Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-22

1445 Az Országgyűlés 22. ülése, 1983. október 20-án, csütörtökön 1446 lehetnek különösebb illúzióink. Hozzá kell tennem még : jól tudjuk, hogy nem minden gépet és berendezést lehet ésszerűen kihasználni száz százalékig, indokolt technológiai, munkaszervezési vagy gazdasági okokból. Még figyelemre méltóbb a gépek és berendezések fent ismertetett kihasználatlansága, ha azt is tudjuk, hogy a budapesti 4300 telephely közül 750-ben 10 főnél, 1600-ban 50 főnél kevesebben dolgoznak. Nem valószínű, hogy ezeken a kis telepeken a legkorszerűbb gépeken, a legtermelékenyebben termelnének. Sokkal inkább a fordítottja valószínű, hogy míg ezekben a kis termelőegységekben elmaradott technológiával dolgoznak, addig a korszerű üzemek és gépek emberhiány miatt nincsenek kihasználva. Ily módon e két hiba negatív eredménye összegezve jelentkezik. Mi vonzza mégis oda a munkaerőt ? Nem sokat tévedünk, ha arra gondolunk, hogy a kevesebb kötöttség és a jobb kereset. A feltevés helyességét Gajdos képviselőtársunk egy pár nagyon meggyőző, konkrét példával alátámasztotta. E számokon eltűnődik az ember, s úgy gondolja, hogy ezek gazdálkodásunk hiányosságairól tanúskodnak. Ezért nem lehet lemondani arról az igényről, hogy a gazdasági szabályozórendszer úgy működjék, hogy ott keressenek lehetőleg arányosan többet, ahol többet termelnek. Természetesen — a Központi Bizottság kifejezését használva — a világpiaci értékítéletnek is megfelelően, vagyis világpiaci árakon számolva. Teljesen nyilvánvaló minden szakavatott vezető számára, hogy a szabályozórendszer közvetett eligazítása mellett közvetlenül is ható differenciált intézkedésekre is szükség van. Ez a megjegyzésem most arra vonatkozott, hogy Budapesten szükség van olyan intézkedésekre, amelyekkel biztosítható a korszerű, termelékenyebb üzemek folyamatos üzemeltetése a kevésbé, hatékonyak rovására. Az ország kevésbé iparosodott területein pedig a háziipari termelést is elő kell mozdítani a foglalkoztatás biztosítására és a jobb ellátás érdekében mindaddig, amíg azok fejlesztése nem biztosítható a kívánt módon. Tisztelt Képviselőtársak! Összegezve gondolataimat: szerettem volna önöket meggyőzni arról, hogy mai helyzetünkben, amikor szerényebbek a fejlesztés lehetőségei, de nem kisebbek, hanem nagyobbak a feladataink, nem odázhatjuk el továbbra is a szelektív gazdálkodás és fejlesztés gyorsabb megvalósítását. A bemutatott példák felhívják a figyelmet arra, hogy a beruházási javak okosan differenciált elosztásával még nagyobb eredményeket érhetünk el, mint korábban, az e tekintetben nem kellően átgondolt gazdálkodások idején. Népünk joggal várja el ezt tőlünk. Most bátorsággal, határozottsággal párosult szakszerűségre van szükség. Meglepően jó eredményt csak akkor érhetünk el, ha a szabályozók fejlesztésével és konkrét intézkedésekkel egyidejűleg azt is biztosítjuk, hogy a munkaerők — fizikaiak és műszakiak, kutatók, fejlesztők és termelők — oda törekedjenek, ahol — nemzetközi mércével mérve — menynyiségben és minőségben a legtöbbet produkálnak, ugyanakkor a legnagyobb a keresetük. Lényegében ezt javasolta Weiszböckné képviselőtársam is. Az alkotó embert — legyen az munkás vagy értelmiségi — mint a legnagyobb értéket, becsüljük meg. Ezért büszkén mondhatjuk, hogy a gyógyszeripar határainkon túl, messze távol is tapasztalható jó hírét nagyrészt ennek köszönheti. Gondolom, ez a magatartás jellemző az ország sikeres vállalkozásaira. Ha nagyszerű feladat népünk ügyének szolgálata, most újra itt a lehetőség minden szintű vezető számára, hogy megmutassa képességeit. E szerény hozzászólás egynéhány konkrétummal kívánta alátámasztani a Méhes elvtárs beszámolójában és mai kiegészítésében foglalt fő törekvéseket, ezért a miniszteri beszámolót tisztelettel elfogadom. (Taps.) ELNÖK : Szólásra következik Kosztolánczi Jánosné képviselőtársunk. KOSZTOLÁNCZI JÁNOSNÉ : Tisztelt Országgyűlés! Az ipar helyzetét, további feladatait felölelő téma napirendre tűzését rendkívül fontosnak tartom. Nemcsak azért, mert népgazdaságunk vezető ágának teljesítménye, fejlődése meghatározó az ország alapvető céljainak elérésében, hanem azért is, mert itt elsősorban a nagyüzemi munkásság létét, helyzetét befolyásoló kérdésekről tárgyalunk. Ezt azért tartom szükségesnek kihangsúlyozni, mert a nagyüzemi munkásság körében — közvetlen környezetünkben — is nagyon sokan hangot ad-, nak annak a véleményüknek, hogy az utóbbi időben mintha háttérbe szorultunk volna. Én a Kaposvári Ruhagyár varrónője vagyok, de engedjék meg, hogy most túllépjem vállalatom küszöbét, és az egész felügyeleti textilruházati ipar nevében szóljak. Bár ez a szakágazat az ipar egészén belül kis részt képvisel — ma a felügyeleti textilruházati iparban alig 29 ezren dolgozunk —, mégis úgy gondolom, hogy helyzetünk, problémáink egybeesnek népgazdaságunk, iparunk gondjaival. Ha most elsősorban a gondokról szólok, azt azért teszem, hogy a megoldásuk a lehetőség függvényében kérjem a miniszter elvtárs és az illetékes kormányzati szervek segítségét. A felügyeleti textilruházati ipar a könnyűipar bruttó állóeszköz-értékének 4 százalékával az össztermelés 7 százalékát állítja elő. Termelésének 44— 46 százaléka kerül exportra, amelyből 20 százalék szocialista, 25 nem szocialista piacon kerül értékesítésre. Ez az export részarány mindkét exportrelációban kétszerese a könnyűipari átlagnak. Vállalataink évente 55—60 millió rubellel és 50—55 millió dollárral járulnak hozzá a népgazdaság devizabevételéhez. Az export jövedelmezősége, devizakitermelése a könnyűipar átlagánál kedvezőbb. Vállalataink a fő népgazdasági és az ipari célok megvalósításában, így elsősorban az egyensúlyi helyzet javításában, az életszínvonal-politikai célok teljesítésében aktívan részt vesznek. Termékszerkezetünk az utóbbi években lényegesen korszerűbb lett, nőtt a magasabb feldolgozottságú, értékesebb termékek aránya. Hozzájárulunk a kiegyensúlyozott belföldi ellátáshoz, termékeink évről évre divatosabbak, korszerűbbek lettek. Az általunk is ismert hiányosságok ellenére a vállalatok törekednek a választék bővítésére és a minőség javítására. Eleget teszünk szocialista — elsősorban a Szov-