Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-23

1539 Az Országgyűlés 23. ülése, 1983. október 21-én, pénteken 1540 tennivalókat. Ezzel a magam részéről teljes egészében egyetértek. Ami már nem a KNEB feladata, de úgy érzem, hogy foglalkozni kell vele, az a következő. Nagyobb publicitást kell biztosítani a vizsgálatok eredményeinek és a KNEB javaslatainak. Megjelennek ugyan közlemények e tárgyban, de csak a legfontosabb ügyekről. Ezt kell kibővíteni. A vizsgálatokat követő érdemi intézkedéseket meg kell gyorsítani, és ezekről részletesen tájékoztatni kell a közvéleményt. Ugyancsak tájékoztatni kell a közvéleményt a személyi felelősségrevonásról — ezt várja az ország lakossága. Tisztelt Országgyűlés! Végezetül, amikor a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság munkájáról készített jelentést elfogadásra javaslom, egyetlen kérdést említek meg: a népi ellenőrzés rendkívül felelősségteljes munkáját széles társadalmi aktívahálózat bevonásával végzi. Köszönetünk ezeknek a társadalmi aktíváknak! A KNEB saját belső apparátusában pedig a legképzettebb, igen széles látókörű, elkötelezett dolgozók végzik munkájukat. Mindnyájunk és a népgazdaság érdeke, hogy ezek a dolgozók megfelelő anyagi és erkölcsi elismerésben részesüljenek. Szükségesnek tartom, hogy ezek az eszközök a KNEB rendelkezésére álljanak. A jelentést elfogadom és elfogadásra ajánlom. Köszönöm a figyelmet. ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A beszámolóhoz több hozzászóló nincs. A vitát bezárom. Szakali József elvtárs, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke kíván szólni. SZAKALI JÓZSEF : Tisztelt Képviselő Elvtársak! A vita alapján megállapítható, hogy a felszólaló képviselő elvtársak által elmondottak, észrevételeik, javaslataik egybeestek az előterjesztésekkel, így alapvetően levonhatjuk azt a következtetést, hogy általában egyetértés alakult ki a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság jelentését illetően. Szeretnék köszönetet mondani a képviselő elvtársaknak azért a sok elismerő szóért, ami itt elhangzott — a népi ellenőrök nevében. Éreztük a népi ellenőrök megbecsülését, társadalmi elismerését. Sok érdemi javaslat és kritika hangzott el. Űgy fogjuk fel, hogy mindez jelentős muníciót jelent a számunkra, komoly feladatokat. Ezeknek nagyobb része a mindennapi munkában hasznosítható — és rajta leszünk, hogy minél előbb ez így is legyen, hasznosításra kerüljön. Az ellenőrzési munka nehéz feladat. Nehéz feladat azért is, mert amikor megérkezik az ellenőr, az már önmagában is irritál. Nehéz feladat azért is, mert itt konkrétan és világosan kell állást foglalni a vizsgált kérdésekben. Nem népszerű feladat. Mégis nincs gondunk a népi ellenőrök bevonását illetően, és a vita is azt erősíti, hogy elismerik a népi ellenőrök munkáját. S én úgy fogom föl valamennyi népi ellenőr nevében, hogy további bátorítást is nyújt ahhoz, hogy feladataikat az eddiginél is határozottabban, — ha lehet mondani — bátrabban ós még jobban végezzük. A javaslatokat, amelyek elhangzottak, feldolgozzuk és hasznosítani fogjuk a munkában. Úgy gondolom elvtársak, hogy tulajdonképpen a vitában olyan kérdések nem merültek fel, amelyekkel külön vitatkozni kellene. A felszólalások alapvetően egybecsengtek, egybeesnek, segítik a feladatokat — mégis, néhány dologra szeretnék utalni, nagyon röviden. A vitában igényként fogalmazódott meg több elvtárs részéről a népi ellenőrzés továbbfejlesztése. A jelentésben jeleztük, hogy a kormány a közeljövőben kezdeményezi a népi ellenőrzésre vonatkozó törvény korszerűsítését. Én úgy gondolom, hogy mindazokat a javaslatokat, amelyek az ülésen elhangzottak, a kormány mérlegelni fogja és a törvény korszerűsítésénél hasznosítja. A másik kérdés, amihez szeretnék hozzászólni : fölmerült a nyilvánosság és a rendszeres információátadás problémája. Egyetértek azokkal az igényekkel, amelyek a nyilvánosság fejlesztését, javítását szorgalmazták. Különösen olyan vonatkozásban értek egyet, hogy számos esetben a sajtóban, hírközlő szerveknél igen sok konkrét visszaélés kerül napvilágra. Ezekkel az ügyekkel illetékes szervek, köztük a népi ellenőrzés is, foglalkoznak. És kevés szó esik arról, amikor az ügyet lezárták, s a kormány vagy az illetékes hatóság a megfelelő intézkedéseket megtette. Arra törekszünk, hogy a jövőben e fontos területen az ellenőrzések nyomán tett intézkedések széles körű ismertetésével a nyilvánosságot illetően határozottabban előbbre lépjünk. A koordinációhoz: a kormánynak van határozata a koordinációs munka javítására, ennek a végrehajtása, ha nem is kellő eredményességgel — mint ahogy itt több oldalról kritika érte ezt a tevékenységet — folyik, őszintén meg kell mondani, nem könnyű ennek a koordinációnak a megszervezése. A kormány rendelkezik ellenőrzési tervvel. Ezt az ellenőrzési tervet figyelembe kell vennie valamennyi tárcának és főhatóságnak. Elmondhatjuk, hogy a koordináció első lépcsője rendben van. A kormány állásfoglalása, hogy adott időszakban milyen fő kérdésekre kell az ellenőrzés figyelmét fordítani, ez tükröződik a minisztériumok, a főhatóságok ellenőrzési terveiben. Az ellenőrzések végrehajtásában az időpontok összehangolásánál és a területi egyeztetésénél vannak gondok. Keressük a módját, a lehetőségét annak, hogyan tudjuk megoldani. Nagyon kicsi az elmozdulás — őszintén meg kell mondani és el is kell ismerni. De azt is szeretném érzékeltetni, hogy ismert problémáról van szó, nehéz a megoldás és keressük a módját és azt is, hogy első számú felelőse, gazdája az eddiginél többet tegyen ezért. A realizálással kapcsolatosan : 1979-ben úgy fogalmaztunk, hogy ez munkánk egyik leggyengébb területe. Úgy ítéljük meg, hogy az eltelt évek során — a parlament útmutatása alapján is — jelentősen előreléptünk. Ebben komoly szerepe van a kormány különböző határozatainak, amelyekben az ellenőrzési munka fejlesztését szorgalmazta és segítette. De változatlanul itt szorít a cipő minket ma is a legjobban. TudnülHk sok ezer embert vonunk ki a munkából, így is fel kell fogni a népi ellenőrzés társadalmi oldalát. Akik felelősséggel elvégzik a komoly munkát, feltárják a valós helyzetet, érdemi javaslatot tesznek, ezeket a javaslatokat lényegében elfogadják, intézkedési terveket is kidolgoznak a végrehajtásra — és sokszor az utóellenőrzéseknél azt tapasztaljuk, hogy a meg-