Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-26

1743 Az Országgyűlés 26. ülése, 1984. április 12-én, csütörtökön 1744 ö szorgalmasan járt iskolába, én viszont nem tudtam elvégezni azt a tanfolyamot, melynek címe az volt: Matematikát tanul a gyerek. így tudományom a matekleckében a kis csomag, nagy csomag — szóval a csomagolástechnika — legelején csődöt mondott. Megtépázott anyai tekintélyemet némileg sikerült helyreállítani, amikor kiderült, hogy más módszerekkel ugyan, de összeadni, kivonni én is tudok; az pedig már kifejezett sikerélménnyel töltött el, hogy a szorzótáblát jobban tudtam, sőt, nekem kellett azt megtanítani. Szülőtársaimmal együtt tulajdonképpen sikerrel túljutottunk az első nehézségeken, a ragasztásokon, a kivágásokon. De hasonlóan rossz manualitású sorstársaimmal együtt gyermekeink méltán kerültek — úgymond — hátrányos helyzetbe, amikor ejtőernyőt, tutajt, alumíniumhuzalból kapcsokat kellett csinálni a gyerekeknek. Akkoriban jól nevelt szülőként — mert a gyerek előtt sose szidom a pedagógust — csak ! úgy magamban azon gondolkodtam, hogy talántalán több hasznot jelentene a gyerekeknek, ha néhány egyszerűbb háztartási szerelést, vagy főzni, varrni tanulnának meg technikaórán. Természetesen nem azért kértem szót, hogy a saját gyermekem nevelése során szerzett tapasztalataimat tárjam a Tisztelt Országgyűlés elé, és nem is dicsekedni akarok olyan szép eredményekkel, hogy megyénkben 1970—80 között a felnőtt lakosság körében 39,2 százalékról 18,7 százalékra csökkent a nyolc általános végzettséggel nem rendelkezők aránya, 21,2 százalékról 37,3 százalékra emelkedett a befejezett középiskolai végzettségűek száma, megközelítően kétszeresére nőtt a felsőfokon iskolázottak száma. Az V. és a VI. ötéves terv során 180 iskolai tanteremmel bővült megyénk oktatási hálózata, részben állami beruházásból, részben társadalmi munkából és a vállalatok segítségével, és csaknem általánossá vált az egyműszakos oktatás. Szocialista népgazdaságunk az egyre nehezebbé váló gazdasági nehézségek ellenére is két területen változatlan prioritást biztosított: az egészségügyi és a közoktatási alapellátás területén. Van azonban egy terület, mely mindkét oldalról a fejlesztés perifériájára került. Itt is gyerekekről van szó, szerencsére nem milliós gyermeklétszámról, oktatásról, az átlagosnál sokkal nehezebb körülmények között és betegekről: szellemi fogyatékos, mozgássérült beteg gyermekek gyógypedagógiai, logopédiai, mozgásrehabilitációs és psycho-pedagógiai foglalkoztatásáról. A civilizált társadalmak a taigetosi módszereken szerencsére már régen túljutottak. Szocialista társadalmunk humanizmusa pedig különösen nem kerülheti ki ezt a súlyos problémát. Egy család számára a legnagyobb öröm egészséges kisgyermek születése, és ha a sors, a természet súlyos fintora következtében beteg gyermek jött világra és az orvostudomány segítségével életben maradt, kötelességünk ezt az életet nem pusztán biológiai fogalommá, hanem minél emberibbé, elviselhetőbbé tenni, kötelességünk mindent megtenni, hogy a beteg gyermekek képességüknek megfelelően iskolázhatok legyenek, valamilyen tisztességes megélhetést, esetleg szakmát adjunk a kezükbe, hogy ne váljanak önmaguk, családjuk és a társadalom számára felesleges, terhes egyénekké. Azok előtt a képviselőtársaim előtt, akik számokkal, milliárdos beruházásokkal, aszálykárokkal satöbbi foglalkoznak, talán bagatell dolognak tűnik, hogy néhány tucat, legfeljebb néhány száz megszállott ember életének értelmét az adja, hogy a kis súllyal született, fogyatékos Józsika, a kisegítő iskolát el tudja végezni, vagy a szorongó, dadogós Ferike ne legyen a lányok nevetésének céltáblája és dadogás nélkül tudjon majd udvarolni. De annak az agybeteg gyermeknek betegsége a legnagyobb probléma, amely fennmarad tartósan és az egész család sorsára kihat. Az előttünk fekvő előterjesztés anyaga szerint jelenleg csaknem 50 ezer sérült gyermek van. Ez csaknem ugyanennyi családot, még egyszer ennyi elkeseredett, gyermeke sorsáért aggódó szülőt jelent. A tervezet szerint a következő években csökken a gyógypedagógiai oktatásra szoruló gyermekek száma, bár így lenne! Gondolom, hogy az előterjesztés a gyermeklétszám csökkenésével számol. Ezzel azonban a koraszülés és megbetegedés, mely fogyatékossághoz vezet, nem feltétlenül párhuzamos jelenségek. Nem vezettem statisztikát arról, hogy egy-egy család sorsa hogyan alakult a beteg gyermek megszületése után, de több éves idegorvosi tevékenységem során állíthatom, hogy ezek a családok ritkábban mernek vállalkozni újabb gyermek világrahozatalára, a család anyagi helyzete a meghosszabbított GYES és a családi pótlék ellenére rosszabb, mint más hasonló nagyságrendű családoké. A házaspárok egyik tagja gyakran kilép a szoros családi kötelékből és a másik szülőfélre, általában az anyára marad a beteg gyermek további ellátása, gondja, ideje. Jelenleg évente körülbelül 120 hallgató végez a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai és Tanárképző Főiskolán. Sok ez vagy kevés? Ha a részükre meghirdetett, szorosan vett szakmai jellegű állásokat tekintjük, mely ennek körülbelül egynegyede, akkor sok. Ha a feladatokat nézzük, akkor kevés. A végzős ott helyezkedik el, ahol tud, ahová ismeretsége, kapcsolata van. Ki a szakma közelében, ki távolabb. Meggyőződésem, hogy az a fiatal gyógypedagógus, aki a végzés után nem marad ezen a nagyon nehéz pályán, később már nem fog visszatérni, hiszen máshol könynyebb psychés és fizikai terheléssel is el tud helyezkedni. Tartozom az igazságnak azonban azzal, hogy Fejér megyében a meghirdetett gyógypedagógiai állásokat az elmúlt évben nem sikerült betölteni, vagy nem maradnak a pályán, talán máshol helyezkedtek el? Nem tudom pontosan, hogy mennyi az ideális, egy tanárra eső gyermeklétszám. Pedagógus barátaim szerint maximálisan 30 gyermekre lehet megfelelően koncentrálni. És hol van 30 gyermekkel működő osztály? És ez a 30 gyermek sem azonos szellemi képességű, azonos tanulási kultúrájú, nevelhetésű és magatartású. Gyógypedagógiai osztályban a maximum a 15 gyermek. És ezeknél a gyermekeknél a szellemi képesség sokkal nagyobb szóródást mutat, sokkal kisebb a koncentráló képes-