Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-4

167 Az Országgyűlés 4. ülése, 7 (Elnök: Apró Antal — 11.01) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa által alkotmányunk 22. §-ának (2) bekezdése alapján összehívott Országgyűlés ülésszakát megnyitom. Megállapítom, hogy az Országgyűlés tagjai határozatképes számban jelen vannak. Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy az Elnöki Tanács az Országgyűlés ez év szeptember 26-án berekesztett ülésszaka óta alkotott törvényerejű rendeleteiről szóló jelentését az alkotmány rendelkezésének megfelelően az Országgyűlésnek bemutatta. A jelentést képviselőtársaim között szétosztattam. Kérdem az Országgyűlést, hogy az Elnöki Tanács jelentését tudomásul veszi-e? (Igen.) Megállapítom, hogy az Országgyűlés a Népköztársaság Elnöki Tanácsának jelentését tudomásul vette. Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy a Minisztertanács megbízásából Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke bemutatta az Országgyűlésnek a népgazdaság VI. ötéves tervéről szóló törvényjavaslatot; Dr. Hetényi István pénzügyminiszter a Magyar Népköztársaság 1981. évi költségvetéséről és a tanácsok 1981—85. évi pénzügyi tervéről szóló törvényjavaslatot; továbbá Czinege Lajos honvédelmi miniszter a honvédelemről szóló 1976. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot. A törvényjavaslatokat előzetes tárgyalás céljából az állandó bizottságoknak kiadtam, az Országgyűlés tagjai között szétosztattam. Bejelentem, hogy Trethon Ferenc munkaügyi miniszter az Országgyűlés ügyrendjében biztosított lehetőséggel élve írásban közölte válaszát dr. Sándor Dezső képviselőtársunknak a legutóbbi ülésszakon előterjesztett interpellációjára. A választ kinyomtatva az Országgyűlés tagjai között szétosztattam. Mostani ülésszakunkra három képviselőtársunk nyújtott be interpellációt. Kérem jegyző képviselőtársamat, szíveskedjék az interpellációk tárgyát ismertetni. DR. PESTA LÁSZLÓ jegyző: Interpellálni kíván Tarjányi Béláné képviselőtársunk Dunaharasztin új üzemanyagtöltő állomás létesítése tárgyában a nehézipari miniszterhez, dr. Végh György képviselőtársunk a mozgássérültek szervezett foglalkoztatása tárgyában az egészségügyi miniszterhez, Gilányi János képviselőtársunk a középiskolás tanulók szabad-szombatos munkarendjének megszervezése tárgyában a művelődési miniszterhez. ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülésszak tárgysorozatául javaslom: 1. a népgazdaság hatodik ötéves tervéről szóló törvény j avaslatot ; 2. a Magyar Népköztársaság 1981. évi költségvetéséről és a tanácsok 1981—1985. évi pénzügyi tervéről szóló törvényjavaslatot; 3. a honvédelemről szóló 1976. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot, valamint 4. az interpellációkat. 0. december 17-én, szerdán 168 Elfogadja az Országgyűlés a tárgysorozatot? (Igen.) Aki elfogadja, kérem, kézfelemeléssel szavazzon. (Megtörténik.) Van-e valaki ellene? (Nincs.) Tartózkodott-e valaki a szavazástól? (Nem.) Határozatilag kimondom: az Országgyűlés az ülésszak tárgysorozatára tett javaslatot elfogadta. Tisztelt Országgyűlés! Következik a népgazdaság VI. ötéves tervéről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Dr. Faluvégi Lajos elvtársat, a Minisztertanács elnökhelyettesét, az Országos Tervhivatal elnökét illeti a szó. DR. FALUVÉGI LAJOS, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke: Tisztelt Országgyűlés! A magyar gazdaságnak a 80-as években olyan feladatokkal kell megbirkóznia, amilyenekkel eddigi fejlődése során még nem találkozott. Ezeket két, egymással kölcsönhatásban levő körülmény állítja elénk: fejlődésünk új szakaszának sürgetővé vált, feszítő követelményei és a világgazdaságnak a 70-es években felerősödő, közismert jelenségei. Az elmúlt évtized társadalmi, kulturális és gazdasági fejlődése nyomán népgazdaságunknak minden termelőágazatában olyan szocialista nagyüzemi bázis alakult ki, amelynek révén az egy lakosra jutó termelés és fogyasztás mutatói tekintetében az öröklött elmaradásból sokat pótoltunk, közelebb kerültünk egyes gazdaságilag és műszakilag fejlett országok színvonalához. Ugyanakkor nem hallgathatjuk el, hogy a gazdasági alapokat még nem tudjuk elég jól, több eredménnyel kihasználni, mert a munka nem kielégítően hatékony, és mert a műszaki fejlődésben továbbra is le vagyunk maradva. Előrehaladásunknak meghatározó sajátossága ma már az intenzív fejlődés, amelyben a foglalkoztatottság teljes, a gazdaság és annak fejlesztése egyre tőkeigényesebb, és amelyben egyre nagyobb szerephez kell jutnia a szellemi, az emberi teljesítményeknek. Ennek szükséges voltát már régebben felismertük, ezt szolgálta a gazdaságirányítás 1968. évi reformja is. A régebben megszokott feltételekhez igazodó gyors gyarapodási igény azonban még az 1970-es évtized első felében is magán viselte a mennyiségi szemlélet jegyeit. Most a tartósan megváltozott viszonyok elodázhatatlanná teszik, hogy megfeleljünk a nagyobb követelményeknek. Ezekre reagált gazdaságirányításunk akkor, amikor a tapasztalatokat elemezve és a megfelelő tanulságokat levonva, az V. ötéves terv időszakának második felében kiigazításokat hajtott végre gazdasági fejlődésünk főbb irányzataiban. Ennek a „hogyan tovább"-ra adott gazdaságpolitikai válasznak fontos szerepe volt abban, hogy ma már a gazdasági munka legfőbb területein gyorsult az átalakulás folyamata. Valóságos szerepüknek megfelelően kezdenek érvényesülni gazdálkodásunkban a minőségi és hatékonysági tényezők. Kibontakozóban van a kezdeményező, a körülmények változására jobban figyelő, kockázatot is vállaló, takarékosan gazdálkodó szemlélet és magatartás. Ez a VI. ötéves tervről szóló