Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-19

1213 Az országgyűlés 19. ülése, 1983. március 24-én, csütörtökön 1214 gélre ellopták a gépkocsim kerekeit, vagy ami­kor a lányom kétségbeesetten felhívott, hogy el­lopták az autóját. Ezek a társadalomellenes ma­gatartások, ezek a bűncselekmények megtorlást követelnek és a társadalom szervezett védekezé­sét igénylik. Ezért kell mindent megtennünk azért, hogy ellenérzést váltsunk ki a társadalom­ból a bűnözés minden fajtájával szemben. Tisztelt Országgyűlés! A parlament nyilvá­nossága is alkalmat ad arra, hogy a közvélemény segítségét kérjük a bűncselekmények megelőzé­séhez és a felderített bűncselekmények igazsá­gos elbírálásához. A legfőbb ügyész elvtárs az irányítás minden eszközét felhasználja többek között ahhoz, hogy az ismeretlen elkövetőket a bűnüldöző szervek megtalálják, felderítsék. Még­is, mint a beszámolóból hallottuk, sok az isme­retlenül maradt tolvaj, pedig higgyék el, képvi­selőtársaim, hogy a nyomozást irányítók, a nyo­mozó rendőr elvtársaink szívós munkával, sok­sok időráfordítással, a bulldog szívósságával sok­szor a kimerülésig dolgoznak az elkövetett bűn­cselekmények felderítésén. Egyetlen, a legkisebb bűncselekmény felje­lentéséhez sem állnak úgy hozzá a nyomozóink, hogy azt félretehetik, nem tudják kinyomozni. Az irányítók minden ügyben szigorú követelmé­nyeket támasztanak, s ahol csak lehet, azonnal a forró nyomon követik az elkövetőt. Egy egész friss, legfőbb ügyészségi elemzés van a birtokunkban, amelynek eredményeként a legfőbb ügyész elvtárs rámutat arra, hogy oko­sabb, racionálisabb, célratörőbb munkával, ho­gyan lehet javítani a felderítés arányát. Ha nem­csak erővel, de okosabban is dolgozunk, lehet a mai arányon javítani, esetleg meg is lehet for­dítani ezt az arányt. Ami a felderítés legfőbb jellemzőjét illeti, elégedettek lehetünk a felderí­tésünkkel, mert szinte minden nagyobb bűncse­lekményt — ha kell —, igen nagy erő koncent­rálásával, de felderítenek. Különösen ilyenkor, amikor nagyobb bűn­cselekményeket üldözünk, természetesen keve­sebb erő marad a kisebbekre, és világosan kell látni, hogy a bűnüldöző apparátus a maximális teljesítőképességével is csak egy meghatározott mennyiség felderítésére képes. Mit lehet akkor tenni? Kérjük az Országgyűlést vagy a kor­mányt, hogy emeljük fel a rendőri létszámot? Azt hiszem, ez nem járható út. Akkor pedig be­le kell nyugodnunk abba, hogy az elkövetett bűncselekmények egy része felderítetlenül ma­rad? Ezt sem kell tenni. Sok ezer bűncselekményt azért követnek el, mert a vagyontárgyak tulajdonosai vagy kezelői nem fordítanak elég gondot a tulajdonuk védel­mére. Sokszor elképesztő a könnyelműség. Az el­követett bűncselekmények száma meggyőződé­sem szerint, nagyon jelentősen csökkenthető, ha a tulajdonosok vagy a kezelők az eddiginél cél­ratörőbben vigyáznak vagyontárgyaikra. A társadalmi tulajdon fokozott védelmét il­letően egy átfogó felügyeleti ellenőrzéssel meg kellene vizsgálni, hogy a Minisztertanács és a KB Titkárság 1976. évi közös határozata a társa­dalmi tulajdon szervezettebb védelmére hat-e még, az időmúlás nem feledtette-e el? Az állam­polgárok