Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-3

137 Az Országgyűlés 3. ülése, 1980 ra aratják a nemzetközi sikereket, zenepedagógiánkat mintaképnek tekintik világszerte. A magyar tudományos életnek is szilárdan megalapozott tekintélye van a világban. Minden tudományág magyar képviselői jelen vannak a nagy nemzetközi szervezetekben. Soha anynyian nem vettek részt külföldi kongresszusokon, soha nem tudtunk annyi fiatal kutatót külföldi ösztöndíjban részesíteni, soha annyi külföldi képviselője a nemzetközi tudománynak nem járt nálunk, mint az utóbbi években. Illőnek tartom megemlíteni ezen a helyen, hogy számos kiváló tudós, aki tőlünk induit el és sok évtizeddel ezelőtt kivándorolt, mert itthon nem talált megfelelő munkaalkalmat, nem szakadt el végleg hazájától, hazajár most is és amiben tudja, támogatja erőfeszítéseinket. Tudományos életünk nemzetközi megbecsülését jelzi a növekvő számú nagy világkongresszus is, melynek rendezésére tudományos társaságainkat kérik fel a nemzetközi testületek. A termeléssel bármi módon, közvetlenül vagy közvetve kapcsolatban álló tudományterületek legidőszerűbb feladata éppen mai gazdasági nehézségeink közepette, a hozzájárulás az innovációs folyamat meggyorsításához. A Magyar Tudományos Akadémia is nagy és koncentrált erőfeszítéseket tesz ennek érdekében. A népgazdaság nemcsak a tervezésben, hanem a megvalósításban is igényli a tudomány munkásainak közreműködését és ebben a várakozásában bizonyára nem is fog csalódni. A tudomány és a technika rohamos fejlődésének az a társadalmi jelentősége, hogy gyors ütemben alakítja át az ipari termelést és változtatja meg a világpiaci viszonyokat. A lépéstartás a tudománynak is, ezért a gazdasági fejlődésnek is nélkülözhetetlen követelménye. A miénkhez hasonló méretű országoknak azért az a fő gondja, hogy kiválasszák a számukra legígéretesebb ágazatokat, amelyekben meg tudják állni a helyüket a világversenyben. Az egész magyar technikai és természettudományos kutatásnak az alapkutatás mellett egyik legfőbb tennivalója annak az eldöntése, hogy milyen konkrét feladatokra összpontosítsa szellemi és anyagi erejét és ugyanakkor más területeken legalább tájékozottságát fenntartsa. Ezért a kutatás távlati tervezése és fejlesztésének szellemi és anyagi megalapozása legelsőrendű országos érdek. A magyar tudományos élet másik nagy és a jövőnek szóló feladata a reális helyzetelemzés, a hazai ismereteknek a kis részletekig lehatoló értékelése és a nemzetközi teljesítményekkel való összehasonlítása avégből, hogy idejében felismerjük a hézagokat és mielőbb kitölthessük őket. Saját tapasztalatomból állíthatom, hogy a gyors és hatékqny ismeretszerzés legjobb és legolcsóbb módja — ha erre van szükség — alkalmas embereknek alkalmas helyre való ösztöndíjas kiküldése. A tudományban ez felel meg az iparban szorgalmazott szabadalom- és „know how" vásárlásnak. A különbség az, hogy az ösztöndíj kevesebbe kerül és a tudás folytonosan újratermelődik. A tudományos helyzetelemzéssel egybehangolt ösztöndíj-politika egyik leghatékonyabb és a fejlődést legjobban senkentő szeptember 26-án, pénteken 138 módja annak, hogy helytálljunk a gazdasági és technikai világversenyben. Tisztelt Országgyűlés! Komoly időknek nézünk elébe, ezt a kormánynyilatkozat világossá teszi, de megmutatja a kivezető utat is. A mi dolgunk, mint képviselőké és mint az ország polgáraié, hogy megtegyük, ami ránk tartozik, és másokat is segítsünk ebben. A feladat voltaképpen kettős: egyfelől megtanulni, hogyan alkalmazkodjunk a változó világhoz, és sok dologban másként, nagyobb önállóságai és nagyobb felelőséggel cselekedjünk. Másfelől, hogy szorgosan gyomláljuk ki a begyökerezett hibákat, melyek kárt okoznak és hátráltatják a fejlődést. Ez az utóbbi feladat kritikai tevékenységet feltételez. Minthogy eleve könnyebben vesszük észre a mások hibáit, mint a magunkéit, törekednünk kell rá, hogy a legjogosabb bírálat is lehetőleg igyekezzék rámutatni egyúttal a hibák kijavításának módjára. Evvel segít igazán. Bírálni való persze mindig bőven akad és sokszor a figyelem felhívása káros jelenségekre akkor is közérdekű, ha a bíráló nem ismeri a helyreigazítás módját. Bemard Shaw egy általa megbírált művésznek, aki avval utasította el a kritikát, hogy csinálja ő jobban, ha tudja, állítólag ezt felelte: „Tojást tojni ugyan nem tudok, de a rántottáról el tudom dönteni, hogy jó-e". Nyilván igaza volt, és a kritika hiánya kritikátlanságot jelent, ez pedig nagy baj. De a bírálattól két dolgot mindenképpen meg kell kívánni: hogy tárgyszerű, hitelesen tájékozott és igaz legyen, és mindenekelőtt, hogy a dolgok megjavítására irányuljon, ne valami másra. Ezzel kapcsolatban egyetlen dologra kell különösen komoly figyelmet fordítani: az ország előtt álló feladatok nem könnyűek, és éppen ezért szoros együttműködést kívánnak mindenkitől. Közeli példák intenek arra, hogy a nehezen kivívott népi-nemzeti egységet, társadalmi stabilitásunknak ezt a szilárd alapját és társadalmi rendünk alapelveit féltő gonddal őrizzük, mert ez az ország egészének elsőrendű érdeke. Ennek pedig legfőbb feltétele a párt, az állam és az ország népének kölcsönös, őszinte bizalma, tettekre váltott elkötelezettsége a közös ügy iránt. A feladat nagy figyelmet, igyekezetet követel, és mindenekelőtt állhatatosságot: türelmes, megbízható, egyenletes, pontos munkát minden téren, a tervezésben és végrehajtásban egyaránt. A Magyar Népköztársaság alkotmánya biztosítja a munkához való jogot, de nem a lazaság és a tessék-lássék munka jogát. Társadalmi kettős könyvvitelünkben mostanában az egyenleg a „tartozik" oldal rovására és a „követel" oldal javára tolódott el. Most ezt kellene a visszájára fordítani. Tovább kell fejlesztenünk gazdaságunkat, és közben vállvetve a velünk egy célért küzdőkkel, minden erővel törekedni a béke fenntartására. Együtt kell működnünk mindenkivel, aki a háború, a pusztítás, az elnyomás, a nyomorúság, a betegség, az éhség ellen, tehát az emberhez méltó életért küzd és dolgozik. Most, amikor a világgazdaságot az energiaválság rázza meg, tisztában kell lenni avval, hogy az ener-