Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-2

107 Az Országgyűlés 2. ülése. 1980. szeptember 25-én, csütörtökön 108 Dolgozóink egyértelmű véleménye, hogy ez egész népünk érdekeit, az elért eredményeink megtartását és további javítását szolgálja. Megfelelően értelmezik az alkotmány 55. §-ának (1) bekezdését, a munkához és nem a munkahelyhez való jogot. Becsületes és hasznos munkából akarnak jól megélni, mert más jövedelmük az üzemek dolgozói nagy részének itt sincs, és nem könnyebb a megélhetés vidéken sem. Tisztelt Képviselőtársak! Még van egy nagyon döntő ok, hogy támogatásunkról biztosítanom kell a kormányt programjának végrehajtásában. Az ország nehéz gazdasági helyzetében is megyénk és szűkebb hazánk, Mátészalka város és járás az országos átlagot jóval meghaladó dinamikával fejlődött. Mivel az iparban dolgozom, engedjék meg, hogy az ipar megyei fejlődését egy pár szóban bemutassam. Az 1980-as feladatok teljesítésével a megye ipari üzemei több mint kétszer annyit termelnek, mint 1975-ben. 54 százalékkal több exporttermék került ki az üzemekből, a nem szocialista export dinamikája, ezen belül még kedvezőbb, mert mintegy 60 százalékkal több mint a IV. ötéves terv utolsó évében. Több mint 11 ezerrel növekedett az ipari munkahelyek száma. Az egy főre eső termelés majdnem duplájára növekedett, tehát a termelésnövekedés jelentős része termelékenységnövekedésből származik. Az elmúlt időszakban nem volt veszteséges üzemünk. Mi erre nagyon büszkék vagyunk, és hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy megköszönjem a megye ilyen arányú ipari fejlődéséhez nyújtott segítséget. Azt hiszem, nem szerénytelenség, ha azt mondom, hogy a megye ipari üzemeiben előállított termékek értéke és összetétele az ország ellátásában már nem kis szerepet tölt be. Csak egy-két példát említek. Mezőgazdasági gumiabroncs, gyógyszerek, sugárfúró, járműizzó, nem utolsósorban az ország lakosainak nagy része mátészalkai MOM-os szemüvegen keresztül nézi a világot, és remélem, úgy is látják, ahogy szeretnénk. A megtermelt értéknél jelentősebbnek tartom azt a hatást, amit az iparosítás az emberekre és a környezetre gyakorolt. A letelepített üzemek és gyáregységek, a létrehozott új ipari munkahelyek megváltoztatták az emberek gondolkodását, munkafegyelmét, életkörülményeit és egész életmódját. Megtanította az embereket nagyüzemi módon gondolkodni, dolgozni és cselekedni. Az ipari munka elterjedése jó hatással volt a többi ágazatok, a mezőgazdaság, a közlekedés, a kereskedelem és a településeink, városaink fejlődésére is. Tisztelt Országgyűlés! Az elért eredményeinkből fakadó öröm és talán a hozzászólásomból is úgy tűnik, mintha túlzottan elégedettek lennénk. Látni kell azonban, hogy megyénk fejlődéséhez hozzá tartozik korábbi hátrányunk, mint viszonyítási alap. Hanem magunkhoz^ viszonyítunk — mint ahogy ezt egyre jobban megtanuljuk, amikor teljesítményeinket nemzetközi mércével mérjük, mert ezzel kell —, akkor tennivalóink az eltelt időszakénál sokrétűbbek és bonyolultabbak. A megye iparának sajátossága, hogy az üzemek 70 százaléka gyáregység, nagyrészt budapesti központtal. Azok a vállalatok, amelyek ipart telepítettek, közvetlenül hozzájárultak szűkebb hazánk arculatának nagymérvű átalakulásához. Tudom azt is, hogy ez lehetőséget adott a saját fejlesztési alapjuk célszerű felhasználására és a jelentős központi támogatás mellett kapacitásuk megnövelésére. Ma viszont lehet azt is látni több év távlatából, és a megváltozott körülmények között, hogy amelyik vállalat nem rendelkezik kellő termékfejlesztő és piaci háttérrel, az nem tudja a létrehozott kapacitást megfelelően kihasználni. A megyei pártértekezleten a korábbitól mérsékeltebb, de még mindig az országos átlagnál dinamikusabb ipari termelésnövekedést irányoztunk elő a VI. ötéves terv időszakára. Erre lehetőséget ad az, hogy a kiépített kapacitásunk jelenlegi kihasználása még fokozható, sőt munkaerő-tartalékainkat figyelembe véve, további iparfejlesztés is szükséges volna; enélkül jelenleg is meglevő foglalkoztatási gondjaink tovább növekednek. Az ipari bizottság ülésén megnyugodva hallottam Madarasi államtitkár elvtárstól, hogy nem cél a gazdasági növekedés lassítása, ugyanakkor egyetértek azzal, hogy feltételek megteremtése nélkül nem szabad a termelést nagyobb ütemben fejleszteni. A feltételekről külön nem kívánok szólni, mert az Lázár elvtárs beszédéből, illetve a kormány programjából egyértelműen kitűnik. Szabolcs-Szatmár megyében a feltételek megteremtése sajátosan jelentkezik. A korábban említetteket figyelembe véve az anyavállalatok feladata igen jelentős, ami kormányzatunk részéről is figyelmet érdemel. Ugyancsak az elmondottakhoz kapcsolódik az 1977-es vállalati törvény gyáregységekre vonatkozó előírásainak végrehajtása. Nagyon szélsőséges vélemények vannak. Egy biztos, ahol megvannak a feltételei annak, hogy a gyáregység önállóbban dolgozzon, ott sürgősen rendezni kell a jogköröket, mert vállalati és népgazdasági szempontból komoly veszteségek keletkeznek. Ahol nem értek meg a feltételek, ott súlyos hiba lenne mondvacsinált nagyobb önállóságot megteremteni, mert ez életveszélyt jelentene azokra a kollektívákra. Tudom, hogy az optimális helyzet felismerése nem egyszerű dolog, de feltétlenül az elkövetkező időszak feladatává kell hogy váljék. Egyértelmű azonban az, hogy a gyáregységek önállóságát növelni kell, és javítani kell a vállalatok közötti együttműködést. Az említett feladatok mellett foglalkozni kell a vállalatok irányítási rendszerének fejlesztésével is. A vállalatoknál kiépített hierarchikus kapcsolatok túltengése egyformán gátolja a vállalati gazdaságirányítást és a telepített egységek vezetésének hatékonyságát. A túl hosszú lineáris láncolat ugyanis növeli a vállalatnál az irányítási veszteséget. Tisztelt Országgyűlés! A felelősséget átérezve jelentem ki Szabolcs-Szatmár megye dolgozói, megyei képviselőtársaim és a magam nevében, hogy a kormány programjával egyetértek, azt támogatom és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. Köszönöm. (Taps.)