Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-19

1213 Az országgyűlés 19. ülése, 1983. március 24-én, csütörtökön 1214 gélre ellopták a gépkocsim kerekeit, vagy amikor a lányom kétségbeesetten felhívott, hogy ellopták az autóját. Ezek a társadalomellenes magatartások, ezek a bűncselekmények megtorlást követelnek és a társadalom szervezett védekezését igénylik. Ezért kell mindent megtennünk azért, hogy ellenérzést váltsunk ki a társadalomból a bűnözés minden fajtájával szemben. Tisztelt Országgyűlés! A parlament nyilvánossága is alkalmat ad arra, hogy a közvélemény segítségét kérjük a bűncselekmények megelőzéséhez és a felderített bűncselekmények igazságos elbírálásához. A legfőbb ügyész elvtárs az irányítás minden eszközét felhasználja többek között ahhoz, hogy az ismeretlen elkövetőket a bűnüldöző szervek megtalálják, felderítsék. Mégis, mint a beszámolóból hallottuk, sok az ismeretlenül maradt tolvaj, pedig higgyék el, képviselőtársaim, hogy a nyomozást irányítók, a nyomozó rendőr elvtársaink szívós munkával, soksok időráfordítással, a bulldog szívósságával sokszor a kimerülésig dolgoznak az elkövetett bűncselekmények felderítésén. Egyetlen, a legkisebb bűncselekmény feljelentéséhez sem állnak úgy hozzá a nyomozóink, hogy azt félretehetik, nem tudják kinyomozni. Az irányítók minden ügyben szigorú követelményeket támasztanak, s ahol csak lehet, azonnal a forró nyomon követik az elkövetőt. Egy egész friss, legfőbb ügyészségi elemzés van a birtokunkban, amelynek eredményeként a legfőbb ügyész elvtárs rámutat arra, hogy okosabb, racionálisabb, célratörőbb munkával, hogyan lehet javítani a felderítés arányát. Ha nemcsak erővel, de okosabban is dolgozunk, lehet a mai arányon javítani, esetleg meg is lehet fordítani ezt az arányt. Ami a felderítés legfőbb jellemzőjét illeti, elégedettek lehetünk a felderítésünkkel, mert szinte minden nagyobb bűncselekményt — ha kell —, igen nagy erő koncentrálásával, de felderítenek. Különösen ilyenkor, amikor nagyobb bűncselekményeket üldözünk, természetesen kevesebb erő marad a kisebbekre, és világosan kell látni, hogy a bűnüldöző apparátus a maximális teljesítőképességével is csak egy meghatározott mennyiség felderítésére képes. Mit lehet akkor tenni? Kérjük az Országgyűlést vagy a kormányt, hogy emeljük fel a rendőri létszámot? Azt hiszem, ez nem járható út. Akkor pedig bele kell nyugodnunk abba, hogy az elkövetett bűncselekmények egy része felderítetlenül marad? Ezt sem kell tenni. Sok ezer bűncselekményt azért követnek el, mert a vagyontárgyak tulajdonosai vagy kezelői nem fordítanak elég gondot a tulajdonuk védelmére. Sokszor elképesztő a könnyelműség. Az elkövetett bűncselekmények száma meggyőződésem szerint, nagyon jelentősen csökkenthető, ha a tulajdonosok vagy a kezelők az eddiginél célratörőbben vigyáznak vagyontárgyaikra. A társadalmi tulajdon fokozott védelmét illetően egy átfogó felügyeleti ellenőrzéssel meg kellene vizsgálni, hogy a Minisztertanács és a KB Titkárság 1976. évi közös határozata a társadalmi tulajdon szervezettebb védelmére hat-e még, az időmúlás nem feledtette-e el? Az állampolgárok tulajdona fokozottabb védelménél pedig egész egyszerű megelőzési dolgokról van szó. Ilyenekről; hogy nem kell csábító értéket hagyni az utcán parkoló autóban, fel kell szerelni a gépkocsikat a feltörés ellen riasztókészülékkel, jól zárható tanksapkákat kell szerelni a benzintankokra, biztonsági lakattal kell ellátni a lakásokat, nem kell télen nagy értéket hagyni a nyaralókban, a nagyobb összegű pénzt, amely nem kell a mindennapi életvitelhez, nem a rakodószekrényben az ágyneműk között vagy a konyhakredencben a levesestálban kell tartani, hanem hozzá kell szokni, hogy a nélkülözhető pénzt takarékban kell elhelyezni. Az sem ártana, ha a találékony gépkocsitulajdonosok a gépkocsijaikon valahol olyan rejtett jelet helyeznének el, hogy ha ellopják és körözzük, különös ismertetőjel alapján lehetne azokat keresni. Van a mi népünk olyan leleményes, hogy ha gondol arra, hogy meg kell védeni jobban a tulajdonát, a védelem számtalan módját fogja kitalálni. Természetesen állami szinten is segíteni kell a megelőzést. Ezért tisztelettel javaslom a belkereskedelmi miniszter elvtársnak, hogy fontolják meg, nem lehetne-e az új gépkocsikat riasztóberendezéssel felszerelve forgalomba hozni? Az építésügyi miniszter elvtársnak; hogy nem lehet-e az új lakásokat eleve biztonságosabb zárral felszerelve átadni? Nem lehetne-e a biztonsági berendezések nagyobb arányú gyártását megszervezni? Tisztelt Országgyűlés! A parlament nyilvánosságán keresztül megelőző szemléletű együttműködésre kérem az állampolgárainkat. Segítsük elő, hogy váljék közhellyé az a szabály, hogy a meglevő vagyonára mindenkinek magának kell vigyáznia, mégpedig céltudatosan. E felfogás gyakorlattá válása nélkül csak a közbiztonsági szervek nem tudják garantálni a mainál nagyobb vagyonbiztonságot, minden elveszett jószág megkerítését, minden ismeretlen tettes felderítését. Következetesebb őrzéssel jelentősen, akár 25—30 százalékkal is csökkenthetjük a temérdek kisebb bűncselekményt, a megmaradó elkövetéssel pedig eredményesen fog megbirkózni a bűnüldözés. Tisztelt Országgyűlés! A közvélemény segítségét kell kérnünk e helyről is a tanúzási és a szakértői fegyelem javításához is. Még soha, a bűnüldözési kérdés kapcsán nem foglalkoztunk ezzel a kérdéssel, pedig ez is olyan emberi tevékenység, amelybe hiba csúszhat be, amelynek társadalmi hatása van. Különösen a gazdálkodás területén elkövetett bűncselekmények felderítéséhez és a bűnösség megállapításához csaknem minden ügyben szakértőt kell igénybe venni. A szakértő véleménye persze, nem ítélet, hanem bizonyíték, de nagyon sokszor meghatározó erejű bizonyíték. Tehát igen nagy a szakértő felelőssége, amikor állásfoglalását kialakítja és az igazságszolgáltatás rendelkezésére bocsátja. Ha a szakértő véleménye nem elég alapos, és ez a nem alapos szakvélemény nem támaszt kételyt a bűnüldözőben vagy a bíróban, ezért arra tényállást alapoz, eredményeként alaptalan vád, vagy alaptalan marasztaló ítélet születik. Ez a veszély főleg a vádszakban fenyeget. Mindenki tudna a maga környezetéből olyan nagyobb bűnügyet felhozni, amely nagy ügyként, milliós károkkal