Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-18

1167 Àz országgyűlés 18. ülése, 1982. december 16-án, csütörtökön meg súlyosan, vagy döntöttek ki fénysorompóoszlopokat gépjárművek. Továbbá egy napon 641 vasúti átjáróban megfigyelést végeztünk, 927 darab gépjármű haladt át a piros jelzésen. Tisztelt Elvtársak! Én nem akarok valamiféle jelzőket keresni ennek a felelőtlenségnek az ecsetelésére, Önök ezt pontosan el tudják bírálni. A legpontosabb, a leghatékonyabb biztosító berendezés vagy biztonsági rendszer, meggyőződésünk szerint maga az em'ber, az, aki vezeti a gépkocsit, és szüntelenül azon kell munkálkodnunk, hogy ezeket az embereket neveljük, közlekedési kultúrájukat, intelligenciájukat fejleszszük. Meg vagyunik győződve arról, hogy ebbe nem lehet belefáradni még akkor sem, ha sokszor nincs sikerélményünk, szüntelenül újra és újra kell kezdeni a gépkocsivezetők, a közlekedésben részt vevő emberek személyiségének, közlekedési moráljánaik fejlesztését. Mi örülünk annak, hogy az országgyűlés közlekedési és építési bizottsága tavaszi ülését ennek a témának szenteli, és itt egy szélesebb közvélemény előtt foglalkozhatunk ezzel a kérdéssel. Tisztelt Országgyűlés! Megköszönöm Mátay elvtársnak a kérdését, már csak azért is, mert az ország legmagasabb törvényhozó fórumán beszélhettünk ezekről, kérhettük polgártársainkat, embertársainkat, hogy segítsenek az emberi élet védelmében, mert úgy gondolom, hogy a Belügyminisztériumban, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumban, kapcsolt szerveiben mi mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy minél kevesebb tragédia, minél kevesebb baleset következzék be. Tisztelt Országgyűlés, Mátay elvtárs! Kérem válaszom elfogadását. ELNÖK: Kérdem dr. Mátay képviselőtársamat, egyetért-e a válasszal? DR. MÁTAY PÁL: örülök, hogy feltettem a kérdést, hogy aggódó választóim a miniszter elvtárs válaszából értesülhettek arról: a kormány lankadatlan igyekezettel keresi a balesetek elhárításának módját, és hogy ennek kapcsán itt, az egész országra nyitva levő ablakokon keresztül elhangozhatott ez a válasz. Tisztelettel tudomásul veszem, és köszönöm. ELNÖK: Kérdem az országgyűlést, hogy a közlekedés- és postaügyi miniszter elvtárs válaszát tudomásul veszi-e? Aki igen, kérem kézfelemeléssel szavazzon. (Megtörténik.) Köszönöm. Van-e valaki ellene? (Nincs.) Tartózkodott-e valaki a szavazástól? (Nem.) Megállapítom, hogy a miniszteri választ az interpelláló képviselő és az országgyűlés tudomásul vette. Radnóti László képviselőtársunk interpellál a külkereskedelmi miniszterhez a magyar külkereskedelem előtt álló akadályok csökkentési lehetőségeinek tárgyában. Radnóti László képviselőtársunkat illeti a szó. RADNÓTI LÁSZLÖ : Tisztelt Miniszter Elvtárs! Megkérdezem a miniszter elvtársat, ho1168 gyan értékeli az európai közös piaci, valamint az EFTA-val, az Európai Szabadkereskedelmi Társulások országaival folytatott kereskedelmünket; tekintettel arra, hogy ezen országcsoporttól lényegesen több árut importálunk, mint amennyit oda exportálunk. Emiatt már hoszszabb ideje ez a forgalmi viszonylat külkereskedelmi mérlegünk egyensúlyát rontó tényezővé vált. Ügy vélem, hogy a kiegyensúlyozatlanságot elsősorban exportunk növelésével kellene megoldani. Mit kíván tenni a minisztérium annak érdekében, hogy a magyar ipari és me2:őgazdasági termékek piacra jutása a mainál szabadabban, a gátló tényezők csökkentésével 'valósulhasson meg? ELNÖK: Veress Péter külkereskedelmi miniszter elvtárs válaszol. VERESS PÉTER: Tisztelt Országgyűlés! A képviselő elvtárs által feltett kérdés rendkívül nagy horderejű és bonyolult ügyet érint. Engedjenek meg egy kis visszapillantást a két említett gazdasági közösség múltjára. A Közös Piacot 1958-ban hozta létre hat jelentős nyugat-európai ország, a Német Szövetségi Köztársaság, Franciaország és Olaszország túlsúlyával; míg röviddel később Anglia létrehozta a hét európai országból álló EFTA-t, az európai szabadkereskedelmi övezetet, mintegy ellensúlyául a Közös Piacnak. Később Anglia belépett a Közös Piacba, a szabadkereskedelmi övezet elárvult, elsatnyult, és létrehozták a Közös Piac és az EFTA közötti „házasságot". Ez a kettő együtt a világkereskedelem legnagyobb összetartozó blokkja: a világkereskedelem mintegy 40 százalékát képviseli, ezen belül a túlsúly természetesen a volt- Közös Piacé. Hozzá kell rögtön tennem, hogy a Közös Piac tagországaival egyenként sokkal jobbak a kapcsolataink, mint a Közös Piac egészével, mint szervezettel. Azt lehetne mondani, hogy a Közös Piac a leglassúbb hajó sebességével haladó karavánhoz hasonlít, tehát a velünk tanúsított magatartását mindig a legelmaradóbb, legkonzevatívabb álláspont határozza meg. Ugyanakkor a tagok között kiemelkedően fontos partnerünk a Német Szövetségi Köztársaság, Olaszország, Franciaország, Nagy-Britannia, de számottevő forgalmat bonyolítunk le a többi közös piaci és EFTA tagországgal is. Jellemző, hogy a nem szocialista országok vállalataival létrehozott kooperációk mintegy ßO százaléka a közös piaci országokkal jött létre, köztük kiemelkedően első helyen áll a Német Szövetségi Köztársaság. A Közös Piac számos gondot okoz nekünk. Elsőként említem az úgynevezett mezőgazdasági rendtartást. Ennek az az értelme, hogy saját termékeiket magas, mesterséges belső árakkal védik és a behatolni akaró külső exportot erőteljes, úgynevezett lefölözésekkel, azaz pénzterhekkel nehezítik. Ezeknek olyan a súlya, hogy az exportőr vagy csökenti közel 50 százalékára a saját árát és akkor versenyképes, (jle akkor belepusztul, vagy a saját export árára rátéve a lefölözés összegét, egyszerűen versenyképtelen. Ilyen korlátozás — így mondom: kor-