Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-28

1825 Az Országgyűlés 28. ülése, 1984. június 20-án, szerdán 1826 veséknek. Érdemes lenne viszont a gazdálkodó szerveknél maradó jövedelem erejét és hatásfokát mélyebben elemezni, mivel a vállalatoknál az 1983. évi fejlesztési alap kisebb volt a megelőző évinél. Már foglalkoztam vele, de érdemes mégegyszer megemlíteni: január 1-től megalakulnak a különböző igazgatótanácsok és egyéb szervezetek — meg kellene bízni őket, hogy szinten tartásra költik-e, vagy pedig új beruházásra a megmaradt pénzt. Mindenképpen az volna az egészséges, hogy az eredmény után adózzon le a vállalat, és utána maga döntse el, hogy mire van szüksége. Néhány szót a költségvetés lakossági feladatairól, ezek között is a lakossági jövedelmekről. A tavalyi lakossági pénzbevétel tulajdonképpen tíz százalékkal volt csak alacsonyabb, mint az állami költségvetés összbevétele. Dicséretes dolog, hogy a lakosság az elmúlt időszakban a pénzbeni szolgáltatókészségen túl növelte a társadalmi munka értékét is, s ez közelít a 11 milliárd forinthoz. Ezért köszönet jár. A következőkben is jól kell megválasztani a célokat ahhoz, hogy a lakosság továbbra is segítsen a megvalósításban. Nem szabad azonban a lakossági jövedelem szolgáltatásban figyelmen kívül hagyni a tűrőképességet, és fontos lenne, hogy a lakossági pénzeszközöket ne vonják a beruházási korlátozás alá, mert ez csökkenteni fogja az aktivitást. Tisztelt Országgyűlés! A terv- és költségvetési bizottság megbízásából a különböző bizottságokban felvetődött gondolatokról szóltam. Meggyőződésem és hallhattuk is, hogy kormányzatunk ismeri ezeket a problémákat. Azt hiszem, összességében az 1983-as költségvetés viszonylag jól alapozta meg az idei évet és az abban foglalt feladatok végrehajtását. A most folyó éves terv feladatainak teljesítése még szervezettebb, még fegyelmezettebb munkát, előrelátó tevékenységet kíván. Jövőnk érdekében, azt hiszem, hogy ezt a hazáját szerető minden magyar ember megteszi. Mindezek alapján a tervés költségvetési bizottság nevében ismételten javaslom 1983. évi költségvetés elfogadását a Tisztelt Országgyűlésnek. (Taps.) ELNÖK: Bejelentem, hogy a törvényjavaslathoz négy képviselő jelentkezett szólásra. Kangyalka Antal képviselőtársunk felszólalása következik. KANGYALKA ANTAL: Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Népköztársaság 1983. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat előterjesztéséhez —, ismerve a helyzetünket —, igen nehéz hozzászólni akár a dicséret, akár a kritika hangján; különösen nagyon röviden. Mondom ezt azért, mert a hetvenes évtizedben megszokott dinamikus gazdasági növekedést a nyolcvanas évek elején a gazdálkodással összefüggő környezeti hatások lefékezték. Míg hetventől—nyolcvanig a nemzeti jövedelem növekedésének évi átlagos üteme több mint kétszerese volt, a nyolcvantól napjainkig, illetve nyolcvanháromig terjedő időszakban nem teszi ki a két százalékot. Ez alatt az idő alatt az egy lakosra jutó fogyasztás pedig évente elérte a közel 3,5 és 3,7 százalékot. E néhány összehasonlításból világosan látszik a kormány erőfeszítése a XII. kongresszusnak az életszínvonal politikájára . vonatkozó határozatának végrehajtását illetően. Ezt az igen nagyra becsülendő eredményt az előterjesztés röviden így summázta: összességükben kedvezőek az eredmények, mércéjüket illetően ugyanakkor számos területen elmaradtak a tervezettől ; vártnál kevésbé nőtt a termelés és a nemzeti jövedelem, miközben a lakosság jövedelme és fogyasztása nagyobb lett, a külkereskedelmi egyensúly javulásának mértéke nem érte el a számítottat. Ez az összefoglaló mondat a feladatokat is megszabja ez évre, de még a jövőt illetően is. Ilyen bevezető után szabadjon szólni Makó város és környéke gazdasági tevékenységéről és arról, hogy a tudást, a műveltséget miként igyekszünk a termelőerők növelésének szolgálatába állítani. Munkánkban súlyponti helyet foglalt el a kiemelt népgazdasági feladatokhoz, programok végrehajtásához való hozzájárulás, az export növelése, az állattenyésztés fejlesztése, az anyag- és energiatakarékosság, s a gazdasági egységeink együttműködésének javítása. Térségünkben az ipari termelés a megszokottnál mérsékeltebben, 4,4 százalékkal növekedett. A munka termelékenysége a termelést meghaladó ütemben, 14,2 százalékkal nőtt. Korszerűsödött a termékszerkezet — a piaci igény változásának és a gazdasági követelményeknek megfelelően. A központi programok követelményeit magunkévá téve változott az energiafelhasználás szerkezete, csökkent a kőolaj- és az olajtermékek fogyasztása. Említésre méltó eredményeket értünk el az anyagtakarékosság és a hulladékfelhasználás területén is. Az exportértékesítés a számítottnál dinamikusabban, több mint 15 százalékkal növekedett. Egyszóval: városunk és környéke iparában javult a gazdálkodás hatékonysága. Az építő- és az építőanyag-iparban a teljesítményérték közel 19 százalékkal nőtt. Javult az épületfenntartási munkák aránya is. Hiányosság — más területekhez képest —, hogy a beruházási piacon kialakult helyzet nem ösztönzött a tartalékok gyorsabb mobilizálására. Alacsony színvonalú ezen szervezetek gépesítettsége, és ennek számottevő javítása a fejlesztési alap hiányában még nem valósulhatott meg. A mezőgazdasági üzemeink termelése öszszességében a célkitűzéseinknek megfelelően fejlődött. Megjegyzem, hogy ennek ellenére a termelés növekedésének üteme — ha nem is nagymértékben, de — elmaradt a megyei átlagtól. Szövetkezeteink eredménye 1983-ban 1980-hoz képest 64 százalékkal volt nagyobb. Jelentős az előrelépés a gabona- és a húsprogram teljesítésében. A termelőszövetkezeteink fennállása óta a legmagasabb szintet érte el az állatállomány. Bővült, főleg az alacsony hatékonysággal gazdálkodó mezőgazdasági szövetkezetekben, az alaptevékenységen kívüli tevékenység részaránya, és ez is hozott említésre méltó eredményeket. A me-