Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-27

1799 Az Országgyűlés 27. ülése, 1984. április 13-án, pénteken 1800 tették azokat a téziseket, amelyek e tárgyban előadattak. Azt szeretném hangsúlyozni, hogy nagyon fontos ez az egyetértés, és a következő idő feladata lesz, hogy a gazdasági egységek és az oktatás közötti kapcsolatok fejlesztését előbbre vigyük. Szeretném ismét leszögezni, hogy a szakmunkásképző iskolákban arra törekszünk, hogy az általános műveltségi szint emelkedjék. És ezzel párhuzamosan szeretnénk azt, ha a gyakorlati foglalkozásokban az üzemek nagyobb helyet, nagyobb felelősséget, nagyobb részt vállalnának. Tehát a kettő együtt: az általános műveltségi szint emelése és a gyakorlati képzés megjavítása, ezt kell vállalnunk, és ez természetesen nem lesz valamiféle könnyű munka. Szóba kerültek az irányítás kérdései is. E tekintetben mindenekelőtt azt kell kiemelni, hogy a nevelő testület önállóságát kívánjuk erősíteni, és ehhez tartozik az is, amelyiket lehet, hogy — rövidsége miatt —, nem nagyon világosan adtam elő, de a tézisekben tisztábban szerepel, hogy tudniillik az igazgatók pályázat útján nyerik el állásukat. A pályázat során a nevelő testületek titkos szavazás útján mondják el. Erről van szó, nem másról. Az irányítással összefüggésben, szólni kívánok a tanácsi irányításról is. Először is szeretném az elismerésemet elmondani, a minisztérium elismerését kifejezni ezért a nagy segítségért, gondért, felelősségért, amellyel a tanácsok az iskolaügyet kezelik. Szeretném hangsúlyozni, nem a bizalmatlanság áll amögött az elképzelés mögött, hogy a megyei pedagógiai intézeteknek a tartalmi irányítását közösen végezzük. A megyei pedagógiai intézetek felügyeletét továbbra is a megyei tanácsok illetékes osztálya végzi. A Művelődési Minisztérium nem kíván közvetlenül beavatkozni az intézetek tevékenységébe. De nem lehet egyetérteni egy olyan analógiás gondolkodással, amelyik az ipar példáját akarja átvinni erre a területre. Nem arról van szó, hogy valamiféle centralizálást akarunk érvényesíteni, sokkal inkább arról, hogy ezen az úton, a megyei pedagógiai intézeteknek ilyen módon történő irányításával a központi szakmai, módszertani, egyszóval tartalmi célkitűzéseket próbáljuk jobban érvényesíteni. Végül is a Művelődési Minisztérium a felelős az összes dokumentumért, a tantervekért, a tankönyvekért, az óratervekért. Azt, hogy ezek hogyan érvényesülnek, hogyan jelentkeznek a különböző megyékben, azt gondolom, nem egyedül megyei feladat megvizsgálni, hanem feladata a Művelődési Minisztériumnak is. Ha ehhez nincsen semmiféle eszköze, hanem csak különböző kiszállásokkal, szúrópróbákkal próbálja az ilyenfajta munkát végezni, az sokkal rosszabb módszer, mintha a megyei pedagógiai intézetekkel szerves kapcsolat alakul ki. Szerepelt a hozzászólásokban az idegen nyelv oktatásának a kérdése. Ezzel kapcsolatban azt kívánom elmondani, hogy az e tárgyban született határozatnak a megvalósítása meglehetősen nagy nehézségekbe ütközik. Ezek a nehézségek összefüggenek egyrészt a pedagógusellátással, másrészt azzal, hogy az idegen nyelvi oktatásnak az időtartama — különösen a fakultatív jellegű oktatás —, meglehetősen rövid, továbbá végül azokkal a módszerekkel is, amelyeket e tekintetben alkalmazunk. Az idegennyelv-oktatás kérdéséről hozott kormányhatározat végrehajtásáról beszámolót kell készítenünk. Kérem, a képviselő elvtársakat, hogy kísérjék figyelemmel azokat a javaslatokat, amelyeket e tárgyban tenni fogunk a tevékenység megjavítása érdekében. Sok szó esett a túlterhelésről is. Van túlterhelés és arra számítunk, hogy már ebben az esztendőben változtassunk az óraterveken, hogy fokozatosan 1987-ig új tanterveket és tankönyveket dolgozzunk ki, ahol ez szükséges, vagy legalábbis korrekciókat hajtsunk végre. Nem kívánunk egyik évről a másikra azonnal változtatásokat végrehajtani, hiszen itt is többször felmerült az igény, hogy legyen valamilyen stabilitás, ez megkívánja, hogy inkább különböző más módszerekkel hívjuk fel a figyelmet a hiányosságok és a korrekciók szükségességére. Egyébként a tanterveket, tankönyveket felülbíráltattuk, többek között a gyakorlati pedagógusokkal is, és ennek alapján kerül sor a korrekciókra. Van egy dilemma az egész oktatásban : a minőség-mennyiség összefüggésének kérdése. Azt hiszem, hogy a szocialista oktatásügy nem mondhat le arról, hogy a nagy tömegek műveltségi szintjén emelje, hogy a kultúrát mindenkihez igyekezzék eljuttatni. Ugyanakkor a tehetségesre, a kiválóságra is figyelemmel kell lennünk, megteremtve a lehetőséget a tehetségesek fejlesztéséhez. E tekintetben különösen fontos a kollégiumi mozgalom támogatása, amely lehetővé teszi a kiválasztást úgy is, hogy egy közösségi környezetben történik ez a kiválasztás. A magyar kollégiumi hagyományok olyanok, hogy joggal hivatkozhatunk tapasztalataikra, és érdemes ezeket a tapasztalatokat felhasználni. A felsőoktatással kapcsolatban mindössze két témát említenék. Az egyik a felvételi létszám kérdése, és ezzel együtt tulajdonképpen az értelmiségi képzés mennyiségi problémái. E tekintetben közismert, itt is elhangzott, hogy az egyetemi hallgatók létszámát tekintve, Magyarország nem foglal el előkelő .helyet, sőt egy bizonyos ellentmondás van a hallgatói létszám és a diplomások száma között. Ezt előadásomban is mondtam, szükségesnek látszik annak megvizsgálása, hogy bizonyos szakmákban emeljük a beiskolázási létszámot, tekintetbe véve természetesen a munkaerő-szükségletet, amelyről egyébként feltételezzük — a tervezés feltételezése az, hogy kétezer táján a jelenleginél több, nagyobb értelmiségire, diplomásra lesz szükség, mint amennyi most van. Sok javaslat hangzott el és ez a második kérdés, azzal kapcsolatban, hogy az intézményhálózatot, hogyan bővítsük. Bár a vitában mindenki, aki ilyen javaslatot tett, mindig azzal kezdte, hogy teljesen egyetértett azzal, hogy szétaprózott az intézményhálózat, mégis egy újabb intézmény létesítésére tettek javaslatot. Az intézményhálózat fejlesztési tervét később dolgozzuk ki, tekintetbe véve egyrészt a szétaprózottságot, de másrészt a túlcentralizáltságot is, amely jelentkezik ebben a tekintetben, mert vannak olyan főiskoláink is, amelyeknek létszáma hali