tulajdona fokozottabb védelménél pe­dig egész egyszerű megelőzési dolgokról van szó. Ilyenekről; hogy nem kell csábító értéket hagyni az utcán parkoló autóban, fel kell szerelni a gép­kocsikat a feltörés ellen riasztókészülékkel, jól zárható tanksapkákat kell szerelni a benzintan­kokra, biztonsági lakattal kell ellátni a lakáso­kat, nem kell télen nagy értéket hagyni a nyara­lókban, a nagyobb összegű pénzt, amely nem kell a mindennapi életvitelhez, nem a rakodószek­rényben az ágyneműk között vagy a konyhakre­dencben a levesestálban kell tartani, hanem hoz­zá kell szokni, hogy a nélkülözhető pénzt taka­rékban kell elhelyezni. Az sem ártana, ha a talá­lékony gépkocsitulajdonosok a gépkocsijaikon valahol olyan rejtett jelet helyeznének el, hogy ha ellopják és körözzük, különös ismertetőjel alapján lehetne azokat keresni. Van a mi népünk olyan leleményes, hogy ha gondol arra, hogy meg kell védeni jobban a tulajdonát, a védelem számtalan módját fogja kitalálni. Természetesen állami szinten is segíteni kell a megelőzést. Ezért tisztelettel javaslom a belkereskedelmi miniszter elvtársnak, hogy fontolják meg, nem lehetne-e az új gépkocsikat riasztóberendezéssel felszerelve forgalomba hozni? Az építésügyi mi­niszter elvtársnak; hogy nem lehet-e az új la­kásokat eleve biztonságosabb zárral felszerelve átadni? Nem lehetne-e a biztonsági berendezések nagyobb arányú gyártását megszervezni? Tisztelt Országgyűlés! A parlament nyilvá­nosságán keresztül megelőző szemléletű együtt­működésre kérem az állampolgárainkat. Segít­sük elő, hogy váljék közhellyé az a szabály, hogy a meglevő vagyonára mindenkinek magának kell vigyáznia, mégpedig céltudatosan. E felfogás gyakorlattá válása nélkül csak a közbiztonsági szervek nem tudják garantálni a mainál nagyobb vagyonbiztonságot, minden elveszett jószág meg­kerítését, minden ismeretlen tettes felderítését. Következetesebb őrzéssel jelentősen, akár 25—30 százalékkal is csökkenthetjük a temérdek kisebb bűncselekményt, a megmaradó elkövetés­sel pedig eredményesen fog megbirkózni a bűn­üldözés. Tisztelt Országgyűlés! A közvélemény segít­ségét kell kérnünk e helyről is a tanúzási és a szakértői fegyelem javításához is. Még soha, a bűnüldözési kérdés kapcsán nem foglalkoztunk ezzel a kérdéssel, pedig ez is olyan emberi tevé­kenység, amelybe hiba csúszhat be, amelynek társadalmi hatása van. Különösen a gazdálkodás területén elkövetett bűncselekmények felderíté­séhez és a bűnösség megállapításához csaknem minden ügyben szakértőt kell igénybe venni. A szakértő véleménye persze, nem ítélet, hanem bizonyíték, de nagyon sokszor meghatározó ere­jű bizonyíték. Tehát igen nagy a szakértő fele­lőssége, amikor állásfoglalását kialakítja és az igazságszolgáltatás rendelkezésére bocsátja. Ha a szakértő véleménye nem elég alapos, és ez a nem alapos szakvélemény nem támaszt kételyt a bűn­üldözőben vagy a bíróban, ezért arra tényállást alapoz, eredményeként alaptalan vád, vagy alap­talan marasztaló ítélet születik. Ez a veszély fő­leg a vádszakban fenyeget. Mindenki tudna a maga környezetéből olyan nagyobb bűnügyet felhozni, amely nagy ügyként, milliós károkkal

Next

/
Thumbnails
Contents