Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-26

1697 Az Országgyűlés 26. ülése, 1984. április 12-én, csütörtökön 1698 1. A tudományos technikai haladás és a gazdasági, társadalmi fejlődés nálunk is megköveteli, hogy az oktatás tartalmát tovább fejleszszük, illetve módosítsuk. Ennek értelmében arra törekszünk, hogy az általános műveltség szerepét az egész oktatási rendszeren belül egyetemlegesen növeljük; hogy széles alapú, több foglalkozási ágban is használható szakmai ismereteket, úgynevezett szakmai alapképzést adjunk; hogy a nivelláló jellegű oktató-nevelő munka helyett az egyéni adottságok és képességek differenciáltabb fejlesztésére, a különböző jellegű tehetségek felkarolására, gondozására, kiemelésére törekedjünk; hogy módosítsuk az oktató-nevelő intézmények egyoldalúan intellektuális irányultságát, s nagyobb jelentőséget tulajdonítsunk az egyéb készségek fejlesztésének: hogy a specializációt jobban kössük a termelő, gazdálkodó szervezetek munkájához és a gyorsan változó, konkrét munkaköri követelményekhez ; hogy nagyobb teret adjunk a testnevelésnek és a sportnak; hogy növeljük a közösségi kulturális élet intézményen belüli lehetőségeit; s hogy végül mindezzel megalapozzuk a szocialista nevelő iskolát, amely sokoldalúan járulhat hozzá a személyiség formálásához. A közeljövő feladata, hogy ezeknek az elveknek megfelelően elvégezzük az 1978 óta bevezetett tantervek és tankönyvek korrekcióját, csökkentve a tanulók felesleges túlterhelését. Ugyanakkor gondoskodnunk kell arról, hogy a következő években a tudományos kutatás és az iskolai kísérletek segítségével olyan ismeretanyagot munkáljunk ki, amely megfelel az ezredfordulóra várható, akkor korszerű műveltségi, szakképzettségi és nevelési követelményeknek. 2. A fejlesztésben elsőbbséget az általános iskolának kell biztosítanunk. Nemcsak azért, mert ez adja át a mindenki számára kötelező és elérhető alapműveltséget, hanem azért is,- mert munkájának javítása nélkül a közép- és felsőfokú oktatás fejlesztése sem lehetséges. Ezért van szükség arra, hogy az általános iskola tárgyi és személyi feltételeit teljesebb körű és minőségileg magasabb színvonalon teremtsük meg. Az általános iskolán belül arra kell törekednünk, hogy az az életkori sajátosságoknak megfelelőbben tagozódjék. A felső osztályokban a törzsanyag mellett meg kell szerveznünk a fakultatív tárgyak tanítását, az egyéni képességek fejlesztése és a pályaorientáció javítása érdekében. 3. A szakmai társadalmi viták tapasztalatai alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a középfokon magát a kialakult szerkezetet belátható ideig nem szükséges átalakítani. Tehát meg kell tartani a gimnázium, szakközépiskola, szakmunkásképzés rendszerét. De egyes iskolatípusokon belül lényeges változtatásokat kell végrehajtanunk. A gimnáziumot képessé kell tennünk mind a felsőoktatásra való jobb felkészítésre, mind pedig arra — és ez új —, hogy a tovább nem tanuló fiatalok számára megfelelő lehetőséget adjon a munkamegosztásba való bekapcsolódásra. A szakközépiskolát alkalmassá kell tenni a széles alapú szakmai képzésre, de a felsőfokú továbbtanulást ösztönző felkészítő tevékenységre is. Ehhez alapvető társadalmi érdekek is fűződnek, hiszen a fizikai dolgozók gyermekeinek többsége a szakközépiskoláiban tanul. A társadalmi mobilitás érdekében is biztosítani kell, hogy ez az iskolatípus a továbbtanulást az eddiginél hatékonyabban segítse. Ezt szolgálja a közismereti tárgyak oktatásának bővítése is a szakközépiskola első két osztályában. Ügy véljük, hogy a középfokú oktatásnak szerepet kell vállalnia a gazdaság technikusszükségletének kielégítésében is. Ennek megfelelően a Minisztertanács határozata alapján, a következő években a szakközépiskola keretei között megvalósul a nappali tagozatú és az esti és levelező technikusképzés. A szakmunkásképző iskolát közelíteni szeretnénk a szakközépiskolához, az elméletigényes szakmákat az utóbbi keretei között kívánjuk elhelyezni. 4. Külön kívánok szólni az iskolai szakképzés és a gazdaság együttműködésének fejlesztéséről. Ismeretes, hogy a hatvanas években a hároméves szakmunkásképző iskolákat a középfokú oktatás rendszerébe illesztettük. Ezáltal is emelni kívántuk az oktatás színvonalát, s ez helyes törekvés volt. E képzési forma keretei között azonban a szakmai gyakorlat oktatása szempontjából jelentős feladat hárul az üzemeikre, amelyek a szakmunkástanulók mintegy 80 százalékának gyakorlati oktatását végzik. Egyre sürgetőbben jelentkezik az az igény, hogy a nagyvállalatok jobban kapcsolódjanak be a gyakorlati képzés szervezésébe és irányításába. A múlt években a Ganz-MÁVAG Mozdony-, Vagon- és Gépgyárban, a Magyar Hajó- és Darugyárban indultak kísérleteik, amelyek igazolják annak a törekvésnek a helyességét, hogy a szakmunkásképző iskola az első két évben a közismereti oktatást és a szakmai alapképzést végezze, a befejező szakaszban pedig a gyakorlati képzés a vállalatok hatáskörébe kerüljön. Javasoljuk, hogy a nagyvállalatok — ott, ahol erre a feltételek megértek — maguk is létesítsenek szakmunkásképző iskolát. Szándékunk az is, hogy a szakközépiskola és a gimnázium gyakorlati képzése jobban kapcsolódjék a munkahelyekhez, a technikusképzés utolsó évében az oktatás a vállalatoknál folyjék. A tapasztalat azt mutatja, hogy magában az állami oktatási rendszerben a konkrét munkakörökre való képzés nem valósítható meg, vagy nem valósítható meg teljes értékűen. Az iskola akkor járulhat hozzá valóban korszerű módon a gazdaság fejlesztéséhez, ha a fiatalokat képessé teszá arra, hogy megfelelő általános műveltség és széles körű szakmai képzettség birtokában az új feltételekhez, alkalmazkodjanak, szakmaváltás, átképzés vagy továbbképzés formájában. A gyakorlati képzést viszont eredményesebben lehet végezni az üzemekiben. Ez a munkamegosztás természetesen szorosabb t együttműködést kíván meg az iskolák és a gazdasági egységek között, s ennek tartalmi-módszertani, anyagi és személyi feltételeit közösen kell kidolgoznunk és biztosítanunk. 5. Á fejlesztési program megvalósításának kulcskérdése, hogy lesz-e elegendő számú és