Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-23

1487 Az Országgyűlés 23. ülése, 1983. október 21-én, pénteken 1488 elismerése és anyagi Ösztönzése nem megfelelő, így a pálya sem vonzó. Az tény, hogy a minőség nagyrészt gazdasági tényezők által meghatározott kategória, változása nem választható el azoktól a feltételektől, amelyek közt a vállalatok működnek, azoktól a hatásoktól, amelyekre a vállalatok reagálnak. Iparfejlesztésünk jelenlegi mérsékeltebb lehetőségei feltételezik azonban azt, hogy jobban összpontosítsunk egy magasabb minőségi munkavégzéssel együtt járó szervezés és szemléletbeli átalakulás megvalósítására. Az általam elmondottakból azt a következtetést vontam le, hogy legalább élenjáró vállalataink stratégiai, vagy minimum éves terveibe be kellene építeni a konkrét minőségjavítási célokat, és nemcsak úgy általában, hanem mérhető, visszaellenőrizhető számadatok alapján, és ezt olyan mértékben— bár ez bizonyosan túlzásnak tűnik — hogy akár érdekeiket is rendeljék alá a minőségjavításban kitűzött célok, feladatok megvalósításának. Véleményem és javaslatom az, hogy olyan, az eddigieknél hatásosabb ösztönzési rendszert kellene kidolgozni vagy a jelenlegit olyan formában átalakítani, amely sokkal jobban érdekeltté tenné a vállalati vezetőket, a közvetlen termelésirányítókat és természetesen a dolgozókat is a minél jobb minőségű termékek előállításában. Olyan prémiumrendszer kellene, amely mindinkább a minőségi munkavégzést segítené elő. Bízom abban, hogy az Ipari Minisztérium is megteszi a szükséges intézkedéseket a Központi Bizottság és a Minisztertanács határozatainak szelmében a minőségi munkavégzés magasabb színvonalon történő továbbfejlesztése érdekében. Sajnos, sok helyütt még mindig úgy vélik, hogy a minőség javítását szolgáló befektetések növekedést gátló, felesleges áldozatok. Valójában a minőség javítása a legkevésbé kockázatos vállalkozás, amely hosszú távon megalapozhatja egy vállalat, egy gyártmány piaci hírnevét és értékét. Úgy vélem: iparunkban ebben vannak még a legnagyobb tartalékok és ezek mielőbbi feltárása mindannyiunk, az egész népgazdaság érdeke, Tisztelt Országgyűlés! Végül egy egészen más, de nekünk, somogyiaknak mégis fontos néhány gondolattal szeretném befejezni felszólalásomat. A miniszter elvtárs előadói beszédében is szólt az energiagazdálkodási program végrehajtásáról. E program megyénkben is megértésre és egyetértésre talált. A központi szervek hozzájárulásával, önerőből Somogy számos községében került sor a közelmúltban ünnepélyes fáklyagyújtásra, ami egyben a földgázenergia vételezésének lehetőségét is jelenti. A kapott segítségért a minisztériumnak és szerveinek ez úton is köszönetünket fejezzük ki. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Hajmer Imre képviselőtársunk. HAJMER IMRE: Tisztelt Országgyűlés! Az ipar helyzetéről, az ipar előtt álló feladatokról kaptunk áttekintést a VI. ötéves terv intervallumában. Szükséges áttekintenünk azért, hogy az eredmények elemzése kapcsán keresni tudjuk a fejlődés forrásait és ezzel párhuzamosan a meglévő hiányosságaink megelőzési lehetőségeit. A megelőzést elsősorban a külpiacokon várható fejlődés és ennek ágazati és gyártmányösszetétele határozza meg. A cél: minél magasabb feldolgozottsági fokú és értékesebb termék előállítása exportra. Célkitűzéseinket a rendelkezésre álló termelési tényezők leghatékonyabb kihasználásával kell megvalósítanunk. Ennek a célnak kell alárendelni az ipar műszaki, technikai fejlesztését, a kutatás-fejlesztés új irányát is a piaci követelmények alapján, annak ellenőrzése mellett kell kialakítanunk. A piacra termelés követelményéből adódik, hogy döntő szerepet kell tulajdonítani az elhatározás, illetve a megrendelés beérkezése ós a piacra történő kiszállítás közti időtartam megrövidítésének. Különösen előnyös ez egy új termék esetében, amikor még az exportcikk ára az élettartam-görbe csúcsán van. Csökkenti devizabevételünket és ezen keresztül rontja szaldónkat, ha exportszállításaink időigénye túlságosan hosszúra nyúlik, vagy ha hoszszabb szállítási határidőnk miatt nem kapunk megrendelést olyan szállításra, amelynek elvállalására fel vagyunk készülve műszaki oldalról és kapacitás tekintetében. A megvalósításban fontos a vállalatok és a szövetkezetek egymás közti problémáinak feloldása. Sokat hallunk mostanában arról, hogy javítani kell a szerződéses fegyelmet. Nemrég rendelet is jelent meg ennek kikényszerítésére. Ez önmagában — természetesen — jogos és logikus követelmény. Mégis, túlzott remény csak adminisztratív intézkedések kiadásától várni a helyzet teljes megoldását. Ugyanis — mint tudjuk — a vállalatok nem légüres térben élnek, hanem ezerféle szállal kapcsolódnak egymáshoz és a felettesekhez. Ezeket a kapcsolatokat jogi eszközök, rendeletek, utasítások, szerződések szabályozzák. Arról azonban ezekben ritkán esik szó, hogy mi történjék, amikor két- vagy többféle kötelezettség ütközik egymással ? Az élet persze megoldja ezeket az ütközéseket : általában azt a kötelességet teljesítik, ami fontosabb a vállalatnak. így jöhet létre az a helyzet, hogy miközben az egyik vállalat kielégíti a népgazdaság igényét, ugyanakkor gátolja a többi teljesítését. Kérdés, található-e olyan pont, amelyből kiindulva csökkenthető az egymást sokszorozó lemaradások keletkezése, és milyen lépések, módszerek szükségesek az előrejutáshoz. Mint tudjuk, három fő kategóriába sorolhatók azok az objektív okok, amelyek miatt lemaradás keletkezik. Ezek: a kapacitáshiány, anyaghiány, munkaerőhiány. Ha a népgazdaság szintjén vizsgáljuk, akkor az esetek nagyobbik részénél szó sincs ilyen hiányokról a vállalatok összességénél. Gépipari termelő kapacitásaink általános jellemzője, hogy az átlagos napi műszakszám 1,5 alatt van. Ide tartozik az is, hogy egyes üzemekben még az általánosnál is kevésbé lehet kihasználva néhány olyan gép és berendezés kapacitása, amelynek a munkájára másutt valóban nagy szükség volna. Anyaghiányunk megítélésénél nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az összes vállalatunk együttes készlete jóval több, mint amennyire szükségük van a tőkés vállalatoknak a miénkkel azonos volumenű termelés lebonyolításához. A munkaerőhiánnyal kapcsolatban nem hagyható figyelmen kívül a kapun belüli munkanélkü-