Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.
Ülésnapok - 1980-24
157Ô Az Országgyűlés 24. ülése, 191 mi vitákban, s megfogalmazódott a Hazafias Népfront Országos Tanácsának a párt Központi Bizottságához eljuttatott állásfoglalásában is. Tisztelt Képviselő Elvtársak! A politikai intézményrendszer fejlesztésében továbbra is fontos feladatunknak tartjuk az alapvető és jól bevált elveink következetes érvényesítését, a meglevő keretek még tartalmasabb kitöltését. Ugyanakkor számolva az új igényekkel, kezdeményezzük a szükséges változtatásokat is. A hatályban levő választási törvény alapvető rendelkezései eredményesen szolgálják szocialista céljainkat. Ennélfogva a mostani törvényjavaslat is tartalmazza mindazokat az elveket, amelyek létjogosultságát az élet, a gyakorlat igazolta. Ezeket a jövőben is megőrizzük. Közülük kiemelem a választások népfrontjellegét, az egyéni választókerületi rendszert, mint alapvető formát, és az állampolgárok közvetlen jelölési és választási jogát. Ugyanakkor a tapasztalatok alapján arra jutottunk: megértek a feltételei annak, hogy továbbfejlesszük a képviselők és a tanácstagok választásának rendjét, növeljük az állampolgárok tevőleges részvételét a választások legfontosabb aktusaiban. A törvényjavaslat tehát nem tartalmaz gyökeres változtatásokat, hanem a folytonosság és folyamatosság alapján áll. Az előterjesztett javaslatok egyenként és összességükben mégis jelentősek. A továbbiakban ezekről szólok röviden. Az új javaslatok közül kiemelem a kettős vagy többes jelölés általánossá tételét, a jelenlegi, eshetőleges lehetőséggel szemben. Ezt főleg az indokolja, hogy míg az utóbbi évtizedben társadalmunk sok területén tovább fejlődtek a szocialista demokrácia intézményei és tartalmi vonásai, addig a választások sok helyütt leszűkültek a szavazás mozzanatára, a voks leadására. A szavazásnak természetesen önmagának is megvan a társadalmi jelentősége, mivel az állampolgárok szavazataikkal egyúttal a politikáról is véleményt mondanak. Az állampolgárok számára azonban az általánosan elfogadott politika érvényesülésén túl az sem közömbös, hogy a politikát kik alakítják, képviselik, valósítják meg. A többes jelölés általánossá tétele tehát, a személyes bizalomnyilvánítás lehetőségét gyakorlatilag kiteljesíti, intézményesen garantálja. Az állampolgároknak így módjukban áll azokat bejuttatni a választott testületekbe, akik iránt leginkább bizalmuk van, akiknek a személyében biztosítottnak látják az országos és a helyi ügyek jó intézését, a kisebb-nagyobb közösségek érdekeinek legjobb képviseletét. Éppen ezért növekszik annak jelentősége, hogy a választók jól megismerhessék a jelölteket, figyelemmel kísérhessék tevékenységüket, és ezzel együtt fokozódik az iránt is az igény, hogy a jelöltek is jól megismerjék választókerületüket. Ez a valódi értelme a kettős, illetve a többes jelölés általánossá tételének. Megjegyzem, hogy több szocialista országban is hasonló gyakorlat érvényesül. A kettős, illetve többes jelölés általánossá tétele az eddigi helyzettel szemben azt igényli, hogy igazítsunk a szemléletünkön is. Nem lehet egyetérteni például azzal a nézettel, amely sze3. december 22-én, csütörtökön 1580 rint, úgymond „nincs a lakosságnak igénye" másik jelölt, illetve jelöltek állítására. Az eddigi idézőjelben mondom, „többjelöltes" választókerületekből származó tapasztalatok nem igazolják ezt a nézetet. Ellenségeink is tisztában vannak azzal, hogy a többes jelölés általánossá tétele előrelépés, de ők, saját szemszögükből ítélve, azt szeretnék, ha a két vagy több jelölt merőben más politikai irányzattal léphetne fel, és ilyen módon versenghetne a szavazatokért. Mi természetesen nem ilyen megoldásra gondolunk. A közel 40 esztendős szocialista fejlődésünk alapján számunkra ez elfogadhatatlan alternatíva. A törvényjavaslat kimondja, hogy a jelöltek a jelölés elfogadásával egyidejűleg kifejezik egyetértésüket a Hazafias Népfront választási programjával, amely egyben nemzeti összefogásunk programja is. Az azonban, hogy kiket fogadnak el jelöltnek, a választópolgárok szuverén állásfoglalásától függ, az pedig, hogy közülük kit juttatnak mandátumhoz, a szavazáskor titkos módon dől el. Hazánkban történelmileg úgy alakult a helyzet, hogy egypártrendszer körülményei között dolgozunk. Itt nincs és a jövőben sem lesz helye, terepe a szocializmusellenes fellépéseknek, mert dolgozó népünk politikai érettsége gátat vet minden ilyen törekvésnek. Tapasztalataink bizonyítják, hogy az új társadalom építése a nép egészének az ügye. A kommunisták és a pártonkívüliek, különböző világnézetű emberek, magyarok és nemzetiségiek erősödő nemzeti egységben, öszszefogva, együtt dolgoznak szocialista céljaink elérésén. Nemsokára 40 esztendeje lesz annak, hogy a fasizmus, a régi rend igájából felszabadulva kezünkbe vettük sorsunk alakítását, s a magunk számára építjük szocialista hazánkat. A kettős, illetve többes jelölések általánossá tételéből következik a pótképviselői és a póttanácstagi intézmény törvénybe foglalása. Meggyőződésünk, hogy ez a megoldás megkönnyíti a több jelölt indulását. A jelöltek számára biztosítja a kellő társadalmi megbecsülést abban az esetben is, ha nem a legtöbb szavazatot kapják. Egyenlő esélyek biztosítása esetén pedig a versengés nem tekinthető eleve eldöntöttnek. Ugyanakkor az egyes közösségeknek, népünknek nagy haszna származik abból, hogy általuk jelentősen gyarapszik a felelős, tettrekész közéleti emberek száma. Választási rendszerünk jelenleg az egyéni választókerületekre épül. Ezek megtartását az eddigi alapvetően jó tapasztalatokból kiindulva a törvényjavaslat a jövőre nézve is tartalmazza. Az egyéni választókerületi rendszer kizárólagossága azonban ellentmondásokat is hordoz magában. Ezeket hivatott feloldani a törvényjavaslat ama rendelkezése, amely meghatározott módon és mértékben előirányozza az országos képviselői lista rendszeresítését. Ügy vélem, nem kíván részletes indokolást — egyébként ma már erről több összefüggésben szó is volt —, hogy milyen fontos érdekek fűződnek ahhoz, hogy legfelsőbb államhatalmi, népképviseleti és törvényhozó testületünkben képviselőként helyet foglaljanak politikai és társadalmi életünk vezetői, szövetségi politikánk párI ton kívüli reprezentánsai, a kultúra, a tudomány,