Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-18

1163 Az országgyűlés 18. ülése, 1982. december 16~án, csütörtökön 1164 gam is valóságos gondnak és szükségletnek ítélem meg. Egyszerűen abból az okból kiindulva, amit ő is a településszerkezet névvel jelölt meg, és ami meglehetősen nehézzé teszi ennek a területnek a távbeszélő-ellátását. Természetesen csak jellemzésképpen szeretném elmondani, hogy Budapesten rendkívül nagy szóródások vannak a lakosság sűrűsége terén. Amíg a VII. kerületben egy négyzetkilométeren 35 ezren laknak, addig a XXII. kerületben 1500-an. De az ellátottság és a lehetőség szempontjából a helyzet mégis fordítottan arányos. Elvtársak! Avar elvtárs kérdése kapcsán kiszámítottuk, hogyha egy olyan szerény feladatra vállalkoznánk, hogy a XXII. kerületben megduplázzuk a távibeszélő-sűrűséget, az azt jelentené, hogy 65 ezer érpár-kilométer vezetéket kellene kiépítenünk, ami önmagában — csak a vezeték kiépítése — a jelenlegi árviszonyok mellett 195 millió forintba kerülne. Az első kérdésre konkrétan válaszolva azt tudom mondani, hogy december 13-án a kerület minden gyermekintézménye és minden ABCáruház rendelkezik távbeszélő-állomással. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy minden üzletben van telefon, de a nagy üzletekben mindenhol. Tulajdonképpen — ha szabad így mondanom — ez egy információ is, mert azt hiszem, hogy amikor Avar elvtárs megfogalmazta a kérdéseit, akkor még teljesen jogos volt a kérdésfeltevés, hogy az egyik gyermekintézménynél, nevezetesen a rózsakertinél van-e telefon: december 13-án az állomást felszerelték. (Derültség.) Ez nem tendenciózusan történt, hat héttel ezelőtt kérte a tanács a telefon felszerelését. Ilyenkor az ember az időpontokat precízen és pontosan tudja. A második kérdésére vonatkozóan azt tudom mondani, hogy terveinkkel összhangban, tehát az élő tervvel összhangban, 1984-ben 75 milliós költséggel két újabb ezres konténert helyezünk el a kerületben. Sajnálatos módon — Avar elvtárs — nem a húszéves telefonközpontot váltjuk ki az egyik konténerrel, hanem az 50 éveset, mert a XXII. kerületnek több mint 50 éves, pontosan 51 éves az egyik központja. A két konténer egyikével ezt a fél évszázados központot váltjuk ki, ami a kerületben a beszélgetések minőségét rögtön kézzelfoghatóan javítani fogja, a másik konténert pedig egy olyan területre helyezzük el, amelyik az ellátatlanabb helyeken több száz új állomás felszerelését teszi lehetővé. Harmadsorban azt tudom mondani, hogy a VII. ötéves tervben, mint Budapesten másutt is, itt is további fejlesztéseket tervezünk. Kérem a Tisztelt Országgyűlést, és Avar elvtársat, hogy válaszomat fogadja el. ELNÖK: Kérdem Avar István képviselőtársamat, hogy egyetért-e a válasszal. AVAR ISTVÁN: Ezek után csak egyetérthetek. Köszönöm szépen. ELNÖK: Kérdem az Országgyűlést, hogy a közlekedés- és postaügyi miniszter elvtárs válaszát tudomásul veszi-e. Aki igen, kérem, hogy kézfelemeléssel szavazzon. (Megtörténik.) Köszönöm. Van-e valaki ellene? (Nincs.) Tartózkodott-e valaki a szavazástól? (Nem.) Megállapítom, hogy a miniszteri választ az interpelláló képviselő és az országgyűlés tudomásul vette. Dr. Mátay Pál képviselőtársunk interpellál a közlekedés- és postaügyi miniszterhez, a közút és vasút kereszteződésének közlekedési biztonsága tárgyában. Dr. Mátay Pál képviselőtársunkat illeti a szó. DR. MÁTAY PÁL: Tisztelt Miniszter Elvtárs! Közvéleményünk előtt ismert, hogy Lökösháza, Siófok és Mohara. vasúti kereszteződéseiben bekövetkezett tragédiák után úgy a tárca, mint intézményei: a MÁV, a Volán és a közúti építő vállalatok számos intézkedést tettek a közút és a vasút kereszteződésében a balesetek megelőzése érdekében. 1982. szeptember 9-én mégis bekövetkezett Székesfehérvár-Szárazréten a tömegszerencsétlenség, amly 16 ember életét oltotta ki. Nemcsak Székesfehérvár lakosságát, ele az egész országot megrázta a tragédia, és a megelőzés lehetőségei foglalkoztatják a közvéleményt. Erről tárgyalnak a szakszervezetek által szervezett munkavédelmi ankétokon, a közlekedésbiztonsági tanács ülésein, a tanács- és népfrontfórumokon, kerekasztal-beszélgetéseken. Igénylik, hogy lakott területen fizikai akadály, tehát sorompó vagy félsorompó rekessze el a száz kilométeres sebességgel rohanó vonattól a közúti járműveket. Javasolják, hogy az idősebb korú autóbuszvezetőket visszatérő időközönként vessék alá pályaalkalmassági vizsgálatnak. Igénylik, hogy a szákemberek keressék meg az elhárítás legbiztosabb feltételeit. A buszvezető közlekedési szabályszegésével okzott bűncselekmény miatt folytatott nyomozás is befejeződött. Ez is több tanulsággal szolgál. Sajnos, a kérdés időszerűségét igazolja, hogy ma éjszaka a dunaújvárosi út, a 63-^as műút és a Budapestre vezető vasút találkozásánál újabb két áldozatot követelt a gépjárművezető fegyelmezetlensége, s talán a fénysorompó mellett a félsorompó hiánya. Ilyen sokirányú ösztönzés alapján tisztelettel kérdem a közlekedés- és postaügyi miniszter elvtársat, milyen további intézkedéseket kíván tenni a tárca és az illetékes vállalatai a közút és a vasút keresztezésének közlekedési biztonsága érdekében. ELNÖK: Az interpellációra Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszter elvtárs válaszol. PULLAI ÁRPÁD : Tisztelt Országgyűlés ! A közvéleményt és a közlekedési dolgozókat fájdalmasan érintő kérdést fogalmaz meg Mátay elvtárs. Egy-egy ilyen tragikus baleset, mint amiről említést tett, szinte sokkolja a közvéleményt, és ez teljesen természetes is, hiszen még a kérges szívű emberek sem tudják magukat közömbössé tenni az ilyen eseményekkel szemben. Mátay elvtárs kérdése első részében elis-