Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-24

157Ô Az Országgyűlés 24. ülése, 191 mi vitákban, s megfogalmazódott a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának a párt Központi Bi­zottságához eljuttatott állásfoglalásában is. Tisztelt Képviselő Elvtársak! A politikai intézményrendszer fejlesztésében továbbra is fontos feladatunknak tartjuk az alapvető és jól bevált elveink következetes érvé­nyesítését, a meglevő keretek még tartalmasabb kitöltését. Ugyanakkor számolva az új igények­kel, kezdeményezzük a szükséges változtatáso­kat is. A hatályban levő választási törvény alapvető rendelkezései eredményesen szolgálják szocialista céljainkat. Ennélfogva a mostani törvényjavas­lat is tartalmazza mindazokat az elveket, ame­lyek létjogosultságát az élet, a gyakorlat igazolta. Ezeket a jövőben is megőrizzük. Közülük kiemelem a választások népfront­jellegét, az egyéni választókerületi rendszert, mint alapvető formát, és az állampolgárok köz­vetlen jelölési és választási jogát. Ugyanakkor a tapasztalatok alapján arra ju­tottunk: megértek a feltételei annak, hogy to­vábbfejlesszük a képviselők és a tanácstagok vá­lasztásának rendjét, növeljük az állampolgárok tevőleges részvételét a választások legfontosabb aktusaiban. A törvényjavaslat tehát nem tartal­maz gyökeres változtatásokat, hanem a foly­tonosság és folyamatosság alapján áll. Az előter­jesztett javaslatok egyenként és összességükben mégis jelentősek. A továbbiakban ezekről szólok röviden. Az új javaslatok közül kiemelem a kettős vagy többes jelölés általánossá tételét, a jelen­legi, eshetőleges lehetőséggel szemben. Ezt főleg az indokolja, hogy míg az utóbbi évtizedben társadalmunk sok területén tovább fejlődtek a szocialista demokrácia intézményei és tartalmi vonásai, addig a választások sok helyütt leszűkültek a szavazás mozzanatára, a voks le­adására. A szavazásnak természetesen önmagá­nak is megvan a társadalmi jelentősége, mivel az állampolgárok szavazataikkal egyúttal a politiká­ról is véleményt mondanak. Az állampolgárok számára azonban az általánosan elfogadott poli­tika érvényesülésén túl az sem közömbös, hogy a politikát kik alakítják, képviselik, valósítják meg. A többes jelölés általánossá tétele tehát, a személyes bizalomnyilvánítás lehetőségét gya­korlatilag kiteljesíti, intézményesen garantálja. Az állampolgároknak így módjukban áll azokat bejuttatni a választott testületekbe, akik iránt leginkább bizalmuk van, akiknek a személyében biztosítottnak látják az országos és a helyi ügyek jó intézését, a kisebb-nagyobb közösségek érde­keinek legjobb képviseletét. Éppen ezért növek­szik annak jelentősége, hogy a választók jól meg­ismerhessék a jelölteket, figyelemmel kísérhes­sék tevékenységüket, és ezzel együtt fokozódik az iránt is az igény, hogy a jelöltek is jól megis­merjék választókerületüket. Ez a valódi értelme a kettős, illetve a többes jelölés általánossá téte­lének. Megjegyzem, hogy több szocialista ország­ban is hasonló gyakorlat érvényesül. A kettős, illetve többes jelölés általánossá té­tele az eddigi helyzettel szemben azt igényli, hogy igazítsunk a szemléletünkön is. Nem lehet egyetérteni például azzal a nézettel, amely sze­3. december 22-én, csütörtökön 1580 rint, úgymond „nincs a lakosságnak igénye" másik jelölt, illetve jelöltek állítására. Az eddigi idézőjelben mondom, „többjelöltes" választókerü­letekből származó tapasztalatok nem igazolják ezt a nézetet. Ellenségeink is tisztában vannak azzal, hogy a többes jelölés általánossá tétele elő­relépés, de ők, saját szemszögükből ítélve, azt szeretnék, ha a két vagy több jelölt merőben más politikai irányzattal léphetne fel, és ilyen módon versenghetne a szavazatokért. Mi természetesen nem ilyen megoldásra gondolunk. A közel 40 esztendős szocialista fejlődésünk alapján szá­munkra ez elfogadhatatlan alternatíva. A törvényjavaslat kimondja, hogy a jelöltek a jelölés elfogadásával egyidejűleg kifejezik egyetértésüket a Hazafias Népfront választási programjával, amely egyben nemzeti összefogá­sunk programja is. Az azonban, hogy kiket fo­gadnak el jelöltnek, a választópolgárok szuverén állásfoglalásától függ, az pedig, hogy közülük kit juttatnak mandátumhoz, a szavazáskor titkos módon dől el. Hazánkban történelmileg úgy alakult a hely­zet, hogy egypártrendszer körülményei között dolgozunk. Itt nincs és a jövőben sem lesz helye, terepe a szocializmusellenes fellépéseknek, mert dolgozó népünk politikai érettsége gátat vet min­den ilyen törekvésnek. Tapasztalataink bizonyít­ják, hogy az új társadalom építése a nép egészé­nek az ügye. A kommunisták és a pártonkívü­liek, különböző világnézetű emberek, magyarok és nemzetiségiek erősödő nemzeti egységben, ösz­szefogva, együtt dolgoznak szocialista céljaink elérésén. Nemsokára 40 esztendeje lesz annak, hogy a fasizmus, a régi rend igájából felszaba­dulva kezünkbe vettük sorsunk alakítását, s a magunk számára építjük szocialista hazánkat. A kettős, illetve többes jelölések általánossá tételéből következik a pótképviselői és a pótta­nácstagi intézmény törvénybe foglalása. Meggyő­ződésünk, hogy ez a megoldás megkönnyíti a több jelölt indulását. A jelöltek számára bizto­sítja a kellő társadalmi megbecsülést abban az esetben is, ha nem a legtöbb szavazatot kapják. Egyenlő esélyek biztosítása esetén pedig a ver­sengés nem tekinthető eleve eldöntöttnek. Ugyan­akkor az egyes közösségeknek, népünknek nagy haszna származik abból, hogy általuk jelentősen gyarapszik a felelős, tettrekész közéleti emberek száma. Választási rendszerünk jelenleg az egyéni választókerületekre épül. Ezek megtartását az eddigi alapvetően jó tapasztalatokból kiindulva a törvényjavaslat a jövőre nézve is tartalmazza. Az egyéni választókerületi rendszer kizárólagos­sága azonban ellentmondásokat is hordoz magá­ban. Ezeket hivatott feloldani a törvényjavaslat ama rendelkezése, amely meghatározott módon és mértékben előirányozza az országos képviselői lista rendszeresítését. Ügy vélem, nem kíván részletes indokolást — egyébként ma már erről több összefüggésben szó is volt —, hogy milyen fontos érdekek fűződ­nek ahhoz, hogy legfelsőbb államhatalmi, nép­képviseleti és törvényhozó testületünkben kép­viselőként helyet foglaljanak politikai és társa­dalmi életünk vezetői, szövetségi politikánk pár­I ton kívüli reprezentánsai, a kultúra, a tudomány,

Next

/
Thumbnails
Contents