Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.
Ülésnapok - 1980-19
1193 Az országgyűlés 19. ülése, 2í érvényesítse a gazdaságpolitikánknak megfelelő, a jogszabályokban és az Elnöki Tanács határozatában kifejezett jogpolitikai elveket. A gazdálkodó szervezetek közötti szerződések gazdaságszervező szerepe csökken, ha egyes gazdálkodó szervezetek forgalmuk jelentős hányadát tartósan, szerződésen kívüli útra terelik. A szerződéskötés elmulasztása mögött nemcsak a szállítók gazdasági erőfölénye húzódhat meg, ennek az is oka lehet, hogy a vállalatok a változó gazdasági viszonyok között a szabályozók mozgása, az árak mobilitása mellett gyakran nem is képesek különösen hosszabb távra a szerződés valamennyi lényeges feltételét olyan szabatosan meghatározni, ahogyan azt a bírósági gyakorlat tőlük korábban megkívánta. Ennek a gyakorlatnak a rugalmasabbá tételére hozott döntéseket a Legfelsőbb Bíróság, ezek elősegítik a változó viszonyokhoz történő alkalmazkodást, a szerződés megkötése és teljesítése közötti időben. Egyaránt szolgálja ez az eseti és tartós kapcsolatokat és a kooperációt. Szinte közhely volt, hogy a sérelmet szenvedett vállalatok gyakran nem érvényesítik kárigényeiket a szerződésszegő szállítóval, vállalkozóval szemben, alacsony költségérzékenységük mellett azért sem, mert tartanak a szállító retorziójától. Nem is szólva arról, hogy a gyakorlat rendkívül részletes kárdokumentációt kívánt meg. Figyelemre méltó, hogy a mezőgazdasági üzemek, különösen a termelőszövetkezetek az átlagosnál nagyobb költségérzékenysége és anyagi érdekeltsége látszik az igények bíróság előtti érvényesítésében. A Legfelsőbb Bíróság igyekszik megkönnyíteni a jogos igények érvényesítését. 1982-ben állásfoglalásában kimondta, hogy megfelelő feltételek mellett a bíróság úgynevezett általános kártérítés formájában is megállapíthatja a szerződésszegéssel okozott kár megtérítésének az öszszegét. Jogrendszerünk 1968 óta lehetővé teszi, hogy meghatározott szervek indítványára a bíróságok gazdasági bírságot szabjanak ki azokkal a gazdálkodó szervezetekkel szemben, amelyek nyereségüket a jogszabályok megsértésével vagy a gazdálkodás elveivel ellentétes tevékenységgel növelik. A gazdasági bírság gazdaságirányítási rendszerünkhöz szabott, elvileg helyes és jó szankció. Megfontoltan, indokolt esetben kell alkalmazni. Emellett a gazdasági perek tapasztalatai alapján mégis azt kell mondanom, hogy az indítványra jogosult nagy számú per közül csak néhányan és jóval kisebb számban tesznek indítványt bírság kiszabására, mint ahogyan az ilyen magatartások alapján ez indokolt lenne. 1981. és 1982. évben tett összesen 38 indítvány többsége 1982. évben tett összesen 38 indítvány többsége a Pénzügyminisztérium Ellenőrzési Főigazgatóságától, a Legfőbb Ügyészségtől, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottságtól és az Anyag- és Árhivataltól származik, tehát külső ellenőrző szervektől. Az indítványok elbírálásánál az ítélkezési gyakorlat abból indul ki, hogy magasabb nyereséget, több vagy jobb munkával, ésszerű gazdálkodással, a fogyasztói felhasználói igények jobb kielégítésével kell elérni, nem pedig meg nem engedett ügyeskedéssel, meg nem engedett eszközök(. március 24-én, csütörtökön 1194 kel, a gazdálkodás szabályainak megsértésével. Az a tény, hogy az utóbbi években hazánkban fokozottan előtérbe kerültek a gazdálkodás hatékonyságának követelményei, a munkaügyekben is érezteti hatását. Ennek megfelelően nagy súlyt helyeztünk egyfelől általában a dolgozók kötelezettségeinek hatékony teljesítésére. Másfelől ugyanakkor, a dolgozók anyagi ösztönzését szolgáló előírások érvényesülésére, a dolgozók jogainak védelmére, beleértve a munkahelyi demokráciával összefüggő jogok érvényesülését is. Ezekben a vitákban jelentkezik leginkább a társadalmi és egyéni érdek jogi eszközökkel történő összehangolásának a követelménye. A kötelezettségek megszegésének számos következményei között a legtöbb problémát a fegyelmi felelősségre vonás szolgáltatta. A jog eszközeivel is biztosítani kell, hogy a munkáltató, illetve a szövetkezet éljen fegyelmi jogával, ha indokolt éspedig helyesen éljen azzal, de ne éljen vissza vele. A népgazdaság, de a vállalatok szempontjából is lényeges, hogy gazdaságosan foglalkoztassák a dolgozókat. Ehhez az is szükséges, hogy a jelentős vállalati átszervezések nyomán a munkaerő a népgazdaság követelményei szerint kerüljön alkalmazásra. A munkaerő újraelosztása az esetek egy részében az átszervezéssel indokolt felmondás útján történik. Az így keletkezett viták egységes, törvényes és megnyugtató megoldását biztosította több állásfoglalás, mely lényegében elősegíti az egészséges munkaerő-átcsoportosítást. A törvényesség biztosításában jelentős a legfőbb ügyésznek és a Legfelsőbb Bíróság elnökének az a joga, hogy a bíróságok bármely jogerős határozata ellen a Legfelsőbb Bíróság előtt törvényességi óvást emelhet, ha a határozatot törvénysértőnek vagy megalapozatlannak tartja. Az óvásemelést vagy hivatalos vagy társadalmi szervek kezdeményezik, vagy az állampolgárok kérik. Igen figyelemreméltó, hogy a bírósági ügyek 75—80 százalékában az első fokon hozott ítéletek jogerőre emelkednek. Megnyugtató, hogy az érdekeltek ilyen nagy számban elfogadják az első fokú döntést és megnyugszanak abban. A fellebbezők egy része ugyanakkor azonban a másodfokú döntéssel sem ért egyet, és kéri ügye felülvizsgálatát, törvényességi óvás emelését. Az országgyűlés részére írásban rendelkezésre bocsátott adatok is mutatják, hogy az utolsó két évben az ilyen kérelmek száma csökkent. Ezen túlmenően is csökkent a törvényességi óvások száma, nem éri el az összes ügyek fél százalékát. Ez önmagában mutatja, hogy az utolsó két évben kisebb számban volt szükséges a bírósági határozatok rendkívüli felülvizsgálata a törvényességi óvási eljárásban. Itt kell jelentenem a Tisztelt Országgyűlésnek, hogy az alsó fokú bíróságok elfogadják és ítélkezésükben követik a Legfelsőbb Bíróság eseti döntéseiben és elvi állásfoglalásaiban adott iránymutatásokat. Tisztelt Országgyűlés! A bírósági jogalkalmazás a jog érvényesülésének garanciákkal biztosított legfontosabb útja. Az igazságszolgáltaí •