Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-18

1147 Az országgyűlés 18. ülése, 1982. december 16-án, csütörtökön 1148 den településhez odavinni az üzemet, a vállalatot. A hatékony és gazdaságos termelés ezt nem teszi lehetővé. Sőt! A racionális munkaerő-gazdálkodás is megkívánja, hogy a munkaerő is mozogjon. De ott, ahol a szabolcsi képviselő elvtárs által mondott helyi és egyébként nem megoldható feszültségek vannak, ha hatékony folytató vállalatot lehet létrehozni, a központi segítség sem marad el. Kedves Elvtársak! A teljes és egyben hatékony foglalkoztatás egymást nem kizáró követelmény. Ezért nem fogadható el azoknak az érvelése, akik úgy .vélik, hogy a munka hatékonyságának növeléséhez szocialista viszonyok között is munkaerő-feleslegre, korlátozott mértékű munkanélküliségre van szükség. Akik így érvelnek, valójában a követelménytámasztást és a teljesítmény szerinti bérezést kívánják helyettesíteni a munkanélküliséggel. Azt gondolják, ez könnyebb, mert a munkanélküliség veszélye helyettünk, vezetők helyett fegyelmez vagy ösztönöz. Nem hiszem. Egyébként is a tőkés országokban manapság nagy arányokat elérő munkanélküliség is igazolja, hogy ez nem egyszerűen hatékonysági, hanem túlnyomó részt és elsősorban társadalompolitikai probléma. Tisztelt Országgyűlés! Célunk, hogy az ember munkáját hatékonyan, gazdaságosan, minél jobb körülmények között végezze. Véleményünk, hogy mindebben a termelőt anyagilag érdekeltté kell tenni. Céljaink elérésének feltételei között ezért van nagy jelentősége a bérpolitikának és annak gyakorlati végrehajtásának. Gazdaságpolitikánk évek óta érvényesülő elve, hogy a bérekkel, keresetekkel az egyéneket és a vállalati kollektívákat is ösztönözni kell. Feladataink teljesítéséhez a megfelelő irányú és hatásos anyagi érdekeltség létrehozása elengedhetetlen. Ugyanakkor még az eddiginél is jobban, nagyobb biztonsággal kell a bérkiáramlás megfelelő mértékét, a vásárlóerő és az árualap kívánatos egyensúlyát biztosítani. E kettős célt kell teljesítenünk az 1983. január 1én bevezetendő új bérszabályozással is. Feltételezéseink szerint az újonnan bevezetésre kerülő bérszabályozás a jelenleginél következetesebb, torzításoktól mentesebb ösztönzést valósít meg, mivel a bérfejlesztési lehetőséget nem a teljesítménynövekményhez, hanem a teljesítményszinthez kapcsolja. Ezáltal reálisabb követelményt támaszt és azt várjuk, hogy a puszta növekményérdekeltség helyett, illetve ennek visszaszorításával megszünteti vagy korlátozza ésszerűen korlátozza és ezzel együtt járó teljesítmény-visszatartást. Az új bérszabályozás bevezetésével korszerűsíteni kívánjuk a racionális létszámgazdálkodásra irányuló ösztönzést is és a jelenleginél következetesebben szeretnénk érvényesíteni a bérfejlesztésnek a vállalati adóviselés-képességtől való függőségét is. Azt várjuk, hogy a kollektív érdekeltség erősítése az eredmény növelésére készteti a vállalatok vezetőit. Ebbe az irányba kívánunk hatni a vezetői érdekeltség néhány elemének módosításával is. Célunk, hogy a jól dolgozó, jövedelmező termelést és gazdaságos exportot teljesítő vállalatok vezetői kiemelt anyagi elismerése lehetővé váljék. Az elmúlt időszak tapasztalatai igazolták, hogy a gazdaság valamennyi területén nem lehet, nem célszerű egyetlen bérszabályozási formát működtetni. Az alkalmazott módszerek kidolgozásakor tekintettel kell lenni a különböző területek sajátosságaira és nem utolsósorban a tulajdonviszonyokból adódó érdekeltségi különbségekre. Ezért eltérő módszerekben a béres keresetszabályozás a vállalati szférában és a termelőszövetkezetekben. De mindegyikre jellemző, hogy a bérfejlesztési lehetőségben szerepe van a teljesítményeknek. Megjegyzem közbevetőleg, mert felmerült a vitában, hogy a bérszabályozáson belül, amellett a bérpreferencia alkalmazásával külön ösztönözzük a kívánatos exportnövelést. Sőt, az elmúlt időszak tanulságai alapján és ennek az időszaknak a kényszerítő hatásai következtében a korábbinál erőteljesebb ösztönzést kívánunk a bérpreferencia rendszeren keresztül megvalósítani, s ezzel ezt a legfontosabb népgazdasági célt a bér oldaláról is segíteni. Kedves Elvtársak! Havasi elvtárs említette, hogy a politikai és kormányzati munkában kiemelt jelentősége van a gazdasági irányítás és szabályozás folyamatos értékelésének, és ennek alapján a továbbfejlesztés iránya és módszere meghatározásának. E munka szerves része, hogy 1983 januárjától több vállalatnál — az iparban, építőiparban, mezőgazdaságban — kísérleti bérszabályozást vezetünk be. Ezzel a célunk az, hogy a gazdasági szabályozás egészével együtt alakuljon a megfelelő, azzal összhangban levő bér- és keresetszabályozási rendszer. Tisztelt Elvtársak! A bérszabályozás azokat a feltételeket és lehetőségeket határozza meg, amelyek között a vállalatok, a szövetkezetek a bérgazdálkodást végezhetik. A munkajövedelmeként kiáramoltatható átlagos jövedelem mértékét a népgazdasági tervben az életszínvonalpolitikai céljainkkal összefüggésben határozzunk meg. Ez a jövő évben 3 és fél, 3,3 százalékos bérnövelést tesz lehetővé. Szokás arra hivatkozni, hogy kismértékű béremelési lehetőség mellett nincs mód a végzett munka teljesítmények szerinti elismerésére. A teljesítmény szerinti elosztás ellen hat az a felfogás is, amely azt mondja, hogy legalább az árszínvonal növekedést mindenki számára ellensúlyozni kell a bérfejlesztésnél.. Ez a nézet és gyakorlat aligha helyeselhető, mert eleve lemond az ösztönzés hatékonyságának javításáról. A fogyasztói áremelések hatását vállalati, sőt egyéni szinten is csak a teljesítmények növelésével lehet ellensúlyozni. Ha nem ezt történik, úgy valójában fedezet nélküli vásárlóerő kibocsátására kerül sor. A mai nehezebb gazdasági feltételek között az a vezető jár el helyesen, aki ezt belátva, a bérezés gyakorlatban következetesen érvényt szerez a „mindenkit teljesítménye szerint"-i elvnek. A gazdasági vezetés és az érdekképviseleti szervek a jövő évi kollektív szerződések módosításánál biztosítsák a teljesítmény és a bér megfelelő összehangolását. Vállalni kell az egyéni béremelések és jutalmak megállapításánál az „igen" vagy „nem" gyakorlat érvényesítését is.