Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-3

SÖ. szeptember 26-án, pénteken 160 159 Az Országgyűlés 3. ülése, 19. megőrizzük az alacsony nyugdíjak és járadékok reálértékét. Vonatkozik ez a nyugdíjasok minden rétegére, közöttük a régen nyugdíjba vonult bányászok és alapító termelőszövetkezeti tagokra is. A gazdasági helyzet értékelése, valamint a tervmunka jelenlegi állása alapján ennél többet felelősséggel célul kitűzni ma nem lehet, nem lenne célszerű. A VI. ötéves terv életszínvonal-politikai előirányzatai azonban részleteiben még nincsenek kidolgozva. Ezért dr. Sándor Dezső képviselő elvtárs által felvetett kérdésre tételesen, részletekben válaszolni most nincs lehetőségem. Tisztelettel kérem az Országgyűlést, hogy ügyrendjének 48. §-a (2) bekezdése alapján járuljon hozzá, hogy Sándor Dezső képviselő elvtárs interpellációjára a választ a munkaügyi miniszter 30 napon belül adja meg írásban és azt egyidejűleg megküldje az Országgyűlés elnöke részére. Kérem a tisztelt Országgyűlést és Sándor Dezső képviselő elvtársat, hogy javaslatomat fogadja el. ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatásul én is felidézem, hogy az ügyrend 48. íjának (2) bekezdése szerint az interpelláltnak indokolt esetben valóban joga van ahhoz, hogy a választ 30 napon belül írásban közölje az interpelláló képviselővel és az Országgyűlés elnökével. Kérdem tehát az Országgyűlést, hogy dr. Rácz Albert államtitkár elvtárs erre vonatkozó kérését, illetve javaslatát tudomásul veszi-e? Ha nincs ellenvetés, megállapítom, hogy az Országgyűlés ilyen értelemben tudomásul veszi. Tisztelt Országgyűlés! Következik Dajka Ferenc képviselőtársunk interpellációja a könynyüipari miniszterhez a munka- és védőruhák mérettartósságának tárgyában. Dajka Ferenc képviselőtársunkat illeti a szó. DAJKA FERENC: Tisztelt Országgyűlés! Választókerületemben a bányászok, a vegyipar dolgozói hosszabb ideje jelzik, hogy gondok vannak a munka- és védőruhák körül. Az egyik nagyobb gond az, hogy ezek mosás után összemennek, emiatt egy részük kárba vész. Ez káros a népgazdaságnak, de kárt okoz közvetlenül a munkásoknak is, hisz nem védi kellően egészségüket és biztonságukat. A kormány, a szakszervezetek kezdeményezésére már több intézkedést hozott a helyzet javítása érdekében. A szakszervezeti választásokon elhangzott tömeges észrevételek viszont azt jelzik, hogy mind ez ideig érdemi változás nem történt. Éppen ezért megkérdezem a Könnyűipari Minisztérium államtitkárát, mit szándékszik tenni e gondok megoldása érdekében? ELNÖK: Az interpellációra dr. Bakos Zsigmond könnyűipari minisztériumi államtitkár elvtárs válaszol. DR. BAKOS ZSIGMOND: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Elvtárs! Az elhangzott interpellációban a védő- és munkaruha mérettartásával és egyúttal a tisztíthatóságával kapcsolatosan érkezett panaszok lényegével foglalkoztak, erre a tisztelt Országgyűlésnek a következőben kívánom a választ megadni. Három évvel ezelőtt foglalkozott a kormány — 1977-ben — a munkaruha- és a védőruhahelyzettel is egyidőben. Akkor mennyiségi problémák, ellátási feszültségek is keletkeztek. Az akkori vizsgálatok alapján a Könnyűipari Minisztérium a kormány utasításának megfelelően intézkedéseket tett. Először: növeltük a munkaruhagyártás kapacitását, ezzel végeredményben a mennyiségi hiányt viszonylag rövid idő alatt sikerült megszüntetni. Kutatásokkal alapozva olyan termékeket dolgoztunk ki, amelyek lehetővé tették, hogy az erre a célra alkalmatlan anyagok gyártását megszüntessük. 1978-tól folyamatosan fejlesztettük azokat a kapacitásokat, amelyek éppen a panaszokra vonatkozó hibák megszüntetését segítenék elő, nevezetesen a mérettartó kikészítés kapacitását. Jelenleg az a helyzet, hogy a gyártható, illetve igényelt munkaruha-menynyiség körülbelül kétharmadának megfelelő mennyiségben a textilipar mérettartó szövetek előállítására képes. Ugyancsak a kormányhatározatot követően az elmúlt évben lehetővé vált, hogy reális és ellenőrzött árképzés mellett kialakított árakat érvényesíthessenek, így tehát a gyártó vállalatok érdekeltségét is biztosítani tudjuk a megfelelő munkaruhaanyagok előállításában. Mindezen intézkedések ellenére a mérettartás és a tisztíthatóság tekintetében a helyzet nem kielégítő és az interpellációban jelzett dolgozói panaszok indokoltak. A panaszok okai igen sokrétűek, többek között említhetjük, hogy az ipari és értékesítő vállalatok nem elég hatásosan tájékoztatják a felhasználókat ezeknek a termékeknek a tulajdonságáról. Ezért az ipar nem kapott eddig a kapacitásának, csak 15—20 százalékára olyan megrendelést, amely éppen a mérettartó szövetek előállítását jelentette volna. Magyarul: többet tudnánk, ha több megrendelés lenne ebből. Hozzájárult ehhez a helyzethez, hogy egyes felhasználó vállalatok, termelőegységek — véleményem szerint elég sajátosan értelmezett takarékossági szempontból — az olcsóbb, de sajnos nem mérettartó alapanyagokat vásárolják munka- és védőruha készítéséhez. Csak meg szeretném jegyezni egyébként, hogy a legnagyobb forgalmazó a Munkaruházati Nagykereskedelmi Vállalat az utóbbi egy-két évben már termékei 90 százalékát ilyen mérettartó munkaruhákból értékesíti és ennek, akik innen vásárolják gyakorlatilag ehhez hozzájuthatnak. Sajnos azonban a probléma ennek ellenére nem egyszerű a következő ok miatt: a jelenlegi műszaki feltételeink mellett a mérettartás maximálisan 60 Celsius-fokon történő mosást tesz lehetővé. Ezért a különböző szennyezettségű védő- és munkaruhák tisztítási technológiáját át kellett alakítani. Folyamatos bevezetésre kerülnek az új technológiák. A nehézséget azonban az jelenti, hogy a különböző, nagyrészt indokolt okok miatt a vállalatok csak elvétve veszik igénybe a helyenként szűk kapacitású tisztítóegységek szakszerű tisztítási tevékenységét, helyette maguk mossák ki.