakossága nevében e napirend kapcsán is tisztelettel kérem a kormányt, tartsa napirenden a jövőben is a gyengén ellátott területen élő lakosság életkörülményeinek javítását. Megfogalmazódott a csoport ülésünk ön is, hogy úgy ítéljük meg, hogy az egyes megyék között indokolatlan nagy különbségek vannak a fejlesztési források elosztásában. A Központi Statisztikai Hivatal hozzánk elj uttatott kitűnő anyaga ezt megfelelően mutatja. Képviselőtársaim tudják, hogy a községek, részint a kis községek lakosságát megtartani csak úgy lehet, ha javítjuk az életfeltételeket, munkahelyet, megfelelő szolgáltatást, kulturális ellátást biztosítunk nekik. Nagy szükség van ezzel a témával foglalkozni, mert Szabolcs-Szatmár megyében még mindig több tízezer fő, főként fiatal ingázik, vagy végleg elköltözik megyénkből. És azt is tudom, hogy lij munkahelyeket biztosítani csak tanácsi pénzeszközökből nem lehet. Ezért tisztelettel kérjük a kormányt, szíveskedjék a jövőben is támogatni bennünket. Választókerületem 33 kisközségében szinte csak társadalmi összefogással lehet fejleszteni, mert olyan arányok vannak, hogy egy tanácsi 20 milliós költségvetésből másfélmillió a saját bevétel, a többi felső tanácsi támogatás. És hiába kapnak nagyobb önállóságot a gazdálkodásban, a helyi be-