Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-3

125 Az Országgyűlés 3. ülése, 1980. szeptember 26-án, pénteken 126 A közfunkciók is nyitva állnak mindenki előtt. E tekintetben elég körülnézni e teremben. A párttagok mellett jelentős számú pártonkívüli képviselő ül itt. Képviselve vannak a dolgozó osztályok és rétegek: munkások, parasztok, értelmiségiek, alkalmazottak, nők, a legkülönbözőbb korosztályok, valamint az egyházak, a nemzetiségek. Országgyűlésünk, legfőbb törvényhozó szervünk híven tükrözi szövetségi politikánkat, szocialista nemzeti egységünket, összefogásunkat. Nyugaton azzal gyanúsítanak minket, hogy a másként gondolkodók, a belső ellenzék nem nagy csapatával, úgymond szerződést kötöttünk, bizonyos „tabukat" kikötve, például azt, hogy nem szabad támadni a párt vezető szerepét, a szocialista rendszer alapjait, szövetségi rendszerünket. Persze ilyenfajta szerződések vagy tárgyalások nem voltak, de úgy látszik, ' tényleg van egyfajta hallgatólagos egyetértés a másként gondolkodók nem különösen nagyszámú táborával, amit talán úgy lehet a legérthetőbben kifejezni, hogy jobb a békesség. Időszakonként — jelenleg a nemzetközi helyzet kapcsán — azt mondják, hogy a magyar politika most „keményedni" fog. Erre csak azt válaszolhatjuk, amit már a pártkongresszus is hangsúlyozott, hogy Magyarországon a nagy osztályharcok időszaka befejeződött. Magyarország dolgozó osztályai legyőzték és megsemmisítették a volt kizsákmányoló osztályok hatalmát. Nekünk osztályharcot ebben az értelemben már nem kell folytatnunk. De még ennek a harcnak a menetében is az volt a munkásosztály és forradalmi élcsapatának az elve, hogy ne törekedjünk a helyzet élezésére. A harcot akkor éleztük, amikor minket erre rákényszerítettek. Most erre semmiféle jelentős társadalmi tényező sem késztet bennünket, politikánkat sem kell „keményítenünk", a pártnak nincs is ilyen szándéka. De figyelnünk kell bizonyos dolgokra, például a nemzetközi helyzet éleződésére. Ilyenkor a világ minden államában arra intik az állampolgárokat, hogy kicsit szorosabbra zárják soraikat. így tehát nekünk semmiféle belpolitikai okunk és szándékunk sincs a dolgok élezésére, és bízunk abban, hogy erre nem is kerül sor. De azt is meg szeretném mondani, hogy aki az alapvető vívmányainkat támadja, annak csak egy régi magyar szólás szerint — erre is volt már példa — válaszolhatunk: amilyen az adjonisten, olyan lesz a fogadjisten. Mi tehát nem keressük az összeütközést, de szükség esetén nem is térünk ki előle, mert vívmányainkat, amelyekért az egész nép megszenvedett és megdolgozott, senkinek a világon nem engedjük bántani. És amikor azt mondjuk, hogy mi a szocialista demokrácia útját járjuk, akkor a magunk, pártunk, munkásosztályunk, népünk útjára-feladataira gondolunk. Kívülről senki ne próbálja továbbfejleszteni szocialista demokráciánkat. Már jó néhány éve a gazdasági építés új szakaszában járunk. A szocialista fejlődés jelenlegi szintjén megszűntek az extenzív fejlődés lehetőségei, a továbbiakban már csak intenzív fejlődésre van mód. Ennek rendeljük alá a növekedési ütemet is. Korábban gyakran büszkélkedtünk azzal, milyen gyors ütemben fejlődött szocialista gazdaságunk. Tény, hogy a kezdeti szakaszban mindig könnyebb egy kicsit gyorsabban haladni, mint később, egy bizonyos szint elérése után. Gondoljunk csak az élsportolókra: a futónak, aki a 100 métert 11 másodpercen belül futja, minden további tizedmásodpercért nagyon meg kell küzdenie. így van ez a gazdasági munkában is. Ma a nyereséget újabb egy-egy százalékkal növelni már nehezebb, mint valamikor 10 százalékkal. A világgazdaságban is új helyzet állt elő. Bekövetkezett az 1973—1974. évi óriási árrobbanás, amely minkét hátrányosan érint. De érezhetők általános problémák is, ilyenek a különféle pénzügyi nehézségek, diszkriminációk, a kapitalista világ recessziója. Exportunk értéke ma már eléri a nemzeti jövedelem 50 százalékát. A világgazdasági körülményeket megváltoztatni nem tudjuk. Olyan feltételek között kell élnünk, dolgoznunk, előrehaladnunk és boldogulnunk, amilyenek a mai helyzetből adódnak. Az elmúlt másfél évben a korábbinál szigorúbb feltételek között kellett gazdálkodnunk. Ennek bizonyos eredményei már mutatkoznak. A fő célunk a népgazdaság, s főként a nemzetközi fizetési mérleg egyensúlyi helyzetének javítása volt. Kemény munkát végeztünk, és a legkényesebb, legfontosabb területen, az ország fizetési mérlegének alakulásában sikerült bizonyos javulást elérnünk. A növekedési ütemet csökkenteni, az importot korlátozni kellett, és az exportot — különösen a nyugatit —. szükséges volt erőteljesen szorgalmazni, mert fizetési mérlegünk javítása ebben a viszonylatban különösen fontos. Tőkés külkereskedelmi forgalmunk idén eddig csaknem egyensúlvban van, exnortunk több mint kilencven százalékban fedezte az importot. Ez jelentős előrelénés a korábbi évekhez képest, ezt a munkát folytatnunk kell. A javulás bizonyos tendenciái mutatkoznak a néogazdaság többi, nem kevésbé fontos egyensúlyi kérdésében is. Az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés dolgozói a terv szerint végezték munkájukat. Üzemeink kisebb létszámmal — mintegy százezerrel kevesebb emberrel — oldották meg a feladataikat, a munkaerőhelyzet feszültsége tehát valamelyest csökkent. Az energiafelhasználás is iobb volt az elmúlt másfél évben, mint annak előtte. Korábban évente mintegy hat százalékkal növekedett az ország energiafogyasztása, másfél év óta viszont — részben az ütem csökkenése, részben a takarékosabb energiagazdálkodás miatt —. az energiafelhasználás nem növekedett. A iövőben tovább kell takarékoskodnunk az energiával. Gazdasági helvzetünkről beszélve, érdemes szóba hozni azt is, hogyan tanácskozunk mi mostanában. A Közoonti Bizottság és vógréhaitó szervei, a megyei Dártbizottsáffok. a Minisztertanács, a Gazdasági Bizottság olvkor olvan üléseket tart, amelyekre, ha fekete haiial megy be az ember, akkor megőszülve iön ki. mert ott többnyire bai okról, nehézségekről, n^oblémákról, az elmaradó üzemekről, ágazatokról tárgyal-