Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-22

1469 Az Országgyűlés 22. ülése, 1983. október 20-án, csütörtökön 1470 bak, mint a környező sértetlen mezőgazdasági földeken. Sok esetben országos átlagot is felülmúltunk néhány terményünknél. A visontai külfejtés eddigi működése során mintegy 2300 hektár területet vett igénybe, és a rekultiváció nyomán ma már 510 hektár mezőgazdasági művelése folyik. A többi terület részben létesítményekkel lekötött, részben a bányaművelés jelenlegi technológiájához elengedhetetlenül szükséges, és mezőgazdasági célokra történő átadására a következő években kerülhet sor. Ha figyelembe vesszük a külfejtéssel kitermelhető lignit lehetőségeit, szerepét az ország energiaellátásában, továbbá, hogy a mezőgazdasági célokra igénybe vett területek visszaadhatok, az állapítható meg, hogy átmeneti mezőgazdasági termeléskiesés nem lehet akadálya a külfejtéses bányászatnak. A földvédelem, a környezetvédelem minden állampolgárnak kötelessége, és fokozott felelősség hárul mindazokra, akik munkájuk során földterületeket vesznek igénybe, beavatkoznak a természet kialakult rendjébe. Hiba volna akár az ipari tevékenységek, akár a környezet védelmét egyhangúlag megítélni. Erősíteni kell azt a szemléletet, hogy valamennyi felelős helyen a népgazdaság érdekeinek figyelembevételével szülessenek állásfoglalások, döntések. A külfejtések esetében ez azt jelenti, hogy az előállítható villamosenergia vagy hőenergia népgazdasági jelentősége kell hogy megfelelő súlyt kapjon. Ez a komplex szemlélet segített abban, hogy ' a mezőgazdaság szakmai köreiben még meglevő ellenállás megszűnjön. A földterületek igénybevétele és főleg mezőgazdasági célokra történő visszaadása kérdésében van javítani való államigazgatási területen is. Az egyik ilyen kérdés a tulajdonjog szabályozása. A kisajátításkor többnyire szövetkezeti tulajdonban lévő termőföld állami tulajdonba kerül. A rekultivált földterület újra szövetkezeti tulajdonba adása nem szabályozott. A külfejtés előrehaladása sorári a kisajátítandó terület, a rekultivált föld csereterületként általában nem adható, mert a több község határát érintő külfejtésen a kisajátítás, illetve a visszaadás más szövetkezet és község határában történhet. Bár történtek kezdeti lépések, még rendezetlen a rekultivált terület újraértékelésének módja. A terület értéke kisajátításkor adott, azonban szükség van olyan módszerre, eljárásra, amely a föld visszaadása alkalmával lehetővé teszi értékének maghatározását. Ez az újraértékelés adhatja meg a feltételeit annak, hogy a föld ne csak a kisajátításkor cseréljen értékén gazdát, hanem a mezőgazdaságnak történő visszaadáskor is. Tisztelt Országgyűlés! Azért kértem szót, hogy felhívjam a figyelmet a széntermelés és olcsó villamosenergia-termelés lehetőségeinek olyan alternatívájára, amely az utóbbi, sok gazdasági nehézséggel terhelt évtizedekben bizonyította életképességét. Magyarországon a termelés természeti feltételei adottak, a szakmai-technikai feltételek, a Mátraaljai Szénbányák keretein belül az ecsédi és visontai külfejtésekkel megteremtődtek, és 20—25 év tapasztalatunk is van. Javaslom, hogy a jövő fejlesztési feladatainak megvalósításánál ezt vegyék figyelembe. Célom volt továbbá, hogy a külfejtés és mezőgazdaság kapcsolatában meglevő rendezetlen kérdésekre utaljak, mert feltehetően ezek megoldatlansága az ipar és mezőgazdaság kapcsolatában más területeken is okozhatnak zavart, holott közös öszszefogással kell megoldani, mind az energiatermelést, mind a termőföldek védelmét, a környezet védelmét, erre jó törvényeink vannak, és ezeket annak idején meg is szavaztuk. Végezetül: a miniszter elvtárs írásbeli tájékoztatóját, beszámolóját és a szóbeli kiegészítését elfogadom azzal az ajánlással, részben a kormány, részben az illetékes miniszter elvtársak felé, hogy közép- és hosszú távú terveinkben jobban vegyük figyelembe külfejtéses adottságainkat, hiszen ahogy elmondtam, rengeteg lignitünk van, és meglehetősen olcsón ki tudjuk termelni. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK : Szólásra következik Horváth Károly képviselőtársunk. HORVÁTH KÁROLY: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Biztos vagyok benne, hogy választópolgárainkkal együtt minden képviselőtársam nagy várakozással tekintett az ipari miniszter országgyűlési beszámolója elé. Ennek megfelelően állítottam én is össze hozzászólásomat, a Hajdú-Bihar megyei képviselőcsoport ülésének vitáját figyelembe véve. Tekintettel a mai ülésen elhangzottakra, mivel nem kívánok ismétlésekbe bocsátkozni, ezért elhagyom a mondanivalóm első felét és áttérek néhány konkrét kérdésre és felvetésre. Mint középvezetői munkakörben dolgozó képviselő én a miniszteri beszámolóban érintett, sürgős megoldásokra váró problémák közül hármat kívánok egészen röviden érinteni, melyek egyaránt vonatkoznak a vállalatokra és a szövetkezetekre is. A miniszteri beszámoló szerint is hiány van a műszaki középkáderekben. Szerintem ennek két oka van. Az egyik, hogy a műszaki középkáderek, művezetők, technológusok, munkahelyi szervező szakemberek nincsenek megfelelően megfizetve. Noha sok szó esik a munkabérek differenciálásáról, de e téren nincs jelentős változás. A másik oka, hogy a középvezetőknek a vállalatok, szövetkezetek többségénél nincs megfelelő jog- és hatásköre. Az a véleményem, hogy amíg a vállalatok, szövetkezetek ezen a problémán nem segítenek, addig ebben jelentős változás nem várható. Pedig igen nagy kár, hogy jelentős költséggel kiképzett műszaki szakemberek, fiatal mérnökök elég jelentős része a nagyobb kereset reményében olyan pályákon helyezkedik el, ahol szakképzettségét áem tudja kellőképpen hasznosítani. Másik téma, amit érinteni kívánok, az a munka termelékenységének, anyagi és erkölcsi elismerésének a miniszteri expozéban is tárgyalt problémája. Közismert, hogy minden keresetszabályozás örök dilemmája, hogy a munka termelékenységének növelésére ösztönözzön-e, vagy a vásárlóerő kiáramlását szabályozza. Gondolom, hogy a mindenkori gazdasági helyzet függvénye, hogy melyik hatásnak kell elsőbbséget élveznie. Tudjuk, hogy nem egyszerű a megoldás. Mégis, amikor a mindennapi életben halljuk, látjuk, hogy egyes üzemekben olyan mértékű a munkáselvándorlás, hogy egyes helyeken nagyon alapvető termelést végző és nagy értékű termelőberendezések állnak