Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-23

1477 Az Országgyűlés 23. ülése, 1983. október 21-én, pénteken 1478 A gyakorlat az, hogy ha hiánycikkből vagy anyagból valamelyik vállalat tud vásárolni, akkor a szükséglete felett vásárol vagy kényszerül vásárolni. A hiánycikkekből inkább vállalja a készletet. Van azonban olyan helyzet is, amikor az adott vállalat szükségleteit nagymértékben meghaladó anyagot kényszerül vásárolni. Engedjenek meg egy illusztrációt. Ha vásárolni akarok például melegen hengerelt A 35 K jelű, 40 °C-on szavatolt ütőmunkájú acélcsövet, akkor a következő gyártóművi súlyhatárok vannak: átmérő 89-ig 10 tonna — átmérő 89 felett 15 tonna. Ennél a mennyiségnél kevesebbet nem lehet vásárolni. A gyártómű a szerződésben csak az A 35 K minőséget garantálja, a hideg ütőmunka-értéket nem. A vevőnek a gyártott mennyiséget át kell vennie akkor is, ha az utólagos vizsgálat a hideg ütőmunka-értéket nem adja. Az a vállalat, amely biztosítani akarja magát, legalább 5 évi készlet tartását vállalja, mivel éves biztosítás esetén öt-hatféle méretnél 80 tonna csövet kell megvenni. Ha lehetne kisebb tételeket kapni, akkor évi szinten 300—400 ezer forintot, míg a jelenlegi rendszerben 2,3 millió forintot kell kiadnia, és az anyagot raktáron tartania. Természetesen ezt a vállalati fejlesztési alap bánja, ha emiatt túllépik a készletszintet. Meggyőződésem, hogy az anyagellátást a meglévő háttéripari problémák miatt, valamint a készletgazdálkodás egész feltételrendszerét új alapokra kell fektetni. Szeretnék még foglalkozni a tőkés berendezések importjával. A jelenlegi helyzetben az importkorlátozás sok problémát okoz a vállalatoknak. A meglévő nyugati berendezések pótlása egy idő után elengedhetetlen. A működő berendezések alkatrészellátása normális üzemi feltételekhez is nehéz, a nagyjavításhoz szükséges nagyobb tömegű alkatrészek beszerzését a referenciakeretek nem teszik mindig lehetővé. A tőkés alkatrészek rendkívül magas árszintje miatt nem is célszerű ezeket beszerezni. Mégis a vállalatok számára ez a kedvező, mert nem fejlesztési alapot terhel. Itt ismét visszaköszön a többféle forint. A legjobb megoldás sok esetben az újgép vásárlása lenne, mert ha fejlesztési alapot is kell ráfordítani, sokszor ez az olcsóbb az országnak. És itt örömmel hallottam tegnap Veress külkereskedelmi miniszter elvtársnak a bejelentését: amennyiben lehetőségek lesznek, akkor itt szabad utat kap a fejlesztés. A még jobb megoldás az lenne persze, ha lehetne hazai vállalkozót találni megfelelő árért a különböző alkatrészek gyártására, de ez ma még nem megoldott. Még egy rövid észrevételem volna az Ipari Minisztérium hatósági szabályozási munkájával kapcsolatban. Többször gondot okozott, hogy a minisztertanácsi rendeleteket követően az ágazati szabályozás késve jelenik meg, ami a minisztertanácsi rendelet végrehajtását illetően probléma a vállalatoknak. Példaként említem, hogy a 47/1979es minisztertanácsi rendelet, amely a munkavédelemről szól, megjelent 1979. október 30-án. Az 1/1982-es IPM számú miniszteri végrehajtási utasítás 1982. január 1-én jelent meg. Vagy például az 56/81es minisztertanácsi rendelet a veszélyes hulladékok ártalmatlanításáról megjelent 1981. november 8-án, ugyanakkor a 6/83-as végrehajtási utasítás 83-ban. Az a kérésem a Minisztériumhoz, hogy gyorsabban jelenjenek meg a szükséges miniszteri utasítások, hogy a végrehajtás az iparvállalatoknál az előírásoknak megfelelő lehessen. Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, hogy azok a dolgok, amelyekről beszéltem, nem ismeretlenek sem az iparban dolgozók, se a minisztérium előtt, mégis úgy érzem, hogy beszélnünk szükséges ezekről a problémákról a megoldásuk érdekében. A miniszteri beszámoló nem adhat részletes választ az általam is érintett, de ennél sokrétűbb problémákra, amelyekkel az ipar birkózik. Mégis abban a reményben ajánlom elfogadásra, hogy a megfogalmazott feladat végrehajtása elősegíti iparunk fejlődését. Köszönöm figyelmüket. (Taps) ELNÖK: Bódis Gábor képviselőtársunk felszólalása következik. BÓDIS GÁBOR: Tisztelt Országgyűlés! Az országgyűlés jelenlegi napirendjének fontosságát és súlyát — úgy érzem — nem kell bizonyítani — tekintettel arra, hogy az ipar helyzetéről és feladatairól szóló beszámoló és az ülésszakon elhangzott hozzászólások a magyar gazdaság vezető ágazatának eredményeivel, gondjaival, feladataival és a feladatok megvalósításához szükséges feltételrendszerrel foglalkoztak. Az erősödő gazdasági szemlélet, a lakosság növekvő gazdasági érdeklődésének és ismereteinek ellenére vannak, akik lebecsülik az ipar népgazdasági szerepét és azt gondolják, hogy az ipar más ágazatok terhére fejlődik és ezt a lehetőséget sem használja ki megfelelően. Sajnos, ez a nézet az utóbbi időben felerősödött, melynek eredményeként az ipar és ezen keresztül az iparvállalatok súlyos presztízsveszteséget szenvedtek. Mindezek ellenére nem vitatható, hogy mind a nemzeti vagyon gyarapításában, mind a lakosság életmódjának kialakításában az ipar alapvető szerepet tölt be és fog is betölteni. A fokozódó követelmények teljesítéséhez elengedhetetlen feltételnek tartom az iparvállalatok és ezen keresztül az ott dolgozó vezetők és az ipari munkásság erkölcsi megbecsülésének növelését és ehhez kérem a választókörzetem zömét kitevő iparban dolgozók nevében is az országgyűlés, a felelős állami vezetőink és a hírközlő szerveink munkatársainak támogatását. Tisztelt Országgyűlés! Iparunk elmúlt egy évtizeses fejlődéséről megállapítható, hogy jelentős eredményeket értünk el a nehézipar korszerűsítésében is, melynek főbb területei a kohászat, a szénbányászat és vegyipar voltak. Alapvetően átalakult a nehézipari struktúra, korszerű gyárak épültek, mint például a leninvárosi Olefinmű, a Lenin Kohászati Művek Kombinált Acélműve, és a Borsodi Vegyi Kombinát új PVC-gyára, melyek a technikai fejlődés akkori élvonalát, az ágazatok büszkeségét jelentették. A fejlesztések a korszerű vegyipari integráció jegyében kerültek megvalósításra és olyan befejezett, illetve megvalósítás alatt álló programok kerültek kidolgozásra, mint a petrolkémiai, valamint a Gyógyszer, növényvédő szer ós intermedier központi fejlesztési program. A petrolkémiai központi fejlesztési program befejezésének eredményeként jött létre a Tiszai Vegyi Kombinátot, a Borsodi Vegyi Kombinátot és magyar alumíniumipart átfogó vertikum, amely a szovjet kalusi PVC-gyár bekapcsolódásával nemzetközi integrációvá fejlődött.