Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-3

141 Az Országgyűlés 3. ülése, 1980. szeptember 26-án, pénteken 142 A népgazdasági egyensúly megteremtését célzó intézkedések várhatóan hatással lesznek a lakossági jövedelmek alakulására. Ezért fokozódik a kommunális, infrastrukturális beruházások jelentősége, mivel ezek fontos tényezői az életkörülmények javításának. Ilyen körülmények között tanácsainknak rendkívül nagy szerep jut. Az igények és kielégítésük sokoldalú mérlegelésével és megfelelő differenciálással a társadalmi közérzetet, a közhangulatot jelentős mértékben tudják befolyásolni. Szerényebb fejlesztési lehetőségeink ellenére is fokozott figyelmet kívánunk fordítani a fiatalabb korosztályokra és az idős korúakra. A központi eszközökön túlmenően számítunk a társadalmi összefogás erejére is, hiszen ily módon az igények sokkal szélesebb körű kielégítésére nyílhat lehetőségünk. A jövőben viszont tanácsainknak körültekintőbben, célirányosabban kell biztosítaniuk a társadalmi munka feltételeit. Csak helyeselni és támogatni lehet a gondolatot, hogy a kormány szociálpolitikai koncepciója nagy figyelmet szentel az arra rászorulók megsegítésére. Ez a munka azonban, véleményünk szerint kormányszinten nem fejeződhet be, egész társadalmunknak, így nyilvánvalóan nekünk Békés megyében, vállalatoknak, szövetkezeteknek, tanácsoknak többet kell tenni ezen a téren. A most készülő hatodik ötéves mezőgazdasági terv nehezebb körülmények között érlelődik, ugyanakkor optimisták vagyunk abban, hogy kellő alapossággal, a realitásokat sokoldalúan felmérve ad majd szilárd alapokon nyugvó programot további fejlődésünkhöz, s ezen belül a Körösök völgyének előrehaladásához is. A magunk részéről e fejlődés alapjának tekintjük a kormánynak ez év áprilisában a Békés megyei tanács végrehajtó bizottsága beszámoltatása kapcsán hozott határozatában foglaltakat is. Bizton remélem és hiszem, hogy az érintett tárcák és főhatóságok vezetői szintén így gondolkodnak e számunkra nagyon fontos kormányhatározat teljesítéséről. Tisztelt Országgyűlés! A kormány munkaprogramjában — több más fontos feladat mellett — szerepel a mezőgazdasági üzemekben folyó melléktevékenység további támogatása. Befejezésül néhány gondolatot erről. A Békés megyei tapasztalatok alapján, melyeket e vonatkozásban végzett tudományos kutatások is erősítenek, a következőket kívánom elmondani. Egyrészt: a termelőszövetkezetek kiegészítő tevékenysége a szocialista mezőgazdasági nagyüzemi gazdálkodás technikai megerősödése következtében felszabadult munkaerő-felesleg foglalkoztatási gondjait megoldja, ezáltal szerepet játszik a népesség megtartásában, az elvándorlás, az ingázás csökkentésében, a városok tehermentesítésében. Másrészt az utóbbi években növekedett a kiegészítő tevékenység termékei és szolgáltatásai iránti kereslet. Harmadsorban: e tevékenység általában gazdaságos, sőt rentabilitása gyakran meghaladja a hagyományos ágazatokét. Nem lényegtelen, hogy a melléküzemágakban keletkezett jövedelem egy része az alaptevékenység fejlesztésére is fordítható. A kiegészítő tevékenységek enyhítik, egyes esetekben megoldják a kisebb települések ellátási, szolgáltatási gondjait. E tények alapján úgy érzem, nem utópia az a következtetés, hogy a melléküzemágak gazdasági hasznosságukon túlmenően fontos feladatot töltenek be a települések arculatának átformálásában, a falu városhoz közelítésében. Mi bizonyítja az előbbi következtetéseket nálunk? A megye termelőszövetkezeteinek gazdálkodásában jelentős szerepet tölt be a kiegészítő tevékenység, amely csak az elmúlt évben már négymilliárd forint nettó árbevételt produkált. Ez az érintett termelőszövetkezetek összárbevételének 33 százalékát teszi ki. A rendkívül dinamikus fejlődés bemutatására szabadjon még egy adatot mondanom; 1975-höz viszonyítva 1979ben a kiegészítő tevékenység nettó árbevétele 233 százalékkal emelkedett. Ezen belül nagyobb mértékben fejlődött a belkereskedelmi tevékenység, amiben közrejátszott a háztáji forgalmazás átvétele, ami több mint három és félszeresére növekedett. Milyen tapasztalatokat szereztünk még? A már hagyományosnak mondható élelmiszeripari tevékenységnek, amely tulajdonképpen szorosan kapcsolódik az alaptevékenységhez, részaránya alacsony. Ennek okát mi az eszközigényességben, a mérsékelt eredményben, sőt veszteségben keressük. Információink szerint éppen e tényekből adódóan az üzemek e téren jelentősebb fejlesztésre nem is gondolnak. Az építőipari melléküzemág, amely az üzemek döntő többségében megtalálható, ma még főleg a saját, illetve más szövetkezetek részére végez munkát, s igen csekély az ilyen irányú lakossági igények kielégítése. Kétségtelen, hogy e szervezetek gépesítettsége, szervezettsége, a munkaerő hatékony foglalkoztatása nem kielégítő. Azonban ebből adódóan, véleményünk szerint nem megszüntetni kell ezt a tevékenységet, hanem alkalmassá tenni a feladat jó ellátására. Megállapítottuk azt is, hogy jelentősebb melléktevékenységet a jól gazdálkodó, kedvező feltételekkel rendelkező termelőszövetkezetek végeznek. Nincs, vagy alig van ilyen tevékenység a nehéz körülmények, gazdasági körülmények között működő üzemekben. Ennek oka kedvezőtlen pénzügyi helyzetükben, valamint a vállalkozó szellemű vezetés hiányában keresendő. Rendszeresen kutatjuk az ágazatok közötti kooperáció lehetőségeit. A fejlődést nehezíti, hogy a termelőszövetkezetek, különösen a rossz gazdasági helyzetben levők olyan partnerek kapcsolatát keresik, akik eszközeikkel, termelőberendezéseik átadásával elő tudják segíteni a melléküzemág kialakítását. Ilyen partnert eddig nem találtak, de a kormány munkaprogramjában megfogalmazottak alapján — ha jól értelmezem — ne is keressenek. A program ugyanis ide vonatkozóan azt tartalmazza, hogy a mezőgazdasági üzemekben a meglevő eszközökön és munkaerőforráson alapuló melléktevékenységet támogassuk. Ezek szerint tehát a nehéz gazdasági kö-